Kik fizetnek a szexért?

A szexmunka jogi státusza világszerte nagyon eltérő. Hollandiában, Németországban és más államokban legális tevékenység a bordélyház üzemeltetése, és a prostituáltak adóznak is a jövedelmük után. Ezzel szemben például Svédországban és Norvégiában illegális prostituáltak szolgáltatásait igénybe venni, az ipar visszaszorítása érdekében pedig a klienseket büntetik, hogy így csökkentsék a keresletet. Magyarországon 1999 óta legális a szexmunka.

Vannak férfiak, akik prostituáltként dolgoznak, a szexmunkások többsége azonban nő, ügyfeleik pedig szinte mind férfiak. A szexuális szolgáltatások igénybevétele nem olcsó, emellett pedig még mindig komoly tabunak számít a tevékenység. Joggal merül fel a kérdés, hogy kik azok a férfiak, akik fizetnek a szexért? Charlotte Deogan svéd pszichológus kollégái segítségével épp ennek járt utána.

A kutatás 

A tanulmányban több mint hatezer, 16–84 év közötti svéd férfi mintájából dolgoztak, amihez a Svéd Közegészségügyi Ügynökség 2017-es egészségügyi felmérése szolgáltatta az adatokat. A felmérés kulcskérdése az volt, hogy a válaszadó fizetett-e már valaha szexuális szolgáltatásért cserébe.

Charlotte Deogan és csapata a válaszadók szexuális életének egyéb változóit is figyelembe vette, különös tekintettel a nemi életükkel való elégedettségük mértékére és annak okára. Sokan a szexpartner hiánya miatt nem voltak elégedettek, míg mások problémáját az okozta, hogy bár partnerük volt, mégsem tudtak olyan módon szexelni, ahogy arra vágytak volna.

A kutatásban a résztvevők online szexuális tevékenységeit is vizsgálták. A szakemberek nemcsak a válaszadók pornónézési szokásaira voltak kíváncsiak, hanem arra is, hogy kerestek-e szexpartnert a neten. Ezt követően Deoganék különféle demográfiai jellemzőket vizsgáltak, mint például a válaszadók kora, iskolai végzettsége vagy jövedelme.

Az eredmények

A válaszadók mintegy 10 százaléka jelezte, hogy életében legalább egyszer vett már igénybe szexuális szolgáltatást. Ez a szám nagyjából megegyezik más kutatások eredményeivel, bár azokban az országokban, ahol legális a prostitúció, jellemzően magasabb ez az arány. Deogan és munkatársai rámutatnak, hogy bár Svédországban 1999 óta illegális a prostitúció, a svéd férfiak nemritkán külföldre utaznak szexuális szolgáltatásokért.

Deogan és munkatársai azt is megállapították, hogy az idősebb korosztály tagjai valamivel nagyobb arányban vettek igénybe szexuális szolgáltatást, mint a fiatalabb férfiak, ennek oka azonban nem egyértelmű. Előfordulhat, hogy az idősebb korosztály tagjaira jellemző magasabb jövedelem eredményezi ezt, de könnyen lehet, hogy ezek a férfiak még az előtt vették igénybe a szolgáltatást, hogy a prostitúciót betiltották volna az országban. A kutatók számításba vették azt is, hogy a fiatalabbak körében könnyebb az ismerkedés, illetve hogy a fiatalabb korosztály, még ha rendelkezik is a szükséges jövedelemmel, sok esetben érzékenyebb a prostitúcióval kapcsolatos megbélyegzésre.

Deogan és csapata a jövedelem és az iskolázottság tekintetében sem talált jelentős különbséget a szexuális szolgáltatást igénybe vevő férfiak és azok között, akik még sosem fordultak prostituálthoz. Ez arra enged következtetni, hogy a férfiak anyagi helyzetüktől függetlenül hajlamosak fizetni a szexért. Az eredményekből úgy tűnik, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező férfiak akár spórolnak is egy-egy alkalomra.

A legnagyobb eltérés a prostitúciót igénybe vevő férfiak nemi élettel való elégedettségében mutatkozott. Egészen pontosan, azok, akik elégedetlenek voltak a szexuális életükkel, és azok, akik online kerestek szexpartnert, ötször nagyobb eséllyel fordultak szexmunkáshoz, mint a mintában szereplő, a nemi életükkel elégedett férfiak. A gyakori pornófogyasztók háromszor nagyobb valószínűséggel fizettek szexért, mint azok, akik nem néznek felnőttfilmeket.

Ez a három változó (a szexszel való elégedetlenség, az online partnerkeresés és a pornóhasználat) gyakran együtt jár a magasabb nemi vággyal, amiben egyénenként hatalmas különbségek lehetnek. Catherine Hakim brit szociológus szerint, bár vannak kivételek, de általánosságban elmondható, hogy a férfiak szexre való igénye nagyobb, mint a nőké, ez a különbség pedig az életkor előrehaladtával tovább növekszik.

Svédországban a prostitúciót a nemek közti egyenlőtlenség eredményének tekintik, így a törvény azokat bünteti, akik igénybe veszik a szexuális szolgáltatásokat. A prostituáltak száma felére, a klienseké háromnegyedével csökkent a törvény bevezetését követő években. Charlotte Deogan és munkatársai egyetértenek a rendelkezésekkel, és fenntartják, hogy a nemek közti egyenlőség elérése érdekében is fontos felszámolni a prostitúciót Svédországban.

Catherine Hakim ezzel szemben azzal érvel, hogy a prostitúciót soha nem lehet teljesen megszüntetni. Szerinte amellett, hogy mindig lesz rá kereslet, mindig lesznek olyan nők is, akik hajlandóak lesznek pénzért cserébe szexuális szolgáltatásokat nyújtani. Szerinte a prostitúciót övező tabukkal kellene leszámolni, hogy probléma esetén a szexmunkások ne féljenek segítséget kérni. További kutatások eredményei is azt mutatják, hogy a prostituáltak védelme érdekében a legfontosabb lépés a szexmunka legalizálása és szabályozása.