Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Elképesztő aranyos egy kiskutya, és kevés szebb kapcsolat van a világon, mint az egymás rezdüléseit is értő, odaadó, boldog kutya és büszke gazdájának a párosa. Azt is lehet tudni, hogy a kutyatartás csökkentheti a stresszt és egészségesebbé tehet, a gyerekeknek meg aztán hatalmas boldogság egy kutya érkezése. Viszont nem mindenki jut el ebbe a boldog állapotba, nem mindenkinek való kutya, és rengeteg anyagi és egyéb lemondással jár, ha lesz egy családi kedvenced. Ha a napsütéses mezőn egymásra nevető kutya-gazdi párosnak a képe a jéghegy csúcsa, akkor szeretném most egy kicsit megmutatni azt is, ami a vízfelszín alatt van – hogy ha kutyatartáson gondolkodsz, lásd, mire érdemes figyelned.
Két hete beköltözött hozzánk családunk első kutyája. Érkezését alapos felkészülés előzte meg: évek óta tudtuk, hogy eljön majd ez a pillanat, hiszen egyszer megígértük a gyerekeinknek a távoli felső tagozatra mutogatva, hogy majd akkor esetleg... gondolván, hogy egy középsős óvodás ezt úgysem jegyzi meg. De megjegyzi. Úgyhogy az utóbbi időben könyveket olvastunk, filmeket néztünk, kutyásokkal beszélgettünk. Hosszan tanulmányoztuk azt is, hogy honnan és milyen fajta kutyánk legyen. Ez nagyon nem mindegy, később még szó lesz róla. Készültünk a gyakorlatban is: hónapokig sűrűn sétáltunk kutyás helyeken még saját eb nélkül, hogy szokjuk az érzést, lássuk, hogy szeretjük-e ezt csinálni. Szerettük. Nem untuk meg.
Mégis az elmúlt két hét, mióta itt van, úgy telt, mintha egy fura filmben élnénk, kicsit összefolynak a nappalok az éjszakákkal, a hétköznapok a hétvégékkel. A gyerekek hol azon csodálkoznak, hogy nekünk is van kutyánk, és ez tényleg igaz, hol azon, hogy nem jut eszükbe, mit csináltak az elmúlt öt napban, mert egy szempillantás alatt elmúlt. Ha tényleg egy filmben lennénk, akkor most az a rész lenne, hogy egy lendületes szám alatt életképeket vágnak össze az életünkből: kiszedem a papucsot a szájából, kiszedem a cipőt a szájából, kiszedem a papucsot újra a szájából, kiszedem a sálat a szájából, lecsupaszítom az előszobát, hogy semmi se legyen benne; lelkesen dicsérgetek egy pisilő kutyát reggel hétkor, éjjel kettőkor, mínusz tíz fokban, jeges esőben, éjjel kettőkor jeges esőben; elolvadok, hogy hívom és visszajön, kiabálva szaladok utána, mert most nem jön vissza, hanem elindul a világba; felmosok, felmosok és felmosok; különböző állagú kakikat vizsgálgatok... és végül talán ott állna meg a kamera, hogy kitikkadva a kanapé sarkában összebújunk, egy négyzetméteren a család minden tagja, hogy biztosan hozzáérhessen a magát középre befészkelő, elégedetten összegömbölyödő kis négylábúhoz.
Az ember néha azt sem tudja, mit csinál, és csak reménykedik benne, hogy előbb-utóbb már igazán magáénak érezheti azt az életet, amit egy kutyával oszt meg. Ez történik akkor is, ha a kertes házon és a megelőző kutyás tapasztalaton kívül minden körülményt a lehető legtöbb igyekezettel, megfelelően biztosítunk. Mi van akkor, ha ez nincs is meg, hanem hirtelen ötlettől vezérelve vesz valaki magához egy kutyát? Menhelyek és elkeseredett állatmentők hosszan tudnának mesélni a felelőtlen befogadásról, majd visszavitelről. De van, hogy nem is felelőtlenségről van szó, hanem tényleg sok a családba egy kutya gondja-baja.
Zazie Todd pszichológus és kutyakiképző a Psychology Today-en írt arról, hogy mennyi hátulütője, nehézsége van a kutyatartásnak, az ő cikke nyomán írom le én is, hogy szerintem mivel érdemes tisztában lenni.
Honnan szerezzünk kutyát?
Ha magadnak és a világnak jót akarsz, akkor szerintem két helyről szerezhetsz kutyát, és nem máshonnan: menhelyről mentett kutyát, vagy pedig gondos és jó hírű tenyésztőtől fajtatisztát. A tájékozódást mi is az internetes apróhirdetésekkel kezdtük, aztán feltárult előttünk a szaporítók rettenetes világa. Szaporítók, akik a kutya egészségére, tulajdonságainak öröklődésére, a megfelelő tartási körülményekre fittyet hányva pénzért szaporítanak kutyákat. A „fajtatiszta jellegű”, viszonylag olcsón kínált kutyák szaporítóktól származnak – sose vásárolj tőlük! Mentett kutyát magadhoz venni nemes dolog, de számíts rá, hogy lehet, kedvezőtlen tulajdonságokat örökölt, lehet betegsége, és a korai nehéz élmények is nyomot hagyhattak a viselkedésén.
A kutyák szenzitív szocializációs periódusa 3 és 12 hetes koruk között van, ezalatt dől el, hogy kiegyensúlyozott vagy labilis, nehezen beilleszkedő kutya lesz-e. Ha nehéz körülmények között tölti a kiskutya ezt az időszakot, akkor viselkedésproblémái lehetnek, amiket kezelned kell majd. A tenyésztőktől szerzett kutyáknál kapsz egy képet a kutya várható jelleméről, tudhatod, hogy milyen körülmények között élt, és jó esetben, mint például nálunk is, segítséget kaphatsz bármilyen nevelési vagy egyéb kérdésben nemcsak a vásárlás előtt, hanem a kutyád egész élete során. Ez nagy biztonságot jelenthet egy kezdő kutyatulajdonosnak.
Költséges lesz
Jó, tudod, hogy semmit sem adnak ingyen, pláne egy kutyagazdisághoz hasonló összetett és szép élményt nem, de ami költséget előre kalkulálsz, azt duplázd meg, hogy pontosabb becslést tehess. Maga a kutya, az étele, az állatorvos, az ágya, a bilétája, a saját tárgyaidat megvédő új emberbútorok és a még szükséges csomó minden más jól leapasztja a bankszámládat. Az első hónapban százezreknél járhatsz, ha pedig ne adj’ isten megbetegszik és komolyabb beavatkozásra van szükség, az megint százezres tétel lehet. Ez utóbbira általában hétéves korig lehet biztosítást kötni, azt érdemes megfontolni.
Úgy kell alakítanod az életed, hogy neki jó legyen
Egy hisztis, szófogadatlan és a lakást romba döntő kutyával, még ha szereted is, pokol az élet. Egy kiegyensúlyozott, boldog és szófogadó kutyával eljuthatsz a kutyás csúcsélményekhez. Ehhez viszont az kell, hogy olyan élete, annyi mozgása, nyugalma, társasági és egyedülléte legyen, amennyire szüksége van. Alaposan tanulmányozd, hogy milyen típusú kutyának a szükségletei illenek a te életmódodhoz, és aszerint válassz. Mindig vannak divatkutyák, nem is csoda, hiszen rengeteg cuki és gyönyörű típus létezik, de ha lehet, ne a küllem, hanem a belső tulajdonságai miatt válassz. Az egyes kutyafajtákat bemutató weboldalakon vagy az adott fajtára specializálódott csoportokban erről bőven kaphatsz tájékoztatást. Utána már csak annyi a dolgod, hogy biztosítsd is neki azt, amire szüksége van.
Tanítani kell
Cesar Millan egy húszperces epizódban kezes báránnyá varázsol elvetemült fenevadakat, és bár a műsor is sejteti, hogy egy ilyen változás gyakorlás eredménye, azért azt nem látni, hogy hónapok, évek vannak benne. Mindezt akkor, ha már tudod, mit csinálsz. De újdonsült kutyagazdiként honnan tudnád, hogy mit csinálsz? Szóval először neked kell tanulnod, és mint minden új készség elsajátítása, ez is a komfortzónából való kilépéssel jár. Utána meg a kutyát kell fáradhatatlanul tanítgatnod.
Legyél jó állapotban
Talán sikerült érzékeltetnem, hogy az új családtag érkezése a maga változásaival, a sok kényelmetlen helyzettel, a bizonytalansággal jelentős stresszt okoz. Akkor vágj bele, ha úgy érzed, viszonylag kiegyensúlyozott vagy, és rá tudsz majd szánni egy fél munkaidőt, az elején talán még jóval többet is a kutya integrálására. Engem ez az egész kezdő kutyás időszak a kisbaba születésére emlékeztet, majdnem annyira felbolydítja a külső és belső körülményeket. Ezért ha az életedben egyéb változások is vannak, munkahelyváltás, vagy húzósabb munkás időszak jön, váltál vagy házasodtál, a gyerekek életében jön valamilyen változás, akkor lehetőleg várj a kutyabefogadással addig, míg rendezettnek érzed magad. Aztán majd jön a cuki kiskutya, és úgyis felborít mindent. Hogy aztán, mint a kaleidoszkópban az üvegdarabkák, újra összerendeződjön minden egy még harmonikusabb képpé.
