A Robin Hood, a tolvajok fejedelme és a Több mint testőr jövő januárban 67. évét betöltő sztárja a ’80-as évek második felétől a következő évtized közepéig az egyik legkeresettebb hollywoodi filmcsillagnak számított, az indulás azonban korántsem volt számára zökkenőmentes. Costner ugyan marketing szakon végzett a Kaliforniai Egyetemen, de már gyerekként tisztában volt vele, hogy művészi pályán szeretne elhelyezkedni, idővel pedig a színészmesterség felé kacsingatott, a velejáró létbizonytalanság miatt azonban sokáig ódzkodott tőle, hogy megvalósítsa álmait.
Csak hullaként kellett a rendezőnek
Egy véletlen találkozás azonban mindent megváltoztatott: 1978-ban első feleségével, Cindy Silvával épp nászútjukról utaztak hazafelé, amikor hősünk a repülőn megpillantotta Richard Burtont – remegő térdekkel odalépett a walesi színészlegendához, és tanácsot kért tőle. Burton röviden annyit felelt a fiatalembernek, ha tényleg színész szeretne lenni, ne habozzon, vágjon bele, és igyekezzen minden kínálkozó lehetőséget megragadni – Costnernek több se kellett, elhatározta, hogy megcsinálja a szerencséjét Hollywoodban.
A ’80-as évek elején meg is kapta első filmszerepeit, ezek többsége azonban teljesen jelentéktelen, sőt – mint később nyilatkozta – karrierje szempontjából inkább káros alkotások voltak, mígnem 1983-ban végre megérkezett a remélt áttörést jelentő szerepajánlat. Lawrence Kasdan, A Birodalom visszavág és Az elveszett frigyláda fosztogatói forgatókönyvírója A nagy borzongás címmel készített filmdrámát egy csapat fiatal értelmiségiről, akik tizenöt évvel diplomaosztójuk után egyik évfolyamtársuk öngyilkosságának hírére újra összejönnek, és számot vetnek addigi életükkel – a főbb szerepekre a rendező-forgatókönyvíró fiatal, feltörekvő színésztehetségeket válogatott össze, köztük volt Tom Berenger, Kevin Kline, Glenn Close, Jeff Goldblum és William Hurt is.

Michael J. Fox karrierje majdnem a kezdetek kezdetén elakadt egy szkeptikus producer miatt – a színész évekkel később stílusosan vágott vissza.
Tovább olvasomKasdan az ifjú Costnerre osztotta az öngyilkos barát, Alex szerepét, aki kulcsfontosságú a cselekmény beindítása szempontjából – hősünk tehát jogosan reménykedett benne, hogy végre utoléri őt a hírnév, annál nagyobb lett a csalódottsága, amikor beült a moziba. A film végső változatából ugyanis Alex minden jelenetét kivágta a rendező, egyedül a férfi holtteste látható néhány pillanatra a vásznon – Kasdan ugyanis rájött, hogy sokkal hatásosabb a többi szereplő reakciója néhai csoporttársuk halálára, ha nem látjuk a megboldogultat, a néző csupán a különböző elbeszélésekből, visszaemlékezésekből alkothat képet róla.
A nagy borzongás a kritika és a közönség körében is sikert aratott, Amerikában egyfajta nemzedéki kulcsfilmként tekintenek rá – hazánkban viszonylag ismeretlen maradt –, így vélhetően még nagyobb volt Costner csalódottsága. Kasdan azonban emlékezett a fiatal színésztehetségre, és két évvel később rá osztotta a Silverado című western egyik főszerepét, az 1987-es Aki legyőzte Al Caponét pedig végleg a sztárok körébe emelte a színészt.