kapcsolat telefon idő

Tenyérbe simuló okos kis szerkezetekké váltak a telefonjaink. Megkönnyítik az életet, hiszen zsebszámítógépekként minden fontos dolgot elvégezhetünk rajtuk: lecsekkolhatjuk a híreket, aztán a munkahelyi e-maileket, lebonyolíthatjuk rajtuk ügyes-bajos beszélgetéseinket, emlékeztetnek minden programunkra, banki adataink könnyű ellenőrzésére is alkalmasak, vásárlásainkat is ezekről bonyolíthatjuk, ételt is így rendelünk, sőt, akár a vásárlási szokásainkat és a menstruációs ciklusunkat (már akinek) is számon tarthatjuk velük.

De nemcsak a macerás teendők elvégzését segítik, hanem a kikapcsolódás elsődleges eszközévé is váltak életünkben. A papírkönyvek helyett digitálisan a telefonunkról olvasunk, a televízió helyett ezekről nézzük a filmjeinket és sorozatainkat, játéktárházuk szórakoztat, az internet vicces videói kikapcsolják fáradt agyunkat, és még a meditációnkat is ezek vezénylik. Mégis, jobb lenne kevesebb időt töltenünk rajtuk, ugyanis fontos kapcsolataink rovására mehet, ha túlságosan belefeledkezünk okostelefonjaink babrálásába Niro Feliciano szorongásspecialista és kognitív pszichológus szerint.

A folytonos nyomkodásnak rengeteg káros oldala van sok pozitívuma mellett

A szakirodalomból az derül ki, hogy a túlzásba vitt mobilozás veszélyt jelent egészségünkre: emeli a stressz-szintünket, elősegíti az elszigetelődésünket másoktól, szorongást, alvászavart okoz, mozgásszegény életmódhoz vezet, és még a munkahelyi, illetve iskolai teljesítményünk is romlik tőle a pszichológus Acosta Sára Diána szerint. Arról is készült kimutatás, hogy bekapcsolt állapotban telefonjaink valóban olyan sugárzást bocsátanak ki, amely migrént és alvászavart idézhet elő, így ha megtehetjük, érdemes inkább kihangosítva vagy mikrofonos fülhallgatóval beszélgetnünk rajtuk.

Viselkedésünket is megváltoztatja az okoskütyü folytonos használata , és sajnos nem a jó irányba visz el. Kimutatták, hogy eltávolít az önazonosság-érzetünktől, paranoiásabbá tesz minket, és fontosabbá teszi számunkra mások rólunk alkotott véleményét. Ezenfelül arra késztet minket, hogy egymással versenyezve egyre látványosabb, színpadra illő élményeket gyártsunk magunknak, csupán azért, hogy legyen mit kiposztolnunk közösségimédia-profilunkra. A lehetetlent kezdjük vágyni, az elérhetetlen szépségideálokat hajszolva plasztikai műtéthez folyamodunk, és olyan luxusutazások után sóvárgunk, amelyeket nem tudunk megvalósítani. 

Olyannyira ráfüggtünk a kütyükre, hogy egy 2019-es brit kutatás megdöbbentő felfedezést tett: telefonunk töltöttségi szintje hatással van hangulatunkra. Már pár csíknyi töltöttség elvesztése is ront hangulatunkon, és hajlamosak vagyunk a távolságokat, valamint az idő múlását telefonunk töltöttségi szintje alapján mérni. Másokat is könnyen megítélünk az alapján, hogy mennyire figyel oda telefonjára. Ha valakinek gyakran lemerül a telefonja, azt rendezetlennek, felelőtlennek és majdhogynem antiszociálisnak értékeljük, míg azokat, akik többet törődnek ezzel, jó tervezőnek, analitikusnak és talán kissé kényszeresnek is látjuk.

Miért kapunk rá annyira a mobilozásra?

Feliciano két fontos tényezőt azonosít, amelyek elősegítik a túlzott telefonhasználatot.  Egyrészt, dopamint termel, amely boldogságérzettel jutalmazza meg szervezetünket a mobilunkról megszerzett új információk hatására. Az új like-ok, az új kommentek, az új hírek és érdekes cikkek mind ezt aktivizálják. Emellett a hovatartozás felszínes élvezetét kínálja fel a közösségimédia-felületeink kényelmes elérhetőségét biztosítva. Az algoritmusok pedig, amelyek lekövetik böngészési szokásainkat, egyre több olyan tartalmat villantanak fel nekünk, amelyeket kifejezetten a mi ízlésünkre szabtak (nagyszerű kis információbuborékokba zárva ezzel). 

Másrészt a fáradtság az, amely arra ösztökél minket, hogy az okostelefonunkhoz nyúljunk minden más előtt. Mindenki sűrűn beosztott életet él, percre pontosan betáblázott teendőlistákkal. Mobiljaink pedig pontosan olyan kikapcsolódással kecsegtetnek minket, amelyre kimerült agyunk vágyik. Fáradtan még az előre kigondolt határainkat is nehezebben tartjuk be, könnyebben engedünk meg magunknak ilyenkor olyan tevékenységeket, amelyekről tudjuk, hogy nem a legjobb érdekeinket szolgálják, impulzívabb döntéseket hozunk alváshiányosan.

Mit tehetünk azért, hogy a mobilhasználatunk ne roncsolja a kapcsolatainkat?

Hiába olyan könnyű rászokni a telefonnyomkodásra, a legtöbb ember mégis irritálónak találja, ha beszélgetőpartnere ehhez folyamodik az együtt töltött idő során. Kit ne idegesítene, hogy a túlterhelt hétköznapokból az értékes közös programra kiszakított időt a másik a telefonja babrálásával tékozolja el? Egy 2018-as felmérés szerint a magyarok sincsenek ezzel másként: a felnőttek 86, a kamaszok 84 százalékát zavarta, ha személyes beszélgetéseik során a másik figyelme a telefonjára kalandozott. Éppen ezért érdemes lehet megfogadni Feliciano 5 tanácsát:

1. Szabj időkorlátot magadnak! A tudomány szerint könnyebben elérheted azokat a céljaidat, amelyeket nagyon pontosan meghatározol előtte magadnak. Használj olyan alkalmazásokat, amelyek segítenek betartani a beállított időlimiteket. Határozd meg, hogy milyen típusú tevékenységgel mennyi időt szeretnél tölteni naponta, és állíts be figyelmeztető jelzéseket ez alapján, mivel könnyen elveszíthetjük időérzékünket, ha valami felkeltette érdeklődésünket.
2. Készíts listát arról, milyen más tevékenységeket szeretnél végezni, amikor eléred a mobilozással töltött időlimitedet! Bizonyára te is gyakran azt érzed, hogy bizonyos tevékenységekre egyszerűen nincs időd. Ha kevesebb időt töltesz a telefonoddal, akkor sok értékes időd felszabadulhat, amelyet kihasználhatsz arra, hogy a rég tervezgetett dolgokra végre sort keríts. Olvasd el azt a következő fejezetet, menj ki sétálni, beszélgess egyet azzal, aki otthon van veled, meditálj, vagy kezdj bele egy új mozgásprogramba vagy kreatív projektbe! Ha listába szeded, mi mindent szeretnél kipróbálni, könnyebben találsz dopaminhelyettesítőt, amikor letelik a telefonra szánt időd.
3. Alakíts ki kütyümentes zónákat és idősávokat! Könnyebben tudtok majd kapcsolódni szeretteiddel, ha senkit sem kötnek le a virtuális világ színes (de még nem szagos) csodái. Kezdetnek a vacsoraasztalt és a hálószobát érdemes kijelölni: a zavaró, figyelemelterelő tényezők kiiktatásával sokkal inkább meghallgatva és látva érzitek majd magatokat.
4. Töröld le az időnyelő alkalmazásaidat! A figyelemelszippantó alkalmazások letörlése egy nagyon hatékony formája a határhúzásnak. Ha teljesen eltünteted a telefonodról ezeket, akkor elvágod magad a kísértésüktől, amelyre stresszesen és fáradtan még fogékonyabbak vagyunk.
5. Mondd el szeretteidnek a célkitűzésed! Mondd el nekik, hogy szeretnél több időt tölteni azokkal a dolgokkal, amelyek igazán fontosak számodra, például szeretnél több időt velük tölteni. A kutatások azt bizonyítják, hogy gyorsabban el tudod érni a céljaidat az elszámoltathatóság hatására.

Ugyan a különböző telefonos alkalmazások akár önfejlesztésre is használhatóak, mégis, jobb, ha határok közé szorítjuk a telefonunk társaságában töltött időnket. Bármennyire is ügyesek és szórakoztatóak a mai kütyük, jobban járunk, ha nem hagyjuk, hogy az élő emberi kapcsolataink minőségének rovására menjen a képernyővel töltött édes kettes.