Sokan azt gondoljuk, hogy a pletykálkodás egy kifejezetten rossz szokás, holott a szájról szájra terjedő híresztelésnek számos pozitív hatása is van. Tekinthetünk rá úgy is, mint egy olyan szociális készségre, amivel könnyebben tudunk egymáshoz kapcsolódni, ebből a szempontból szükség is van rá ahhoz, hogy mélyítsük a kapcsolatainkat.
A pletyka akár jó is lehet
Az amerikai pszichiáter, dr. Ned Hallowell definíciója szerint a pletyka nem más, mint egy „információ – valós vagy képzelt – engedély nélküli megosztása”. A szakember szerint, ha valaki megrögzött pletykálkodó, akkor az információmegosztás mindkét típusa káros lehet. De bátran kijelenti azt is, hogy vannak esetek, amikor a pletyka kifejezetten jó lehet.
„A világ ki van éhezve az emberi kapcsolatokra, és pontosan ez adja meg nekünk a pletyka, a pletykálkodás” – magyarázza a mendemondák előnyét dr. Hallowell.
A jó információkkal a kapcsolatok könnyen megteremthetők és elérhetők, de hangsúlyozza: az a pletyka is összeköthet bennünket, amelynek nem kifejezetten örülünk, mert a saját vagy más szerencsétlenségéről szól.
A pszichiáter a problémát abban látja, ha a pletyka túl messzire megy, és eljuthat abba a stádiumba, amikor az észlelés valósággá válik, és ez pusztító lehet.
A pletyka ugyanis csak akkor lehet pozitív, ha hasznos és fontos információk terjesztésével jár. Tipikus példa erre, amikor azt állítjuk valakiről, hogy a „a hírneve megelőzi őt”. Ami azt jelenti, hogy az emberek olyan pletykákat hallottak az illetőről, ami hasznos annak is, akiről a mendemonda szól, és annak is, aki továbbadta az információt.
Ilyen alkalmakkor mondjuk, hogy: „Sokat hallottam már arról, hogy milyen jól szakember vagy”, vagy amikor nagy sokára találkozunk valakivel, és izgatottan kijelentjük: „Annyira örülök, hogy végre találkoztunk. Annyi nagyszerű dolgot hallottam rólad!”
Mindez bizonyíték arra, hogy ha szeretnénk, ha nem, az emberek kétségtelenül beszélnek rólunk a hátunk mögött.
Ahogyan a fenti példák is mutatják, az a jobbik eset, ha a pletyka a javunkat szolgálja.
Van, amikor kifejezetten árt a pletyka
Dr. Hallowell tapasztalata szerint sajnos a legtöbb pletyka a rossz kategóriába tartozik. Mindezt azzal magyarázza, hogy az emberek sokkal inkább hajlamosabbak olyan negatív tartalmú pletykákat terjeszteni mint hogy valakinek zátonyra jutott a házassága, meghízott, vagy elvesztette a munkahelyét, mintsem arról biztosítani például a válófélben lévőket, hogy vélhetően jó döntést hoztak, vagy örülni annak, hogy valaki lefogyott.
Bármilyen furcsán hangzik, minden rossz tulajdonsága és hozadéka ellenére a negatív pletykáknak is van értelme. Például akkor, amikor a valós alapokon nyugvó pletyka tanulságát levonva igyekszünk tanulni más kárán.
Milyen emberek pletykálnak – és miért?
Dr. Hallowell tapasztalatai alapján hat típusba sorolja a pletykálkodó embereket
1. A gyáva
Vajon milyen ember az, aki olyan információt terjeszt, ami hemzseg az övön aluli és valótlan megjegyzésektől, ráadásul még lázító is; és mindezeket úgy terjeszti, hogy egyáltalán nincs hiteles forrás birtokában. Dr. Hallowell ezt a típust nevezi gyáva pletykálkodónak.
Gyáva, mert nincs mersze ahhoz, hogy attól kérjen információt, akiről a pletykát terjeszti.
A szakember hangsúlyozta: a jó erkölcsű ember utánajár az igazságnak, míg aki nem ezt teszi, az gyáván viselkedik.
Hogy miért? Azért, mert azt gondolja, ő ezt is megteheti, vagy azért, mert neki így szórakoztatóbb.
2. A bennfentes
Ez az a típus, aki úgy kezdi a pletykálkodást, hogy „soha nem fogod kitalálni, mit tudtam meg”. Ezzel azt a látszatot kelti, hogy olyan információ birtokában van, ami miatt mások rá vannak utalva, éppen ezért az őt ismerők és mindazok, akiknek továbbadja a híreket, szerencsésnek kell hogy érezzék magukat. De megeshet, hogy ez a bennfentesség látszata visszaüthet, mert egy idő után a pletykáló személyt már nem tartják megbízhatónak.
3. Az embertelen
Hallowell szerint a pletykálók körében megtaláljuk azokat az érzelmi szadizmust élvezőket, akiknek kifejezetten örömet okoz, ha mások fájdalmat élnek át és szenvednek. „Az emberek hajlamosak örömüket lelni valaki más nyomorúságában, és örülnek, hogy nem velük történik meg” – jellemzi ezt a típust a pszichiáter.
4. A szorongó bizonytalan
„A pletykálkodás összefüggésbe hozható a szorongással, és általában azok, akik gyakran aggódnak, nagyobb valószínűséggel hajlamosak a pletyka terjesztésére” – véli dr. Julia Breur pszichoterapeuta, majd hozzáteszi: ebben a magatartásban a bizonytalanság is szerepet játszik.
Amikor valaki úgy érzi, hogy az élet nem irányítható, a pletykák terjesztése háttérbe szorítja ezt a benne uralkodó nyomasztó érzést.
A pletykák is akkor terjednek jobban, amikor nincs határozott felfogásunk arról, hogyan és miért történnek a dolgok a világban.
5. A nők többet pletykálnak
Dr. Hallowell megfigyelése az, hogy a pletykák általában inkább a nőkhöz kötődnek, akik szerinte hajlamosak arra, hogy szándékosan téves vagy kitalált információkat osszanak meg azért, hogy valakit kedvezőtlen, valótlan megvilágításba helyezzenek.
6. Az előrelátó, aki képes tanulni mások tragédiájából
Az amerikai pszichiáter szerint két meghatározó érzelem, a szánalom és a félelem gyakran központi szerepet játszik a pletykák születése és terjesztése során. Ezt olyan klasszikus irodalmi példákkal illusztrálja, mint az Otelló, a Macbeth és Lear király. Ezekben a drámákban a szánalom és a félelem ambícióval, féltékenységgel és narcizmussal párosult.
Arra, aki előrelátó módon pletykál, jellemző, hogy sajnálja azt – ha az irodalmi példánál maradunk, akkor a főhőst –, akivel a rossz megtörtént, és fél attól, hogy vele is megtörténhet, ezért vigyáz, nehogy így legyen.
Ebben az esetben a pletyka építő jellegű; szánakozunk, és óvintézkedéseket teszünk, hogy elkerüljük a hasonló buktatókat.
Így birkózzunk meg a pletykákkal
Dr. Breur szerint több módja is van annak, hogy megbirkózzunk azzal, amikor valaki a „legfrissebb hírekkel” áll elő mások életével kapcsolatban.
Ilyenkor megtehetjük, hogy elmondjuk a pletykálkodónak azokat a pozitív dolgokat, melyeket arról a személyekről tudunk, akikről nekünk pletykálnak. Ez a szemléletváltás a tényleges pletykát pozitív és megvilágosító kommunikációs eszmecserévé változtathatja.
Ha felismerjük a pletyka ránk gyakorolt hatását, el tudjuk dönteni, hogy jól vagy kényelmetlenül érezzük magunkat akkor, ha titkos információkat közölnek velünk másokról. Ha jobbnak látjuk, inkább kerüljük el azokat a helyzeteket vagy személyeket, akik a híresztelt mendemondákkal kellemetlen érzéseket keltenek bennünk. Akár a pletykálkodó tudtára is adhatjuk, hogy nem vagyunk kíváncsiak arra, amit mond, bennünk rossz érzéseket kelt, ezért jobban szeretnénk, ha témát váltana.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
