irodalom könyv

A könyvesboltokba belépve gyakran érzem úgy magam, ahogyan C. S. Lewis szereplői érezhették magukat, amikor először átkeltek a ruhásszekrényen a Narnia Krónikáiban. Egy hatalmas, felfedezésre váró világba tévedtem, és fogalmam sincs, merre induljak. Gyakran ez is lesz a vesztem, mert a végtelen lehetőség nemcsak felszabadító, de gyakran szorongató is lehet. Nem tudom, mit keressek, miközben végtelen időnek tűnik megtalálni azt a szöveget, amire éppen leginkább szükségem lehet.

Azt hiszem, sokunk számára éppen ezért lesz mentsvár a Libertine Könyvkiadó gondozásában megjelent Szöveglelő című mű, mert bármikor elővehetjük, ha egy kis útmutatásra szorulunk. Az irodalom és az önismeret úgy találkozik ebben az egyedülálló könyvben, hogy útmutatást kínál nekünk ahhoz, hogy mit érdemes levenni a könyvespolcról. Mit olvassunk anyaként vagy apaként? Mit olvassunk, ha magányosnak, elhagyatottnak érezzük magunkat? Hogyan gazdagíthat egy szöveg a nőiség, klímaszorongás vagy a honvágy témájában? A Magyar Irodalomterápiás Társaság tíz irodalomterapeutája által megalkotott Szöveglelő nem más, mint egy atlasz a könyvespolcunkhoz.

Az első lépés önmagunk felé

Az olvasás szeretete nem feltétlenül velünk született. Néhányan önmaguktól találnak rá, akár családi minta és mindennapos mesélés nélkül is, mások rajtuk kívül álló okokból veszítik el lelkesedésüket a kötelező olvasmányok terhe alatt. Az iskolában kevésbé tanuljuk meg, hogyan válasszunk olyan szövegeket, amik az életünk részei lehetnek, fontos útmutatást nyújthatnak, vagy éppen segíthetnek megküzdeni egy minket ért nehéz élethelyzettel. Pedig talán az irodalom lényege nem abban keresendő, hogy mit akart közölni velünk az író, és mindez hogyan értelmezhető az életútján keresztül, hanem abban, hogy nekünk mit mondhat el egy adott szöveg saját magunkról.

 

Az irodalomterápia lényege pedig éppen ez, hogy megtalálhassuk magunkat egy regényben, novellában vagy versben. Azt, hogy ez hogyan történik, jól kifejezi a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnökének, Béres Juditnak az előszava, aki egy Bruce Colville-idézettel magyarázza el az irodalomterápia alapvetését: „A megfelelő szöveg a megfelelő időben egy szív felé kilőtt nyíl”, ami segíthet minket utat találni az érzéseinkhez, nehézségeinkhez, útmutatást nyújthat ezek feldolgozásában és kifejezésében.

Az irodalom útitárs a mindennapokban

A Szöveglelő nemcsak azok számára lehet hasznos, akik gyakran, önreflexíven olvasnak, de azoknak is segíthet, akik most szeretnének belevágni a szövegekkel való ismerkedésbe. Megnyugtató elképzelni, hogy a minket érdeklő témákhoz több olyan olvasmányt is kaphatunk ajánlásul, amit már mások is olvastak hasonló igényeik mentén, és olyan szakemberek kínálják őket elolvasásra, akik munkájuk során is használták már ezeket az alkotásokat.

A könyv úgy működik, mintha kinyomtatnánk egy internetes keresőt. Szavakra, vagyis szócikkekre kereshetünk rá, amik mellett megtaláljuk a szövegajánlásokat, és ezek mellett olyan szösszeneteket is olvashatunk az irodalomterapeuták tollából, amik izgalmas reflexiókat, kérdésfelvetéseket és gondolatokat indíthatnak el bennünk a szövegek mentén a saját nehézségeinkkel és kihívásainkkal kapcsolatban.

Sőt a könyvet forgatva máris felmerült bennem a gondolat, hogy idővel saját olvasásélményeinkkel is bővíthetjük a polcunkon megtalálható Szöveglelőt, hogy később visszatalálhassunk hozzá, ha szükségünk lenne rá. Persze szigorúan csak ceruzával!

A Szöveglelő segítségével, ahogyan a könyv alcíme is sugallja, megtalálhatjuk magunkat az irodalomban. Nem kell hozzá más, csak egy kis nyitottság, egy jó adag önreflexió és egy kényelmes fotel, ahol a szöveg találkozhat velünk.