főnök szerep

Ha a munkahelyeden nem vagy főnöki pozícióban, akkor nem is lehetsz főnök? Ez a tévhit mindenki fejében megkérdőjelezhetetlenül foglal helyet, még ha csak időszakosan is, amíg valamilyen isteni szikra nyomán vagy külső hatásra rá nem jön, hogy tágabb értelemmel rendelkezik a „vezető” kifejezés. Valójában a legtöbben betöltjük a vezetői szerepkört életünk során, és ennek semmi köze a szakmai pozíciónkhoz: ha legalább egy ember fordult már hozzád útmutatásért, te is voltál már vezető Ashley Maier pszichológus szerint.

Egy világ tele vezetőkkel?

Maier igyekszik lebontani azt a berögzült és szűken értelmezett definíciót, amely a többség szótárában él. Ha megkérdezünk egy embert, aki munkáját tekintve nincs főnöki szerepben, valószínűleg nemmel fog válaszolni arra a kérdésre, hogy volt-e már valaha vezető. Pedig nemcsak a munka világában válhat valaki vezetővé, hanem a szociális szerepek széles skáláján is kerülhet ilyen helyzetbe.

Például, ki ne örülne egy olyan főnöknek, aki megbízhatóan elérhető, empátiával és megértéssel kommunikál, elismeri a jó munkát, és megszavazza a bizalmat alkalmazottainak? Nos, ezeket a tulajdonságokat Szalay Ágnes pszichológus a kiváló szülővé váláshoz sorolta fel, mégis, alkalmazotti szemszögből kifejezetten kellemes munkaköri légkört tudnának megteremteni ezek a készségek. Maier szerint a szülők ugyanúgy vezetők, mint a munkahelyi főnökök, csak épp nem egy fizetett közegben élik meg ezt a szerepet, hanem a bimbózó intellektusú gyerekeiket igyekeznek a lehető legjobban segíteni a kompetens és kiegyensúlyozott felnőtté válásban. Egy közös cél elérésére motiválják családjukat, amelyben ideális esetben mindenki jól érzi magát. 

Nem csoda hát, hogy a nevelési és a vezetői stílusok gyakran tükrözik egymást. A tekintélyelvű főnök minden bizonnyal tekintélyelvű szülő, ami rémálomszerűnek hangzik. Nem véletlenül, hiszen a mérgező munkahely egyik ismérve a kontrollmániás főnök, aki mindenbe beleszól, a döntéseit egyedül hozza, és az új ötleteket, a kreativitást lefojtja. Ellenben a jó főnök és a jó szülő képes megteremteni egy olyan kellemes hangulatú közeget, amelyben ki tudnak bontakozni a vezetettek, és amelyben képesek megélni az erősségeikre alapozott sikereket.

Ahogyan több szerepkörre is igaz a vezetői szerep, mint amennyire elsőre kiosztanánk ezt a címkét, úgy a jó vezetőkhöz társított sztereotipikus tulajdonságoknál is több jellemvonás tesz valakit alkalmas vezetővé. Nemcsak az extrovertált emberekből válnak nagyszerű főnökök, hanem az introvertáltakból is, csupán ők egy másik típust képviselnek. Az introvertált vezetők erőssége például, hogy képesek értve figyelni és meghallgatni alkalmazottaikat, jelentőségteljesebb kapcsolatokat építenek ki, alaposabban gondolják át a döntéseiket, kiváló problémamegoldó készségeik vannak, és motiválják őket az eredmények.

Érdemesebb saját erősségeinkre támaszkodva kialakítanunk saját egyéni vezetői stílusunkat,  mint egy – egyénenként akár karakteridegen – sztereotip főnökképet üldözni Molly McLay terapeuta szerint. Sokkal színesebb palettája létezik a vezetőknek a performatív színpadi jelenléttel bíró főnöknél. Gyakran inkább van szükségünk egy olyan vezetőre, aki mások meghallgatását jobban előtérbe helyezi, és képes empatikusan hozzáállni alkalmazottaihoz (vagy gyerekeihez, vagy egyéb „vezetettjeihez”).

Persze az, hogy mindenki betöltött (vagy be fog tölteni) vezetői szerepet élete során, még nem jelenti azt, hogy mindenki jó vezető is egyben. Hiszen a munka világában is megesik, hogy olyan ember kerül főnöki székbe, aki nem rendelkezik megfelelő vezetői képességekkel. Ugyanakkor, a jó vezetők nem mindig tudatosak, megeshet, hogy ösztönösen ügyesek ebben, viszont a tudatos vezetők ritkán csúsznak bele a „rossz főnök” szerepébe.