férfi vonzó

„La grande ambition des femmes est d'inspirer de l'amour” – mondta Molière. Vagyis:

minden nő legfőbb vágya szerelmet ébreszteni a férfiban.

A témával való foglalkozás során kutattuk már a legfontosabb külső és belső tulajdonságokat, melyeket az egyes nemek képviselői a másikban legbuzgóbban keresnek, és arra is kerestük már a választ, vajon milyenek a magyar nők a külföldi férfiak szemével. Most inkább azt szerettük volna felfedni, mennyiféleképpen és mitől lehet vonzó egy férfi egy nő számára?

A változatosság gyönyörködtet

Attól szép a világunk, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, amire vagy akire szüksége van. Vannak nők, akik az intellektuális típushoz vonzódnak. Tetszik nekik gyámolításra szoruló védtelenségük, mely feltehetően az anyaság ösztöneit hozza bennük felszínre, miközben csodálhatják sziporkázó szellemét. Nincs is talán jobb példa típusára Woody Allennél, aki számos önkritikus megjegyzésével támasztotta már alá, hogy nem a fizikuma az, ami elsősorban vonzza a másik nemet. Akkor talán csillogó elméje, kreativitása, különc gondolkodása, szürkeállománya vagy műveltsége, esetleg mindez együtt az, ami ellenállhatatlanná teszi sok hölgy számára?

Miközben ellenpólusnak ott volt a híres diktátor, az igazi alfa-hím, a macsók macsója: Fidel Castro, akiről az a matematikailag is nehezen értelmezhető legenda kering, hogy 35 000 nőismerőssel került közelebbi kapcsolatba hosszú és tartalmas élete során. Szeretőinek külön szigetet tartott fenn, bár státuszánál fogva a diszkrécióra törekvés nem kellett, hogy prioritás legyen. A nők mégis bálványozták, és néhányan halálukig üldözték szerelmükkel a rosszfiút.

Jófiú vs. rosszfiú

Mi vonzóbb vajon a nők számára, és miért? A kérdés feltevésekor már magunkban mormolunk egy feltételezett választ, mégis annak felgöngyölítésére ismét egy nem reprezentatív, de annál érdekesebb válaszokkal szolgáló minikutatást végeztünk. A megkérdezett közel 50 magyar fiatal és régebb óta fiatal nő, anya, feleség és szingli arra adott választ lapunk kérdésére, hogy a jófiú vagy a rosszfiú vonzóbb számára. Hipotézisünk beigazolódott.

Értékelés helyett idézünk néhányat a megkérdezettek közül, a hölgyek véleményét legjobban összefoglaló válaszok ezek voltak:

• „Nekem valójában ami a legjobban imponál, az a rosszfiú, aki belül valójában jófiú. Tehát az, aki mások felé megközelíthetetlenebb, közben mégis intelligens, kedves, jólelkű." (Andrea, 28)
• „Ha vonzalomról beszélünk, tagadhatatlanul a rosszfiúk tetszenek. De azt is tudjuk, hogy nem ők lesznek a férjjelöltjeink az életben. Abban van az izgalom, ha nem kaphatod csak úgy meg, ha küzdeni kell érte, és hiába döcögős az egész út a megismerkedéstől kezdve, mégis a rabja vagy mert beszippant…” (Evelyn, 21)
• „Én nagyon szeretem a jófiúkat, barátnak! De párkapcsolatban »megeszem őket uzsonnára«. A rosszfiúk viszont tönkretesznek! Szóval igen, azt hiszem, egy érzelmileg intelligens macsó lenne az ideális.” (Barbara, 58)
• „Fiatalon a rosszfiú, de most már a jófiú. Talán inkább úgy mondanám, hogy külsőre vagány, mégis humoros és dörzsöltebb stílus vonz igazán, de belső tulajdonságait tekintve fontos a megbízhatóság, a hűség és a jólelkűség. Kicsit úgy, ahogy mondani szokták: amelyik kutya ugat, az nem harap.” ( Detty, 42)
• „A rosszfiúság vonzereje számomra a temperamentumban és az intelligenciában rejlik. Szóval, pörögjön fizikailag és szellemileg is, legyen fifikás, humoros, kezdeményező, de! A rosszfiúság addig imponál, amíg az alázat rovására nem megy. Pedig sokszor rámegy. Ugyanakkor sajnos egy jófiúban hiába van elég alázat, ha az egészet kicsit langyos víznek érezzük.” (Kriszti, 28)
• „Szerintem azért esik jól egy rosszfiú gyengédsége, mert különlegesnek érezzük tőle magunkat. Azt az illúziót kelti bennünk, hogy képesek vagyunk megszelídíteni valakit, aki mindenki mással zord és mufurc, de velünk olvadozó hősszerelmes. Ami izgalmassá teszi, az talán éppen a megszelídítés kihívása. A jófiú készen kapott biztonsága, egy idő után és több sebbel a múltunkból már vágyott nyugalom, de addig keressük magunknak a bajt.” (Anna, 43)
• „Talán a férfiak is így vannak ezzel, és azt hiszem, a nők számára is van egy ideál a képzeletünkben egy macsó szeretőről, egy perzselő szerelemről, miközben merőben más kép villan be, ha leendő férjünket, gyermekeink apját próbáljuk magunk elé képzelni. Ha van közös metszet, az gyanúsan jónak tűnik.” (Kati, 50)

A rosszfiúknál is vannak rosszabbak: Boney és Clyde-szindróma

A dörzsölt vagányhoz való vonzódás érthető, ám a kifejezetten rosszfiúkhoz való vonzalom beteges méreteket képes ölteni. Olyannyira, hogy a pszichológia tudománya nevet is adott a jelenségnek: hibrisztofília.

A Boney és Clyde-szindrómaként is emlegetett hibrisztofília egy vonzalom, mely elsősorban nőkben alakul ki olyan férfiak irányában, akik vagy bűnözők vagy hajlamuk van rá. Szélsőséges esetben a hibrisztofíliától szenvedők, akik gyakran értelmiségi, egyedülálló nők, szerelmük tárgyául olyan illetőt választanak, akik akár éppen valamilyen büntetés-végrehajtási intézet falai között kellő távolságban vannak ahhoz, hogy valódi szerelmi csalódást okozzanak rajongóiknak. Így könnyen ruházható fel a kiszemelt olyan tulajdonságokkal, melyek hiányáról valódi bizonyosságot sosem szerezhetnek, miközben azzal áltathatják magukat, hogy a másokkal rosszul bánó, agresszív, esetleg bűncselekményt elkövető személy hozzájuk kivételes, gyengéd érzelmekkel fordul. Az ilyen „kapcsolatba” menekülő nők gyakran önbizalom-hiányosak, és a magánéletükben sikertelenek, de számos másfajta esetet is lejegyeztek már: üldözött már például szerelmével családanya bírónő saját maga általa elítélt rabot is.

Ezzel a témával foglalkozik sajátos tálalásban Pascal Plante montreali filmrendező Vörös szobák című harmadik nagyjátékfilmje is, mely az 57. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütált 2023-ban.

Ha érdekelnek a leghíresebb szívtiprók, egy korábbi cikkünkben megtalálod őket.