érzelmi intelligencia harc kapcsolat

Folyton azt érzed, hogy a párod menthetetlenül éretlen érzelmileg, vagy nagyon nehezen kerül összeköttetésbe belső világával? Vagy esetleg inkább azt tapasztalod, hogy párod minden kapcsolati problémát a te nyakadba varr, neked kellene egyedül változtatnod a viselkedéseden és az érzelmeid kimutatásán, hogy igazán jól működhessenek a dolgok? Ha az egyik oldallal azonosulni tudsz, akkor valószínűleg ti is felosztottátok magatok között a pároddal, hogy ki az „intimitás-királynő/király” és ki az „érzelmileg analfabéta”. A család- és párterapeuta Assael Romanelli szerint ez a szereposztás szinte minden párnál előfordul, mindkettejük számára szorító helyzet, de szerencsére van belőle kiút.

Az „intimitás-királynő/király” – Az érzelmi intelligencia birtokosa a kapcsolatban

Romanelli azt a partnert nevezi intimitáskirály/nőnek, aki már hosszú ideje több intimitás után sóvárog, de nem kapja meg párjától. (Ezt az érzetet erősítheti, hogy egy 2020-as felmérés alapján a férfiak többsége nem nyújt támogatást párjának, ha ő maga stresszhelyzetben van, míg fordított esetben a női társ akkor is támogató párjával szemben, ha nehéz élethelyzetet él meg.) Az intimitáskirály/nő érzelmileg érettebbnek és intelligensebbnek tartja magát, és ezért azt gondolja, hogy csak és kizárólag a másik okolható azért, hogy nem kapja meg az áhított közelséget. Hiszen mindenki mással mély kapcsolata van, az összes barátjával és családtagjával is, csak pont a párjával nem tudja ezt megélni. Általában a heteroszexuális kapcsolatok női tagja kapja meg ezt a címet a kapcsolatban. Mártírszerepet vesz fel, aki belefáradt a sok próbálkozásba, hogy végre megnyissa néma párja elfedett szívét. Ezzel megszerzi magának az érzelmi felsőbbrendűség érzését, és egyúttal az alól is felmenti magát, hogy a saját intimitásbeli problémáival foglalkoznia kelljen. Általában ő kezdeményezi a párterápiára járást, vagy egyénileg kezd terápiába.

Az „érzelmi analfabéta” – Az elköteleződési nehézségek császára

Az érzelmileg kevésbé intelligens partner szerepét a heteroszexuális kapcsolatokban a férfiakra osztják. Csöndesebbek, cinikusabbak, és azt élik meg, hogy társuk számára semmi sem elegendő, amit tesznek, mondanak. Ez a szerep felmenti őket az alól, hogy meg kelljen mutatniuk a sebezhető oldalukat, hogy érzelmileg mindig jelen legyenek, és kevés elvárás irányul feléjük. Azonban nagy hátulütője a helyzetnek, hogy így elveszítik partnerük tiszteletét, egyre kevésbé „látja” őket a párjuk, és egyre kevésbé válnak kívánatossá a társuk számára. Emiatt szemet hunynak afelett, hogy csalódást okoznak a királynőjüknek vagy királyuknak, és a cinizmus, valamint a kapcsolati amnézia eszközéhez nyúlnak.

Mi az oka az érzelmiintelligencia-hierarchiaharcnak?

A „pszichológiai patriarchátus” az oka mindennek. Mindkét nemet nyomasztó korlátok közé passzírozza. A férfiaknak el kell szenvedniük a kapcsolódás lehetőségének elvesztését, és olyan hátránnyal ruházza fel őket egész életükre, amelyet nehéz levetkőzni: érzelmi analfabétának neveli őket, akiknek nehezére esik felismernie saját érzelmeiket. A nőktől pedig elveszi azt a jogot, hogy asszertívak legyenek, agressziót mutassanak ki, és mártír-, illetve áldozatszerepeket kaparinthatnak csak meg. Például, ha a „női szférákon” (anyaság, tanárság) kívül, a „férfiak terepén” (politika, üzleti élet) fejezik ki dühüket a nők, akkor a többiek elkönyvelik hisztisnek, túlérzékenynek, nem eléggé profinak, míg a férfiak számára hatalomszerzési lehetőséget nyújt a düh kimutatása. 

A pszichológiai patriarchátus pedig azt eredményezi, hogy önkéntelenül is könnyen belecsúszik mindkét nem a számára kijelölt végletbe: a nők többsége hajlamos az intimitás királynői székébe csücsülni, míg a férfiak hajlamosabbak az érzelmi analfabéta falait felhúzni maguk köré. Érzelmi hierarchiaharcuk a párkapcsolatban egy olyan mindkét fél számára veszteséges dinamikát kreál, amelyben az intimitás-királynő több intimitást kér az érzelmi analfabétától, aki pedig menekül ez elől a kérés elől. Végső soron pedig mindkét fél szenved, mély hiányt él meg és boldogtalanságba kergetik egymást (és saját magukat). 

Hogyan lehet kilépni az „intimitáskirály/nő” – „érzelmi analfabéta” dinamikából?

Romanelli szerint ki lehet lépni ebből az egymást egyre messzebb lökő ördögi körből, de ehhez mindkét félnek fel kell tudnia vállalnia a felelősséget saját romboló viselkedéséért, és mindkettőjüknek akarnia kell a változást. Hiszen a kapcsolat fontos érzelmi alapja az elfogadással járó apró hibák elnézése, illetve az, hogy azt érezhesse valaki, hogy értékelve van a kapcsolatban, és ugyanúgy képes partnere céljait elősegíteni, ahogyan a másik is segít neki. 

Romanelli azt tanácsolja első lépésként, hogy a pár tagjai kezdjenek el beszélgetni a témáról, beszéljék át, kinek milyen veszteségeket okoz a dinamika, amibe belekerültek, és ismerjék el, egyénekként mivel járultak hozzá a helyzet kialakulásához. El kell fogadniuk, hogy mindketten érzelmi kezdő játékosok valójában, és érdemes lenne tiszta lappal újrakezdeniük az érzelmi kapcsolódást. Számítaniuk kell arra, hogy a fejlődésben lesznek visszalépések, hiszen komoly komfortzóna-elhagyással jár az újrakezdés. Fontos, hogy ne csak a szavak szintjén ragadjon meg a változás, hanem tettekben is megvalósuljon, tehát hogy mindketten fel tudják tárni sebezhető oldalukat és nyitottak maradjanak a másikra.

Az intimitás-királynőknek és -királyoknak azt javasolja Romanelli, hogy vallják be a saját intimitással kapcsolatos félelmeiket is, ne csak a másik nyakába varrják ezt a tulajdonságot. Ha sikerül partnerüknek megmutatniuk saját félelmeiket és igényeiket, a másik sem fogja annyira hibáztatva érezni magát, és közelebb kerülhetnek érzelmileg. Emellett az is hatalmas változást hozhat, ha sikerül nyitottnak lenniük párjuk fejlődésére, és szemfülesen megdicsérniük a legapróbb változásokat is, hogy minél több kedve legyen a másiknak előrefelé haladni a fejlődés útján.

Az érzelmi analfabétáknak azt javasolja a szakember, hogy merjenek érezni, fejlesszék ki az érzelmi tudatosságukat és tanulják meg szavakba önteni érzéseiket. Nemcsak a partnerükkel kapcsolatos érzéseiket, hanem a szélesebb körben, más helyzetekhez kapcsolódó érzéseiket is próbálják meg verbalizálni, hogy kikerüljenek az érzelmi analfabéta szerepből. Érdemes lenne megosztaniuk párjukkal a vágyaikat, igényeiket, hogy megmutassák, számukra sem örömteli a fennálló dinamika. Fontos, hogy partnerük is és saját maguk is türelemmel álljanak hozzá ehhez a változáshoz, ugyanis nehéz lehet elkezdeni megnyílni, miután életük nagy részében azon dolgoztak, hogy ne mutassák ki érzéseiket.

Sok türelemmel és szeretettel a rossz beidegződésű „intimitáskirály/nő” és „érzelmi analfabéta” dinamikából is ki lehet lépni. Ha a pár tagjai a szerelmüket helyezik előtérbe, illetve azt, hogy a lehető legjobbat szeretnék megadni párjuknak és saját maguknak is, akkor közös támogatás mellett együttes erővel maguk mögött hagyhatják az érzelmi intelligencia hierarchiaharcát. Elvégre, a hosszú boldog kapcsolat egyik titka, hogy szemet tudunk hunyni párunk apróbb hibái felett.