A játékban drognak számít például a csokoládé, a tea, a fű, a kokain, a kávé, a bor, a sör, az energiaital, a speed, a fájdalomcsillapítók. Gonzó dietetikus szakértőnk egy hétig minden élvezeti cikket mellőzött.Naplójából kiderült, a kávé elvonási tüneteitől szenvedett ugyan, de a hetet túlélte.
Abcinencia egy képzeletbeli ország
„Abcinencia egy olyan képzeletbeli ország, ahol bár vannak elérhető drogok, azok fogyasztását mindenki önként mellőzi. Az emberek teljes drogmentességben élnek, kínosan ügyelve arra, hogy semmilyen tudatmódosító anyagot ne fogyasszanak. Nem isznak kávét, nem szívnak füvet, nem esznek csokoládét és nem isznak sem alkoholt, sem teát. A fájdalmat nem csillapítják gyógyszerek, a testi erőt nem fokozzák serkentőszerek. Nincsenek kokós bulik, és az extázis tablettát is messze elkerülik a partizók. Abcinenciában teljes drogmentesség uralkodik. Játékunk során ebbe az országba utazunk el egy teljes hétre." Olvashatjuk a www.mertekletes.hu-n.
Drognak számít például a csokoládé
Az interneten terjedő, emberkísérletbe hajló játék során a résztvevők egy teljes hétre száműzték életükből a különböző tudatmódosító legális és illegális drogokat. „Drognak számít például a csokoládé, a tea, a spangli, a kokain, a heroin, a kávé, a bor, a sör, az energiaital, a speed, a fájdalomcsillapítók, az extázis tabletta és az LSD is." A játék célja nem feltétlenül a leszoktatás, a tiltás, sokkal inkább olyan tapasztalatok szerzése volt, amelyek során teljesebb képet alkothatunk a drogok saját életünkben betöltött szerepéről és mértékéről. Ki-ki megismerhette a saját függőségeit, azok mértékét, az elvonási tüneteket és azokat a helyzeteket, amikor esetleg már tudattalanul is az adott droghoz nyúlna, ha nem éppen a játékban venne részt.
Egy hét Abcinenciában
„Ha valaki az Abcinenciában eltöltött vakáció alatt véletlenül vagy szándékoltan drogot használ, akkor arról jegyzetet kell készítenie, feljegyezve a fogyasztás okait és körülményeit." Vagyis létrejött egy olyan virtuális tér, ahol a játszótársakkal - blog és kommentek formájában - megoszthattuk saját élményeinket, feljegyezhettük az adott napi drogfogyasztásunkat a tudattablóban (mit, hány alkalommal, mennyit fogyasztottunk és az mennyire dobta meg az örömérzetünket).
A játék 2010. március 22-én reggel indult ,és hét nappal később, 2010. március 29-én ért véget. Az utazás és az érkezés pillanatát a Tilos Rádió 7térítő című műsora élőben közvetette.
Dietetikus szakértőnk maga is részt vett a játékban, az alábbiakban közre adja saját internetes naplójának részleteit.
2010-03-22. (Hétfő) Első nap
Reggel nem ittam tejeskávét, a zabpelyhes kekszet is csak nézegettem. Tegnap kaptam marcipános csokit. Nem vagyok nagy csokievő, de ha nem lehet enni, akkor azért jól tudna esni. (Ezért nem jó dolog minden finomról lemondani például fogyás céljából. De ezt már csak utólag teszem hozzá.) A napi két tejes kávé (nagy átlagban ennyit fogyasztok) sem esik ilyenkor jól (mármint a havi ciklus ominózus hetében), talán most sem fog hiányozni, majd alszom sokat.
2010-03-23. (Kedd) Mélykóma
Tegnap nem ittam kávét, hősiesen. Igaz, elég erős volt a kísértés. Fájt a fejem, nagyon, lelassultam és igen erős vágyat éreztem, hogy a vasárnap ajándékba kapott csokival bevont marcipánt a magamévá tegyem. Minek kínozzam magam? - gondoltam. Hozzáteszem, nem vagyok csokifüggő (ezt mintha már írtam volna, lám, az elvonási tünetek...), általában tovább ajándékozom a szerzeményeket. De tegnap úgy éreztem, ez jár nekem! Nos, végül a hihetetlenül erős álmosság akadályozta csak meg, hogy megegyem. Nem jutottam már ki a konyhába, amúgy ruhástul elaludtam. Kb. 10 órát sikerült is mélykómában töltenem. Reggel ellenben... Hm, hát először csak a felét akartam megenni reggelire (soha nem teszek ilyet!), de elfogyott, jól esett. A fejem most sem tiszta, de majd a szokásos - koffeinmentes - gyümölcstea segít.
2010-03-24. (Szerda) A fejem!
A tegnap reggeli csokis marcipánrúd után egy ideig nem volt gond a kávéhiánnyal. Azonban este táncon már nem nagyon tudtam koncentrálni a ritmusra, pedig igen erős koreográfiát vettünk. Hazafele megvettem a tegnap óta sóvárgott narancslevet, és egy ásványvizes-gyümölcsleves mix-szel próbáltam rehidratálni szegény agyamat, és elhitetni, hogy még bírni fogja. Reggelre viszont már megfogant a kávéivás gondolata. Még van pár korty a bögrémben, sok tejjel. Kicsit bedurrant a bal combom, zsibbad. Szinte a kávéivás után azonnal éreztem, de ez biztosan csak pszichés és nincs a kettő közt összefüggés. Némi jógás nyújtással próbáltam megszűntetni, úgy tűnik, bevált. Amúgy nem volt akkora durranás a tejeskávé, mármint a hatás, amit kiváltott. Hosszú ez az egy hét...
2010-03-26. (Péntek) Muffin és Koránkelés
Szerda este megrendelésre sütit kellett sütnöm. A muffin egyszerű, gyors, finom. Kakaós lett (instant cukrozott kakaóporral), bio nádcukorral (nem olcsó mulatság, de a minőség is fontos számomra). Egyet megkóstoltam, hogy leteszteljem az eredményt. De ezt persze nem vettem akkor kihágásnak, mintha kávéztam volna. Csütörtök reggel instant gabonakávét ittam tejjel. Még régen vettem azokra az alkalmakra, amikor csak a tejes kávé élménye csábít. De valahogy bekövesedett, így ott maradt. Na, azért kifaragtam belőle egy keveset. Egész jó lett, egy darab muffinnal, amiből uzsonnára is elfogyott egy (a túlélés kedvéért). A nap további részeiben a kávé hiányát annyira nem éreztem, sőt, egész jól voltam.
2010-03-26. (Péntek) Koránkelés
Ma is sikerült a gabonakávés mutatvány, felkeltem, hamarosan indulok is. De ahova megyek, ott biztosan lesz kávé, kibírom, kibírom. Mindenesetre két darab muffin volt a reggeli, kényelmi szempontokból, ezzel nem kell semmit csinálni, csak megenni. Mentségemre szóljon, hogy Graham-lisztből volt.
2010-03-27. (Szombat) Semmi süti, csak krémcsoki
A tegnapi koránkelést is sikeresen abszolváltam. A tejes-gabonakávés történet mellé dukált a megmaradt két darab kakaós muffin. Tudtam, hogy hosszú napom lesz, kellett az energia. Egy tanfolyamon segédkeztem, de mivel nekem az adminisztrációra kellett figyelnem, a kávészünetekben ki sem mentem a teremből, utána meg már csak az ügyeket intéztem. A teremben elég fülledt volt a levegő, bőszen kortyoltam a szilvás-fahéjas (koffeinmentes) teámat. Aztán ahogy közelgett az este, jött a fejfájás is. Nem tudtam, hogy a kávé- vagy az oxigénhiány volt az oka. Az ebédnél rendesen megálltam, hogy nem ettem a sokak által dicsért somlóiból. A gyümölcssalátát pedig nem találtam, pedig valaki említette, hogy van. Vacsoránál szintúgy nem vettem az almás rétesből. A két piros pontot az árnyékolja csak be, hogy a fejfájást automatás krémcsokoládéval próbáltam feledtetni. Kissé megremegett a kezem a cappuccino és a krémcappuccino láttán, de végül a legkevésbé tudatmódosító megoldást választottam. Sok a munkám, mint mindig, kéne este, éjjel is pörögnöm, de úgy érzem, kávé/koffein nélkül ez nem megy. Igaz, hogy volt már, amikor 2 energiaital után is úgy aludtam, mint a bunda (ahelyett, hogy angol szakcikkeket olvastam volna), máskor meg hajnali 4-ig bírtam a strapát a tutti frutti ízű borzalomtól.
Ma bikram, alias izzadós jógával zártam a hetet (délben), nagyon jólesett, bár megint iszonyat meleg volt és megéreztem a 2 hét kihagyást. A kellemes fáradtság után otthon jól esett volna egy kis kávé, helyette ismét a gabonakávét választottam, most azért nem ízlett annyira. A koffeinmentes kávés megoldás eddig eszembe sem jutott. Ellenben mégis bűnöztem, mert a párom főzött teát, és szomjas voltam, ittam belőle. Mint utóbb kiderült, zöldtea volt, szálas, japán cseresznye (ez is tartalmaz koffeint, ezért a héten ez is tiltólistás). De a tea engem nem dob fel annyira, így nem érzem annyira tudatmódosítónak. Amúgy éppen a tea történelméről olvasok egy könyvet mostanság.
2010-03-28. (Vasárnap) Sportosan szép
A tegnap esti Föld órája nevezetű esemény, vagyis a „kapcsoljunk le minden villanyt, elektromos kütyüt" akció olyan jól sikerült, hogy utána már csak éjfélkor ébredtem fel, és aztán már nem is keltem fel reggelig (bár lett volna még mit tennem, de hát az agyserkentő kávéhoz nem nyúlhattam, éjfélkor meg már minek). Az óraátállítás okozta mínusz egy órányi alvást így végül egész jól viseltem, bár egy órával így is tovább aludtam, mint terveztem. Kinyitottam a kávés-teás szekrényt a konyhában, de most a gabonakávé valahogy nem tudott úgy meghatni, mint korábban. Most már igazi élvezetre vágytam és úgy döntöttem, inkább még bírom a lemondást egy napig.
A mai napom nagy részét egy sportnapon töltöttem. Szerencsére, mert mint megtudtam, az utazás végül csak a szerekről való lemondásról szól, az egyéb tudatmódosító cselekvések (mint pl. sport, jóga, lepedőakrobatika és egyéb, sokféle virtuális függőségek) nem képezik lemondás tárgyát. Jajdejó! A sportnap befutó csomagjában található kakaós, ámde csökkentett cukortartalmú keksz némi kihágást jelentett, de legalább némileg feledtette a nem túl bőséges reggelit. Jól esett a sok mozgás, túl is teljesítettem a tervet, holnap biztos jókora izomlázzal ébredek, de sebaj.
A sportcsarnok büféjében igazán jó kávéillat terjengett, de már felvértezve éreztem magam efféle örömök ellen, így csak szagoltam. Tejet amúgy sem kaptam volna mellé, a nélkül pedig nem az igazi. Lehet, hogy a kávéivásról egyszerűbb leszokni, ha nincs otthon vagy elérhető közelben tej? Nos, ez könnyen lehet, de tej nélkül meg nem kezdődik nap számomra (ritka kivételek persze akadnak). Azon morfondírozom, hogy holnap aludjak-e 8-ig, hogy már játékon kívül ihassak-e kávét vagy majd csak délután térjek vissza a valóságba? És vajon milyen tapasztalatokat viszek magammal oda? Megéri-e koffeinmentes kávét itthon tartanom: mi a fontosabb az élmény vagy a koffein? Néha persze mindkettő, de akkor miért isznak annyian rossz ízű vagy nem jól sikerült kávét csak a felpörgetés miatt? Azért érdekes volt ez a hét, rosszul indult, de ki lehetett bírni. Sok a kísértés, a döntéshelyzet, de talán arra jó volt, hogy a mérték az érték szlogen új jelentést nyert.
Szerzőnk dietetikus és gonzó.
