elutasítás fejlődés

A visszautasítás élesen sértő fájdalmát senki sem szereti. Egyrészt, mi az hogy valakinek nem kellünk, vagy nem kell nekik valami, amit mi alkottunk az időnket és energiánkat nem sajnálva? Másrészt meg hogy van képe hozzá? Dr. Steven R. Shaw pszichológus szerint a visszautasítás fejlődésünk kulcsa lehet, ha szakmai karrierünkről van szó, azonban a hozzáállás, amelyet tanít, életünk különböző területein is hasznunkra válhat.

Ha elutasítanak, akkor nem vagyunk “elég jók” többé?

Napjainkban ki nem küzd vagy imposztorszindrómával, termelékenységi diszmorfiával vagy úgy általában véve az “elég jó vagyok” hozzáállás megszerzésével? Már az is jelent valamit, hogy ennyi különböző kifejezésünk van egyetlen érzésre, amely ilyen sok formát tud felölteni. A legtöbben úgy tűnik kifejezetten rosszul érezzük magunkat, ha nem azt tapasztaljuk, hogy sikerült valamit letennünk az asztalra, hogy nem minden projektünk és ötletünk kap álló ovációt a befogadó közönségtől, legyen az egy potenciális romantikus partner, a szakmai életünk vezetői vagy a családunk.

Bármennyire is utáljuk megélni a negatív érzéseinket, a frusztráció és a vesztés megtapasztalása kifejezetten hasznos élmények, amelyek lehetőséget teremtenek számunkra a fejlődésre. Gyakran ilyenkor ismerjük meg igazán a saját erőnket, ilyenkor tapasztaljuk meg a kitartásunk dicséretre méltó mértékét, és ilyenkor vagyunk igazán ösztönözve arra, hogy a komfortzónánkból kilépve küzdjünk még jobban vágyaink eléréséért. Hasonló véleményen van Dr. Shaw is, aki a tudományos, szakmai tanulmányok visszautasítása felől közelíti meg a témát, pozitív színezetet adva ennek a rettegett helyzetnek. Elmondása alapján nagy tapasztalatra tett szert abban, hogy miként kezelje, ha egy szaklap nem kér a gondosan megírt kutatásából. Saját életünkre vonatkoztatva is hasznosnak találhatjuk Dr. Shaw megoldását erre a rétegproblémára:

• Ne vedd magadra az elutasítást, a munkádra fókuszálj. Nem érdemes a saját személyünkre vonatkoztatni, ha a munkánkat visszautasítják. Nem leszünk rosszabb szakemberek egy-két visszautasított projekt miatt, csupán az adott projekten van mit csiszolni. Próbáljunk meg mindig arra fókuszálni, hogy a kapott visszajelzés, legyen bár elutasító, rámutat arra, hogy miben érdemes még fejlődnünk.
• Gondolkodj el azon, hogyan tudnád továbbfejleszteni a projektedet. Ehhez pedig nyugodtan merj segítséget kérni a környezetedtől, legyen az egy kolléga vagy egy mentor (vagy egy barát, egy családtag, ha személyesebb téren utasítottak vissza). Még a legnagyobb felsülésekből is ki lehet bogarászni néhány olyan részletet, amelyet nem kell rögtön a kukába dobni: fejleszd tovább ezeket, a visszajelzéseket figyelembe véve.
• Legyen stratégiád, amikor újra próbálkozol. Megeshet, hogy a munkádat nem azért utasították el, mert rossz volt, amit kiadtál a kezed közül, hanem csak nem passzolt a befogadó fél vagy felek elvárásaihoz, elképzeléseihez vagy stílusához. Így ha már sikerült felturbóznod az eredetileg visszautasított munkádat, megeshet, hogy ideje más helyet keresned, ahova beadhatnád, ahol az igényekhez jobban passzol.
• Dolgozz egyszerre több projekten. Ha párhuzamosan több projektedet is leadtad megítélésre, akkor enyhítheti az egyikre kapott éles kritikát, ha a másik munkádat elfogadták, megdicsérték. Mivel nem arra az egy lóra tettél fel mindent, ezért kisebb stresszel járhat, hogy mit fognak szólni hozzá mások.
• Oszd meg másokkal a terhet. Esetleg ismersz valakit, akivel együtt tudnátok dolgozni a projekted témájában? "Több szem többet lát, több agy többet tud" alapon érdemes lehet fontolóra venni ezt az opciót is. Ha másért nem is, így legalább lesz, akivel megvigasztalhatjátok egymást, ha megint visszautasítanak, és az ünneplést is megédesíti, ha megoszthatod valakivel.

Összességében tehát érdemesebb a fejlődésre adott lehetőségként tekinteni a visszautasításokra. Hibázni lehet és szabad is, sőt, elkerülhetetlen. Rajtad múlik, hogy ez lehúzó erőként hat-e rád, vagy előre fog inkább hajtani a pályádon.