élet megbánás

Hajlamosak vagyunk halogatni az igazán fontos dolgokat, legyen szó emberi kapcsolatokról, érzelmekről vagy önismeretről. „Majd ha lesz egy kis időm meg több pénzem” – hangzik a gyakori kifogás. Aztán amikor már tudjuk, hogy hamarosan lejár az időnk, jön a keserű felismerés, hogy mennyi mindent nem tettünk meg, amit szerettünk volna. 

Ezt bánják meg legtöbben az életük végén

Suzanne B. O’Brien több mint húsz éve dolgozik hospice nővérként, és ez idő alatt rengeteg ember mellett volt jelen életük utolsó napjaiban. Tapasztalatai szerint nem maga a halál az, amitől az emberek a legjobban félnek. Sokkal inkább a megbánás, hogy nem élték meg igazán az életüket, ami általában akkor tör elő, amikor már biztosan tudjuk, hogy az időnk véges. A nővér szerint a legtöbben ezeket a dolgokat bánják meg a halálos ágyukon.

1. Bárcsak jobban hallgattam volna a szívemre!

Gyakran észre sem vesszük, hogy külső tényezők vagy vélemények alapján hozunk döntéseket, ahelyett, hogy a saját meglátásainkra vagy a szívünkre hallgatnánk. Ez életünk minden területét befolyásolhatja a családtól a karrieren át a párkapcsolatokig. Utálod a munkádat, de nem mondasz fel, mert jól fizet? Már nem vagytok egy hullámhosszon a pároddal, de kényelmes, hogy van melletted valaki, ezért inkább együtt maradsz vele? 

A haldoklók gyakran számolnak be arról, hogy a külső elvárások miatt sosem igazán a saját életüket élték, háttérbe került, hogy valójában ők mit szeretnének. Lehet, hogy úgy tűnik, jól alakulnak a dolgaid, és minden rendben, de

ha mindig azt csinálod, amit mások elvárnak tőled – vagy azt hiszed, hogy elvárják –, akkor egy idő után boldogtalannak és elveszettnek érezheted magadat.

Az önazonosság, a belső hang követése viszont elvezethet egy értelmes, célokkal teli, beteljesült élethez.    

2. Bárcsak lett volna bátorságom szeretni!

A felismerés, hogy az emberi kapcsolatok és a szeretet a legfontosabb, gyakran csak akkor tör elő, amikor már túl késő. Egy sikeres, rendkívül vagyonos férfi a halálos ágyán elárulta, hogy megszakította a kapcsolatot a családjával és a barátaival a pénz, a féltékenység és a kicsinyes viták miatt, már nem is emlékezett, pontosan miért. Akkoriban úgy érezte, könnyebb lett az élete, de szomorúan és magányosan élte le mindennapjait, nem talált rá a szerelem sem. 

Ahogy életünk során fájdalmakat és csalódásokat élünk át, nagyon gyakori reakció, hogy falat építünk a szívünk köré, hogy megvédjük magunkat. Ez rövid távon működhet, de ha egy idő után nem bontjuk le a falat, hanem folyamatosan rakosgatjuk a téglákat, akkor egy bevehetetlen erődöt hozunk létre. 

Az életük végén az emberek megbánják, hogy felépítették ezeket a falakat, és azt kívánják, bárcsak bátrabbak lettek volna, hogy megnyissák a szívüket, és közel engedjenek magukhoz másokat. 

3. Bárcsak jobban szerettem volna magamat!

Amennyiben az élet egyik értelme az igazi, feltétel nélküli szeretet, akkor ennek saját magunknál kell kezdődnie. Amikor a haldoklók arról beszélnek, hogy miket bántak meg az életük során, a hospice ápoló gyakran arra kéri őket, hogy gondolják át újra azokat a helyzeteket, körülményeket, amikor meghozták a döntéseiket. Mi volt a munkád? Hol laktál? Milyen nehézségekkel kellett megküzdened? 

A legtöbben ilyenkor rájönnek, hogy minden esetben a legtöbbet próbálták kihozni a helyzetükből, mégis túl szigorúak voltak saját magukkal. Pedig önmagunk elfogadása és az empátia segít abban, hogy békét találjunk, és meg tudjunk bocsátani magunknak. 

A halálos ágyon tett vallomások nekünk is szólnak, amíg még van idő változtatni. Nem érdemes megvárni életünk utolsó pillanatait ahhoz, hogy rájöjjünk, másképp kellene élni – de már túl késő. Hallgassunk a szívünkre, merjünk szeretni, és szeressük önmagunkat is. 

A boldogsághoz az is hozzátartozik, hogy értékelni tudjuk az életünket. Próbáld ki ezt az egy mondatot, és sokkal elégedettebb ember leszel.