egér ház

Csak 10 hónap telt el, mióta beköltöztem egy erdőközeli házba, de a nyári parlagfű-inváziótól kezdve a hó miatt beázó tetőn át már viszonylag sokféle, egy városi ember számára idegen problémával szembesültem. Bevallom, arra sem számítottam, hogy egyszer majd egereket kell hajkurásznom a padláson. De végül ez is megtörtént.

Így jöttem rá, hogy egerek vannak a házban

Először csak arra figyeltem fel, hogy valami furcsa motoszkáló, kaparászó hang hallatszik a padlásról. Mi lehet az? – gondoltam, talán nyest, patkány vagy egér? Egyik lehetőség sem tűnt túl kecsegtetőnek, ezért reméltem, hogy táplálék-utánpótlás hiányában a probléma magától megszűnik. Nem így lett. Rövid kihagyás után újra és újra hallatszott a hang. Amikor aztán felmentem a padlásra, észrevettem, hogy a betolakodók összerágták a feljáró körüli hungarocelldarabokat, és a fújható szigetelést is széthordták. Nem volt mit tenni, cselekedni kellett.

De hogy kerültek a padlásra?

A tetőn nem igazán vannak nagyobb rések, a ház mellett pedig nincsenek fák, ezért a rágcsálók bejutásának kérdése egy kis fejtörést okozott. Az előbbi körülményből arra következtettem, hogy valószínűleg egerek lehetnek a bűnösök – főleg, miután valahol azt olvastam, hogy a függőleges felületeken is képesek felmászni. Most már csak az volt a kérdés, hogyan is tudok megszabadulni tőlük.

Az élőcsapda mellett döntöttem

Bár némi kutatómunka után az ultrahangos rágcsálóriasztó látszott a legjobb ötletnek, ezt rövidesen elvetettem, mert több ismerősömtől is azt a visszajelzést kaptam, hogy egyáltalán nem működik. Maradt a méreg, az egérfogó ragasztó és az élőcsapda. Az előbbi kettő nem tűnt valami humánus megoldásnak, és a feleségem sem szimpatizált vele (bár emberi szemszögből az egér kártevő, így sokan minden eszközt bevetnek ellene), illetve szempontként felmerült az is, hogy nem akartam egértetemeket a padláson. Kizárásos alapon így az élőcsapda mellett döntöttem.

Felkerekedtem tehát, és egy népszerű barkácsáruházban vettem egy műanyagból készült csapdát. Még mogyoróvajas csalival is el volt látva, ezért csak annyi teendőm volt, hogy letépjek róla egy matricát, felnyissam, és elhelyezzem a fal mentén, ahol az egerek általában mozognak.

Már két egeret is fogtam

A siker nem maradt el, másnap reggel egy egér várt a csapdában, amelyet kellő távolságban szabadon engedtünk, hogy véletlenül se térjen vissza.

Ugyan szinte biztosra vehető volt, hogy nem egyetlen egérrel van dolgunk, abban a hitben éltem, hogy a probléma megoldása jó úton halad. Egészen addig, amíg másnap nem szembesültem vele, hogy egy egér egyszerűen átrágta magát a műanyagon. A barkácsáruházban ezen legalább annyira meglepődtek, mint én, de végül visszakaptam az árát. Ezután egy, az eladó által ajánlott dróthálós csapdával tértem haza, amely sokkal strapabíróbb konstrukció benyomását keltette.

Itt viszont dönteni kellett a csaliról, az ugyanis nem járt hozzá. Az interneten a csokoládé mellett elsősorban a szalonnát ajánlották (tudtad, hogy az egerek nincsenek is oda a sajtért? – legalábbis azokért, amelyeknek nincs erős illata), így betértem a helyi henteshez egy kis füstölt darabért.

Ez beváltotta a hozzá fűzött reményeket: rövidesen megfogtam vele egy újabb egeret. Sőt, mivel a csapdát egy feszes rugó működteti, azt is hallottam, amikor lecsapódott, így az állatot rövid úton ki tudtam tenni. Azóta a biztonság kedvéért rendszeresen ellenőrzöm a csapdát, de harmadik egér nem akadt horogra, és a hang is megszűnt. Úgy tűnik, egyelőre ennyi volt.

Az egér által okozott problémákról alábbi cikkünkben olvashatsz bővebben.