Dívák: nem üresfejű fruskák, hanem bátor, erős nők

November 9-én debütált Magyarországon Kőrösi Máté első nagyfilmje, a Dívák című dokumentumfilm a rangos VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon, három hónappal augusztusi világpremierje után, amelyre a szarajevói filmfesztiválon került sor. A közönség dől a nevetéstől az egyik percben, a másikban pedig a szívéhez kap. Nem csoda, hiszen a magukat Díváknak nevező lányok személyisége és humora magával ragadóan szórakoztat, küzdelmeik pedig szívszorítóak. Egy emberként drukkol nekik az egész közönség.

Ne csüggedjen senki, akinek nem sikerül a VERZIÓ Filmfesztivál (november 9–21.) keretein belül megnéznie a Dívákat: a HBO GO-n november 18-ától megtekinthető lesz.

Nem üresfejű fruskák – bátor, erős nők

A Dívák három átlagos húszéves lányt követ nyomon, akik a Belvárosi Tanodában próbálják megszerezni az érettségijüket, hogy belevághassanak felnőtt életükbe. Szani, Emese és Tina tipikus tinilányok: imádják a sminket, az arcápolást, és hangos vihorászásukat nem lehet nem észrevenni az utcán.

De ha már az ember észreveszi őket, nem is szentel rájuk több figyelmet, rögtön leírja őket magában egy vállrándítással: tipikus fruskák társasága, egy deszkás, egy művészkedő és egy hangoskodó szájhős . Viszont a Dívák ennél sokkal többek: szerethetőek, rendkívül önreflektáltak és elképesztő erővel szállnak szembe az élet nehézségeivel, amiből mindhármuknak bőven akad.

Erőteljesen patriarchális világunkban a tinilányok ábrázolása általában felszínességük humorizálásánál meg is áll. Csak a smink, a divat és a fiúk érdekelheti őket, tragédiájuk, ha nem találnak maguknak klikket, ahova tartozhatnak – gondoljunk például az ikonikus Bajos Csajokra.

A Dívák viszont megmutatja, hogy a tinilányok többek a sminkelés iránti rajongásuknál, inkább az Oscar-díjas Holdfény felnövésdráma mélységével egyenrangú a küzdelmük: a lányoknak nehéz múltjukon kell felülkerekedniük, hogy tovább tudjanak lépni a tanodából, az érettségi szinte másodlagos lépcsőfoka ennek.

A Dívák maguk

Mondhatnánk, hogy a Dívák „megejtő őszinteséggel” mutatják meg a kamerának életük minden rezdülését, de ez lekezelő leírás lenne, ami nem méltó Emeséhez, Tinához és Szanihoz. Életbátorságukból fakadóan harsány őszinteséggel tárják a kamera elé magukat, szinte beinvitálják a kamerát (és a mögötte lévő Kőrösi Mátét) baráti körükbe, tiszteletbeli Dívává avatják. Ebben a bensőséges helyzetben a nézők is könnyen szívükbe zárják a csipkelődő humorú, egymást folyamatosan támogató lányokat.

Tina rasztahajú gördeszkás, árad belőle a kedvesség és a szeretetigény. Gyerekekkel szeretne foglalkozni, valamilyen formában segíteni nekik, még ha családja nem is hisz benne és az álmában. Tizenéves korában traumaként élte meg szülei válását, amit a szülők sosem mondtak ki, úgy derült ki Tina számára, hogy egy költözés alkalmával édesapja már nem ment velük. Egy tudatmódosító szerekkel és pánikrohamokkal teli időszak következett életében, amit sikeresen maga mögött hagyott. Kapcsolódna másokhoz, de nem tudja, hogyan kéne, mert családja nem adott erre megfelelő mintát.

Emese művészképzős volt, alternatív stílusán ez meg is látszik. A film során fizikusnak készül, alkalomadtán pedig egy bárban dolgozik. Az érettségi stressze mellett eseménytelenül telnek napjai, egyre mélyebbre süllyed a kiújuló depressziójában. Az emberekbe vetett hite folyamatosan romlik. Arcápolással próbálja jobb kedvre deríteni magát két „randi között a fizikakönyvekkel”. Kiderül, fiatalabb korában depresszióval küzdött, ami vagdosásban manifesztálódott. Édesapja sikert néz ki belőle, ez az elvárás nyomasztja mázsás súlyával Emesét. Végül Emese úgy dönt, egy év múlva fogja csak megpróbálni a fizikaérettségit.

Szani nagyszájú, hangos lány, akivel nem lehet packázni. Sokszor hangoztatja, hogy ő a főszereplő, és valóban azzá is válik, amikor lassan leengedve a maga köré épített falakat megmutatja, mennyire keményen, eltökélten dolgozik saját függetlenségéért, az érettségiért és a kitörésért családi példáiból. Az iskola mellett heti 5 napot végigdolgozik egy karaokebárban, alvásra alig marad ideje, mégis végigmasírozik az életen, és sikeresen leteszi az érettségit is. Egyedül lakik, saját magát látja el. Kiderül, nem kívánt gyermek volt, édesanyja homályos eredettörténetet tud csak adni neki. A film végén Szanit hatalmas tragédia éri, édesanyja öngyilkos lesz, búcsúleveléből pedig kihagyja Szanit.

Utózönge

A magyar premiervetítést követő beszélgetésen megtudhattuk, hol tartanak most a lányok. Kicsit szorongva ülnek a színpadra kitett székeken, Tina csak a beszélgetés vége felé mer megszólalni.

Szani az érettségi után Amszterdamban tanult, azt követően pedig Magyarországon élt egy évig a koronavírus miatt. Most Spanyolországban ingatlanos. Nyugodt higgadtság lengi körül. Nehezére esik viszontlátni az érettségi környéki énjét, de elfogadta, hogy meg kellett élnie azt az időszakot is, hogy eljuthasson oda, ahol most tart. A forgatás ideje alatt több összetűzése is volt Mátéval, de a legnehezebb pillanatában mégis beinvitálta őt életébe.

– hangzik el szájából a képernyőn látható időszak alatt megszerzett tanulság.

Emese végül mégsem lett fizikus. Rájött, mégsem utálja az embereket, foglalkozni szeretne velük, segítené őket. Jelenleg egy szexshopban dolgozik és programozást tanul barátjával. Célja bekerülni a pszichológia tanszékre. Rájött, harsányságával és önreflexivitásával próbálta leplezni mély szorongását.

Tina valóra váltotta álmát, hogy gyerekeknek segíthessen. Alapítványi mentorprogramban vesz részt, a NANE Egyesület önkéntese, és jelenleg segélyvonalas-tanfolyambon vesz részt. Visszanézve a filmet rossz látnia, mennyire nem támogatta a családja, és próbál kevesebbet szorongani.

A film elkészülése és nagyközönséges bemutatói viszont mindhárom lányt szorongással tölti el. Most vált valósággá, hogy a filmet sokan fogják megnézni. Ugyanakkor a lányok azt is megemlítik, hogy a film visszanézése önreflexióra ad lehetőséget nekik, egyre jobban el tudják fogadni a vásznon látható énjüket.

Mit vigyünk magunkkal a filmből

A lányok két üzenetet tartanak fontosnak. Egyrészt, a fiatalabbaknak, akiket felháborít a jelenlegi oktatási rendszer, akiket a generációs különbségek miatt nem értenek meg tanáraik és szüleik, azt kívánja Szani, Emese és Tina, hogy a Dívákból láthassák, nincsenek egyedül, és jobbra tud fordulni a sorsuk, ha tesznek érte.

Másrészt a szüleik generációjának azt kívánják, hogy hozzon ez a film megértést számukra, hogy min mennek keresztül a mai fiatalok, és esetleg forduljanak hozzájuk mélyebb empátiával ezután.

És valóban, a Dívák üzenete az érzékenyítés fiatal lányaink iránt. A sminkelős-kacarászós felszín alatt mély emberi drámák lapulnak. Legyünk figyelemmel irányukba, ne írjuk le őket súlytalannak profi sminkjük és fiatalságuk miatt.

Ahogyan Kőrösi Máté mondta a VERZIÓ Fesztivál megnyitója után: elegendő figyelemmel mindenkiről lehet jó dokumentumfilmet készíteni, „A Dívákról pedig kellett”.