Van valami a filmekben, ami sokkal többet elárul egy szereplőről, mint képzeled

A hangosfilm születése óta kíséri zene a filmek cselekményét, aláhúzva, megerősítve a vásznon látható történéseket, gyakran tudat alatt kifejtve a hatását. Egy friss kutatás szerzői azt vizsgálták, mennyire befolyásolja a zenei kíséret azt, hogy mit gondolunk egy karakterről.

Nem véletlen, hogy egy-egy híres zenei témáról akaratlanul is ugyanazok a filmes karakterek jutnak az eszünkbe (gondolj például az Indiana Jones, a Psycho vagy A cápa zenéjére) – a zene azonban még ennél is többet tesz. Alessandro Ansani, a Római Tre Egyetem pszichológusprofesszora nemrég publikált kutatásában azt bizonyította, hogy a közönség a zenei kísérettől függően teljesen másként képes értékelni egy semleges karakter személyiségét, lelkiállapotát és szándékait – számol be a Research Digest.

Nem mindegy, hogy mi szól a háttérben

Online elvégzett vizsgálatukban Ansani és munkatársai 118 résztvevő számára vetítettek le egy alig kétperces filmrészletet, melyben egy férfi egy ódon épület oszlopokkal szegélyezett folyosóján sétál lassan a magas ablakok felé, az ablakokon keresztül a tengerpart látható a távolban. A férfi kinéz az ablakon, majd kisétál a képből. Az alanyok egy része csak a felvett háttérzajokat hallotta a videó közben, mások Szergej Rahmanyinov A holtak szigete című szimfonikus költeményéből hallott egy részletet, míg a harmadik csoport Bill Evans dzsesszzongora Like Someone in Love című szerzeményének egy részét kapta kísérőzeneként. A jelenet megtekintése után az alanyoknak egy kérdőíven kellett válaszolniuk rá, mit gondolnak a férfi érzelmi állapotáról és személyiségéről, mire gondolhatott éppen, illetve mennyire találták kellemesnek a környezetet.

Nem mindegy, mi szól a film alatt.
Nem mindegy, mi szól a film alatt.Fotó: Jason Squires / Getty Images Hungary

Azok a résztvevők, akik a lassú, nyugodt, kissé melankolikus dzsesszzongoradarabot hallották a filmrészlet közben, úgy vélték, a férfi inkább introvertált személyiség, míg akik Rahmanyinov zaklatott, folyamatosan lüktető zenéjét hallották, kitartónak, tettre készebbnek gondolták a karaktert. Mindkét csoport, amely zenei kísérettel nézte a filmet, sokkal szimpatikusabb személynek látta a szereplőt, mint azok, akik csak a háttérzajokat hallották. Akik a dzsesszzongorát hallgatták, úgy vélték, a férfi egy kellemes múltbeli eseményt elevenít fel magában, míg azok, akik a Rahmanyinov-darabot, azt gondolták, valamiféle terven töri éppen a fejét. A dzsesszes csoport továbbá jóval otthonosabbnak érezte a környezetet, mint a többiek. Egy második, 92 résztvevővel készült kutatás megerősítette ezeket az eredményeket.

A tudós és munkatársai szerint kísérletük megerősíti a tényt, miszerint a zenei kíséret tudat alatt segít értelmezni egy jelenetet. Az emberi elme mindenütt információk után kutat, minden érzéki benyomásból igyekszik a legtöbb értelmet kihámozni, hogy segítségével jobban megértse egy történet értelmét vagy egy karakter motivációit, személyiségét. Mivel a kísérlet nem laboratóriumi körülmények között történt, természetesen nem ellenőrizhető, hogy az alanyok mennyire vallották az igazat, illetve azt sem tudni, más eredményeket kapnánk-e, ha a résztvevők egy moziban ültek volna és nem számítógépük vagy telefonjuk képernyőjén nézik a jelenetet. És azt sem tudjuk, hogy egy egész estés filmalkotás esetében mennyire lenne más az eredmény, mint jelen esetben, amikor csak egy rövid, kétperces jelenetet kellett végignézniük.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.