Azt, hogy a monogám kapcsolatok többet nyújthatnak, ha kötődésről és intimitásról van szó, egyes kutatások is igazolják, az viszont, hogy a nem kizárólagos kapcsolati formákat az emberek kényszerből, valamilyen hiányra, elégedetlenségre reflektálva választják, inkább hiedelem, mint bizonyított tény.
De vajon mit mond minderről a tudomány? Tényleg igaz lenne, hogy összességében kielégítőbb, tartalmasabb a szexuális és érzelmi élete azoknak, akik monogám kapcsolatban élnek? Vagy azok is sokat profitálnak a kapcsolatukból, akik nem egy kizárólagos partnerrel vannak együtt?
A Journal of Sexual Research című folyóiratban átfogó elemzés jelent meg olyan kutatások tanulságairól, amelyekben a szexuális élettel való elégedettséget vizsgálták monogám és nem monogám kapcsolati formák esetében. Az összehasonlító elemzés eredményei igencsak tanulságosak.
Megegyezéses nem monogám kapcsolatok
A nem monogám életformának természetesen sokféle formája van, és sok az olyan szexuálisan aktív felnőtt is, akinek egyáltalán nincs állandó partnere – sem kizárólagosan, sem más, kevésbé kötött formában. Olyan eset is sokszor előfordul, hogy valaki elvileg monogám kapcsolatban él, de jellemzően partnere tudta nélkül, vagy partnere érzelmeire való tekintet nélkül mással is együtt van. Ezeket az eseteket nem soroljuk a megegyezéses (vagy konszenzuális) nem monogám kapcsolatok közé.
Ez alatt a kifejezés alatt azokat a kapcsolatokat értjük, amelyek alapja egy „hagyományos”, kétfős elköteleződés, de a kapcsolat szexuálisan és/vagy érzelmileg nem exkluzív. Ilyen kapcsolati forma lehet a szvingelés, a poliamoria vagy a nyitott párkapcsolat is, melyekben nemcsak az a közös, hogy az ilyen együttélésekben több romantikus/szexuális partnere is lehet valakinek, de az is, hogy mindez megegyezéses alapon történik, vagyis a nem az elsődleges partnerrel folytatott szex nem minősül megcsalásnak.
Lélek, monogámia, nonmonogámia
Bár a bevezetőben többé-kevésbé tényként kezeltük, hogy érzelmi szempontból a monogám kapcsolatok adnak többet, az összehasonlító elemzés tanúsága szerint még erre sincs tudományos bizonyíték. A több kutatás eredményeit összevető vizsgálat ugyanis nem talált összefüggést a konszenzuális kapcsolatokban megjelenő féltékenység, a kötődés mértéke, a kapcsolat minősége vagy stabilitása és aközött, hogy az együttélés monogám vagy nem monogám. Úgy tűnik, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol a kapcsolati forma közmegegyezéssel olyan, amilyen, az érzelmi biztonság egyenlő eséllyel van meg a kizárólagosságtól függetlenül is.
Elégedettség, monogámia, nonmonogámia
Szintén érdekes felfedezésre jutottak azok a vizsgálatok, amelyek a párkapcsolati formák és a szexuális elégedettség közti kapcsolatot vizsgálták. Ezekben a vizsgálatokban a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az, hogy egy kapcsolatban a felek milyen gyakran élnek át orgazmust, milyen gyakran van jelen a szex és összességében mennyire elégedettek a résztvevők a szexuális életükkel, mennyire van összefüggésben azzal, hogy a kapcsolatuk monogám, vagy sem. Nos, volt összefüggés, de nem olyan, mint elsőre gondoltuk volna.
A vizsgálatokban megkérdezett poliamorok és szvingerek ugyanis nagyobb eséllyel voltak elégedettek a szexuális életükkel, mint a megkérdezett monogámok, és nagyobb eséllyel is értek el orgazmust, mint azok, akik egy partnerrel köteleződtek el. A vizsgálat egyik legpikánsabb tanulsága pedig az volt, hogy a poliamorok és a szvingerek nagyobb eséllyel voltak együtt a legutóbbi szexuális aktusuk során állandó partnerükkel, mint az elvileg monogám kapcsolatban élők! Mindez egyébként nem jelenti azt, hogy a monogám kapcsolatban lévők elégedetlenek lettek volna a szexuális életükkel: ők is elégedettek voltak, de a poliamorok és a szvingerek összességében pozitívabban nyilatkoztak minderről.
És mi van a nyitott kapcsolatban élőkkel?
Nos, ők elkülönültek a másik két nem monogám kapcsolatban élő csoporttól: ők sem több orgazmusról, sem gyakoribb szexről, sem a szexuális életükkel való nagyobb elégedettségről nem számoltak be. Ez az információ azért is fontos, mert rávilágít, hogy a nem monogám kapcsolati formák sem ugyanazokkal az előnyökkel és hátrányokkal járnak, mindegyik más jellegű még akkor is, ha egy vonásukban (tudniillik hogy nem kizárólagosak) hasonlítanak egymáshoz.
Tehát?
Összességében a kutatási eredmények arra utalnak, hogy nem lehet egyértelműen kimondani, hogy a monogám kapcsolatok nagyobb elégedettséggel járnának, vagy magasabb minőségűek lennének, mint a nem monogám kapcsolatok. A nem monogám kapcsolatok sem egyformák, nemcsak dinamikájukban különböznek, de abban is, hogy mennyi előnnyel vagy hátránnyal járnak, és hasonló a helyzet a monogám kapcsolatokkal is. Érzelmileg és szexuálisan elégedettnek lenni itt is, ott is lehetséges.
