Az optikai csalódás megtapasztalásához nem kell mást tenned, mint:
- Fókuszálj 15 másodpercig a férfi orrán lévő pöttyre.
- Nézz a kép jobb oldali, üres részére.
- Közben pislogj sokat.
Készen állsz?
Mit láttál?
Ha minden jól ment, elvileg teljes színében tárult fel előtted a férfi portréja. Ha mégsem jött össze a dolog, próbálkozz újra. Nézd tovább a képet (mondjuk fél percig), vagy próbálj a megfelelő távolságba (kb. 20 centiméterre) ülni a monitortól, kijelzőtől.
Mi történik az illúzióban?
Ahogyan az a Verywell Mind összefoglalójából is kiderül, a jelenség a szemünkben lévő csapok fáradásával van összefüggésben. Talán máris beugrott a bioszórákról, hogy a fotoreceptoroknak két fajtája van: csapokra és pálcikákra osztjuk őket. A csapok azok, amelyek gyenge fényben kevésbé működnek, de a felbontóképességük kiváló, nekik köszönhető a színlátás is. Az emberi szemben mintegy 8 millió található belőlük.
A hétköznapi életben a csapokat apró szemmozgásokkal védi a rendszerünk a kifáradástól. Ezek a szemmozgások annyira automatikusak és parányiak, hogy észre sem vesszük őket. Viszont ebben a feladatban, a tekintetünk fixálásával teljesen kiiktatjuk őket, így a csapokat nem védi semmi a túlingerléstől.
Amikor tehát rápillantunk a kép üres részére, ezek a receptoraink már csak gyenge jeleket képesek küldeni, ezért az általuk érzékelt színek eltompulnak. Ugyanakkor azok a környező fotoreceptorok, amelyek frissek és üdék, erős jeleket küldenek, ami által a szemünk ideghártyája létrehozza azt az optikai csalódást, mintha az eddigiekkel ellentétes (komplementer) színeket látnánk. Ami először kék vagy lila volt, most sárga vagy narancssárga lesz. Így jön létre a negatívból valami sokkal élethűbb, és csak pár szempillantás kell hozzá.
