Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a macskákról sokan azt tartják, kevésbé kötődnek gazdáikhoz, mint például a kutyák, és egyébként is alapvetően magányos, enyhén szólva független természetű lények, nemrégiben izgalmas vizsgálat bizonyította ennek ellenkezőjét.
Bizonyára te is hallottad már, hogy a kutya az ember barátja, szorosan, szinte emberien kötődik hozzá, a macska viszont öntörvényű különc, aki ha úgy tartja kedve, órákra eltűnik a lakásban és csak az alutasak kinyitásának hangjára jön halkan elő. Sokan vannak, akik úgy tartják, a macska valójában nem is kötődik a gazdájához, hanem elsősorban szükségleteinek önzetlen kielégítőjét látja benne. Az Oregon Állami Egyetem kutatói viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a macskák a kutyákhoz, sőt a kisgyerekekhez hasonlóan kötődnek az őket gondozó emberekhez.
A kötődés
A kötődés alapvető szükséglet, amelynek megléte kulcsfontosságú például az ember kicsinyének fejlődésében. A biztonságos kötődés nemcsak az érzelmi fejlődésben, de az összes képesség-készség fejlődésében is kiemelkedő szerepű. A kötődés típusát vizsgáló úgynevezett idegenhelyzet-kísérlet széles körben ismert.
A vizsgálatban a kisgyerekeket és gondozójukat egy szobába vezetik, ahol a gyerek életkorának megfelelő figyelemfelkeltő játékok vannak. Néhány perc után a gondozó elhagyja a szobát, a kisgyerek pedig egy számára idegen személlyel marad a szobában. A kísérletben azt vizsgálják, hogyan reagál a gyerek a gondozó távozására, illetve milyen reakciókat ad annak visszatérte után. A kötődés típusa – derült ki az idegenhelyzet-kísérletben vizsgált gyerekek utánkövetése során – nagyban meghatározta a felnőttkori társas kapcsolatokat.
De hogy jön ez a macskákhoz?
A kötődést az eredeti kísérlet óta már nemcsak embereken, de emlősöknél és kutyáknál is vizsgálták, a macskák viszont egészen mostanáig kimaradtak a jóból. Ezt a mulasztást pótolták az oregoni kutatók, amikor a kísérletet macskákra és gazdáikra adaptálták. A vizsgálatban 70 macska és gazdája vett részt, a kísérlet körülményei hasonlóak voltak, azzal a különbséggel, hogy a macskák a gondozójuk távozása után egyedül maradtak. A kísérlet legfőbb tanulsága az volt, hogy a macskák igenis kötődnek a gazdájukhoz, ráadásul kötődési típusaikban is nagyon hasonlítanak az emberekre és a kutyákra is.
Kötődési stílus
A macskák bő 60 százaléka biztonságos kötődést mutatott. Ennek jellegzetessége, hogy a macska stresszreakciókat mutat a gondozó távozásakor, visszatértekor viszont hamar megnyugszik és folytatja a terem megismerését, a játékot. Ez a legkiegyensúlyozottabb forma jó gazda-cica kapcsolatról árulkodik. A macskák mintegy 30 százaléka ugyanakkor bizonytalanul kötődő volt. Ezek a cicák gazdájuk visszatértekor nehezen nyugodtak meg, és/vagy elkerülő magatartást tanúsítottak – érdekes, hogy az emberek és a kutyák körében is hasonló az ilyen jellegű kötődési minta aránya. Úgy tűnik, hogy éppúgy, ahogy az emberek vagy a kutyák esetében, a macskák nagy része is biztonságforrásként tekint elsődleges gondozójára egy újdonságokkal teli világban.
A macskák kötődésének feltérképezésében ezek egyelőre csak a kezdeti lépések. A kutatóknak további vizsgálatokra van szükségük, hogy megértsék a házi macskák kötődésének rendszerét és jobban megismerjék szociális készségeiket.
