Nem kívánod a szexet? Nem biztos, hogy benned van a hiba

Amikor megoldást és magyarázatot keresünk erre a kissé ijesztő tapasztalatra, legtöbbször az „alacsony libidó” okaira bukkanunk rá a neten vagy arról hallunk háziorvosunktól. Az információgyűjtés eredménye jellemzően az a lesújtó vélemény, hogy valószínűleg valamilyen fizikai, esetleg mentális zavar áll a háttérben, a javaslat pedig a legtöbbször gyógyszeres kezelés. Nem túl örömteli ilyesmit hallani. Nemcsak a gyógyszernek nem örül az ember, de annak sem, hogy kisült, valami nem oké vele, hiszen kevesebbet vágyik, mint az kívánatos lenne. 

Pedig – mondják a szakértők – a szexszel kapcsolatos kedvetlenség sokszor nem magának a szexnek szól. Előfordul, hogy a körülmények megváltoztatásával vagy némi önvizsgálattal vissza tudjuk hozni a bennünk lapuló vágyat, mert alapvetően nem a szextől csömörlöttünk meg. 

Nézzük, melyek azok a tényezők, amelyek a szexuális vágy ellen hatnak, és amelyek tévesen arra engednek következtetni, hogy valami komolyabb, gyógyszeres kezelést igénylő baj van velünk. 

1. Érdekelne a szex, csak ami most van, az nem 

Vágyainkról beszélni a legtöbbször nem könnyű, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire fontos. Millióknak van olyan fantáziája, amiről – legyen bármilyen izgalmas is a számára – nem szívesen beszél, és ezek a milliók mind úgy érezhetik, hogy valami hiányzik a szexuális életükből. Jelen esetben az, hogy abban valami számukra tényleg izgató dolog történjen. Pedig az, hogy szexuális vágyainkról vagy az ágybéli történésekhez kapcsolható bármilyen nehézségről könnyebben beszéljünk, tanulható, és nagyon sokat lendíthet a szexszel kapcsolatos elégedettségünkön. Akár annyit is, hogy rájövünk: eddig sem a szexhez nem volt kedvünk, hanem ahhoz, ahogy az utóbbi időben otthon folyt.

Vágyaidban romantikus, ugyanakkor kicsit erőteljesebb szex szerepel? Szeretnéd, ha partnerednek konkrét elképzelése lenne arról, mi a következő lépés, ha határozottan csókolna meg, és szex közben folyamatosan figyelne rád? Ha ehhez képest az otthoni történés a jellegtelen misszionárius mindenféle szemkontaktus nélkül, amiben partnered elsősorban arra törekszik, hogy minél hamarabb vége legyen a dolognak, mert mindjárt kezdődik a meccs, könnyen lehet, hogy egy idő után semmi kedved az egészhez. Őszintén szólva nem is kárhoztatunk érte.

Ha viszont egy ilyen szituációban kiszállsz tenger balsorsod ellen és jelzed a partnerednek, hogy nem pont ilyen szexre vágysz, és a szexet nem a BL következő fordulójának idejére időzítitek, válthattok és észre fogod venni, hogy ha ez sikerül, egycsapásra visszatér a szexszel kapcsolatos lelkesedésed. Valószínűleg a partnerednek is le fog esni, hogy nem a szexet, csak ezt a laposkás együttlétet nem kívántad.

2. Szorongsz

Vannak olyan szerencsés egyedek, akik számára a szex (köszönhetően talán kellemes élményeiknek vagy egy otthonról hozott szexpozitív szemléletnek) nem aggodalmak, parák és szorongások terepe, hanem a fesztelen örömé. Mások számára viszont mindez csak álom, mert a szexhez (saját testünkhöz, vágyainkhoz, képességeinkhez) annyiféle szégyenérzet és félelem kapcsolódik, hogy összeadódva óriási szorongáskupac lesz az egészből. Ha mindehhez még valamilyen trauma vagy rossz élmény negatív hatásai is hozzájárulnak, az ember könnyen érezheti úgy, hogy neki a szexhez, köszöni, de úgy en bloc semmi kedve. Ez akkor alacsony libidó? Nem, itt sem orvosságokkal korrigálható bajról van szó. 

A szexszel kapcsolatos problémák – legyen az csökkenő vágy, nehezen jövő orgazmus vagy izgalom – hátterében nagyon sokszor valami lelki tényező áll, amit (ha nem is mindig könnyen, de) jó eséllyel lehet kezelni. Érdemes neked is átgondolnod, hogy önmagában a szexszel van-e problémád, vagy más, az ahhoz való örömteli viszonyt megakadályozó dolgok vannak a háttérben. Jólesne a testi érintés, ha nem azon paráznál, hogy mennyire úszógumis a hasad, vagy hogy az istennek se tudsz úgy nyögdécselni, mint a pornószínésznők? Ha utóbbiról van szó, szakember segítségével – nem varázsütésre – kezelhetőek a problémák, és jó esetben ott lesz az annyira vágyott vágy is. 

3. Félrevezetnek

Azt, hogy valami nem oké a libidónkkal, nemcsak olyan helyzetekben érezhetjük, amikor valamilyen ok miatt tényleg visszaesett a vágyunk, de akkor is, ha saját – egyébként teljesen normális – vágymennyiségünket azzal vetjük össze, amit a médiában látunk, vagy amiről nagyétkű ismerősünk számol be. 

Ha a vágy normális mennyiségéről alkotott fogalmadat romantikus vagy erotikus filmek, TikTok-videók, videóklipek alapján alakítottad ki, nagyon nagy esély van rá, hogy azt érzed, rajtad kívül mindenki más azonnal izgalomba jön, folyamatosan a szexre gondol és rengeteget csinálja. Pedig nem is. 

Jó, biztos, hogy vannak ilyen emberek is, de a tapasztalat azt mutatja, hogy jóval kisebb arányban, mint ahogy a neten szörfölve gondolhatná az ember. Ez már önmagában elég megnyugtató, de mit szólnál ahhoz, ha azt mondanánk, vágyaid és libidód teljesen rendben van mindaddig, míg neked, illetve ha párkapcsolatban élsz, partnerednek is oké, továbbá nem okoz stresszt, konfliktust vagy más nehézséget? És ha azt is hozzátennénk, hogy mindezen semmit nem változtat az sem, ha Jason Derulónak egy videóklipben több nő van meg, mint neked egész életedben? 

4. A monogámia nem is olyan könnyű dolog

Távol álljon tőlünk, hogy gyakori partnerváltásra biztassunk: egy jól működő, tartalmas hosszú távú párkapcsolat boldogsághoz, kiegyensúlyozottsághoz és magabiztossághoz segít sokakat. Azt ugyanakkor nem lehet letagadni, hogy a szexre nincs mindig jó hatással. A jó szex egyik fontos ismérve ugyanis az újdonság, az izgalom, amit – lássuk be – könnyebb átélni, ha az embernek heti-havi rendszerességgel van új kalandja, mint akkor, ha már az ötödik évet tapossa a még oly hőn is szeretett személy mellett.

Mindezt csak azért mondjuk el, hogy ha esetleg egy hosszú távú kapcsolatban kezded úgy érezni, hogy csökken a szex iránti lelkesedésed, ne ijedj meg túlságosan, hogy biztosan valami fizikai bajod van! Inkább engedd meg magadnak, hogy elismerd, itt a monogámia is ludas, és mivel párt nem akarsz cserélni, akkor érdemes a közös szex rutinján változtatni egy kicsit.

Érdekesség egyébként – bár ennek épp ellenkezőjét vagyunk hajlamosak gondolni –, hogy kutatási adatok szerint a hosszú távú párkapcsolat a nők vágyaira hat hervasztóbban, szóval nyugi, nőként sem veled van a gond, ha partnered nem olyan könnyen hoz lázba, mint a második randin. 

Arról egyébként, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy egy hosszú távú párkapcsolatban is izgalmas elfoglaltság maradjon a szex, már sokszor írtunk. Sőt, podcastoltunk is róla: ha érdekel a téma, itt, itt és itt tudsz kicsit elmélyedni benne. 

5. Máshogy vágytok

Vágyaink természete nagyon különböző: kicsit sem túlzás azt állítani, hogy ahány ember, annyiféle komplex csomag, amiben otthonról hozott, gyerekkori élmények, személyiségvonások is szerepet játszanak: kicsit mind másképp/mástól jövünk izgalomba. A végtelen változatosság ellenére azonban vannak olyan jegyek, amik mentén elég jól kategorizálhatóak vagyunk. Vágyaink spontaneitása épp ilyen. Az e szempont szerint kettéosztott emberiség egyik fele könnyen és spontán tud kedvet kapni a szexhez, ehhez nem kell „szexuális” helyzetben lennie, inkább a felkelt vágy sarkallja arra, hogy  kielégülést keressen. Az emberek másik csoportja magától a helyzettől vagy a stimulációtól, vagyis kevésbé spontán módon jön izgalomba. Teljesen normális mind a kettő, egy párkapcsolatban ugyanakkor félreértésekre is okot adhat ez az eltérés. 

Ha partnered a spontán fajta, te viszont inkább az utóbbiba tartozol, az – bár úgy néz ki, neked „alacsonyabb” a libidód – teljesen okés, és némi egyeztetéssel közelíthetőek az álláspontok. Külön szerencse, hogy a spontán lelkesedő fél nagyon is tud afelé hatni, hogy megkapva a kellő ingert, a másik is hangulatba jöjjön. 

Na és akkor mikor is van szó tényleg alacsony libidóról?

Azt már megtudtuk, hogy sok olyan körülmény van, ami befolyást gyakorol az emberi vágyra, és hogy ezek közt szintén nincs kevés, ami a vágy átmeneti csökkenését okozhatja. Ezek azonban sokszor nem utalnak alacsony libidóra, inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy aktuálisan nincs minden rendben fejben, a párkapcsolatban vagy az ágybéli forgatókönyvvel. Jó, de akkor melyek azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy tényleg valami baj van a libidóddal? 

Az amerikai pszichiáterek sokat idézett nagykönyve a DSM-5 nők és férfiak esetében is említést tesz az alacsony libidóhoz kapcsolódó zavarról, de mindkét esetben két nagyon fontos kritériumot állít. Az egyik, hogy a csökkent libidó legalább hat hónapja fennáll, illetve hogy a csökkent libidó ténye az érintettnek nehézséget, stresszt vagy szorongást okoz. Tűpontos meghatározás tehát nincs, mert nagyon sokat számít az érintett egyéni megélése, és nem ér libidózavart diagnosztizálni akkor se, ha pár hete tartó dologtól van szó. Ha problémád hosszú ideje fennáll és zavar is, mindenképpen érdemes segítséget kérned, addig is viszont érdemes őszintén megválaszolnod a most következő kérdéseket. 

• Kb. úgy képzelem a jó szexet, mint ahogyan azt párkapcsolatomban, kalandjaimban meg tudom élni? 
• Megkapom azt, amire igazán vágyom? 
• Vannak olyan vágyaim, amik bár rendszeresen foglalkoztatnak, nem fedem fel a partneremnek? 
• Összességében minden oké a párkapcsolatommal?
• Milyen mennyiségű stressz vagy szorongás van mostanában az életemben, és mi ennek a forrása? 
• Hogyan küzdök meg a szorongással és stresszel?

Ha a fenti területek rendben vannak az életedben, mégis tartósan és zavaróan csökkent a vágyad, irány az orvos. Ha azonban a fenti kérdések olyan érzékeny pontokra tapintottak, amikkel kapcsolatban te is tudsz lépni, ne habozz. Lehet, hogy némi őszinte beszélgetéssel óriási lépést tehetsz vágyad felélesztéséért.