A kevés, a sok és az elég
Kezdjük mindjárt egy tényszerű megállapítással: nem létezik olyan, hogy megfelelő mennyiségű szex. Vannak, akiknek egyáltalán nincs igényük a dologra, legyen szó annak társas vagy magányos kivitelezési formáiról: köszönik, prímán elvannak nélküle. Másoknak az átlagnál jóval nagyobb az étvágyuk, és indokot inkább arra kell keresniük, miért ne csinálnák. Megint mások a szexet szinte terápiás céllal használják: feszültséget oldalnak vele, vagy a partnerük iránti kötődésüket mélyítik, fejezik ki a segítségével.
Abban, hogy a te életedben elég szex van-e, csak és kizárólag az az irányadó, hogy neked ezzel kapcsolatban mi a személyes élményed. Ha bőven elég a havi egy alkalom, vagy beéred még annál is kevesebbel, és a partnered igénye is rímel erre: sok boldogságot! Éppígy megint csak nincs semmi baj azzal sem, ha mindennap kedved szottyan, főleg, ha van kivel osztoznod a szenvedélyeden és a szex iránti érdeklődésed nem megy a mindennapok rovására. Szóval akármennyi szex is van az életedben, ha neked jó úgy, ahogy van, akkor nyugalom, minden rendben veled!
Na de mégis…
Persze hiába a megnyugtató szavak, az ember azért csak szereti tudni, hogy tényleg minden üzemszerű-e vele és a szexualitásával, és hogy nem lóg-e le a képzeletbeli szexskáláról sem az egyik, sem a másik irányba. A legtöbben igenis elgondolkodtunk már azon, vajon másokhoz képest többet, kevesebbet, vagy esetleg épp annyit csináljuk-e. Főleg amikor manapság annyit hallunk a szexről... Lehetséges volna, hogy velünk van a baj? Hogy csak mi nem csináljuk annyit, mint mások?
Te is morfondíroztál már ezen? Akkor megnyugtatunk: a Kinsey Intézetnek hála, tudunk viszonyítási alapot mutatni. A legnagyobb amerikai szexkutató intézetben ugyanis fáradhatatlanul kutatják az emberi szexualitást, hogy annak jobb megismerésével simább ügy és kevesebb stresszforrás legyen ez az egyébként örömszerző tevékenység. Az intézet a közelmúltban arról faggatózott, hogy a kutatásukba bevont alanyok milyen napi/heti vagy havi rendszerességgel szexelnek, és vizsgálták azt is, mindez milyen kapcsolatban van olyan tényezőkkel, mint a nemük, irányultságuk vagy éppen az életkoruk.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Nem, életkor, irányultság és szex
Fontos ugyanis leszögezni, hogy a számunkra kívánatos vagy kielégítő szex mennyisége nemcsak egyéni hajlamainktól, túlfűtöttségünktől vagy a lehetőségeinktől függ: arra bizony hatnak bizonyos objektív tényezők is. Bár az egyes embereket vizsgálva mindig lesznek olyanok, akik nem illeszkednek a képletbe, összességében megfigyelhető a szex mennyisége, valamint a nemünk, életkorunk és kapcsolatok jellege közti összefüggés is. Bár vannak, akik idősebb korukban is kívánósabbak (szerkesztőségünkbe is érkezett már olvasói levél nyolcvan fölött is szexelkötelezett embertől), alapvetően az életkor előrehaladtával inkább csökken a szexuális aktivitásunk. Van különbség nők és férfiak között is: az egyedi eseteket leszámítva a férfiak némiképp nagyobb étvággyal rendelkeznek, vagy legalábbis – különböző kulturális elvárások miatt – nagyobbról számolnak be, mint a nők. És a szex gyakorisága szempontjából nem mindegy az sem, hogy egyedül vagy például heteroszexuális kapcsolatban nőként, vagy épp meleg párkapcsolatban férfiként élünk-e. Na de nézzük, milyen számadatok jöttek ki az intézet felméréséből.
A 18–29 közötti korosztály
Na igen, a fiatalok. Nekik még minden új, örömmel és óriási lendülettel vetik bele magukat a szexbe, gondolhatnánk. Annyiban igazunk is van, hogy ez a korcsoport számolt be a legnagyobb gyakoriságról, ugyanakkor az évi átlag 112 alkalom (vagyis jellemzően heti két együttlét) nem is olyan elvetemülten magas szám, legalábbis nem nagyságrendekkel több, mint a másik két vizsgált korcsoportban. A képet persze árnyalja, hogy 18 és 29 éves kor között sokaknak nincs tartós, hosszú távú kapcsolatuk, ez pedig erősen befolyásolhatja a szexuális együttlétek gyakoriságát is. Akár úgy, hogy gátlások nélkül ugorhatnak egyéjszakás kapcsolatokba, de akár úgy is, hosszabb ideig nélkülözniük kell a páros szexet.
A 30–39 közötti korosztály
Harminc fölött az emberek jó részének van már elég tapasztalata ahhoz, hogy tudja, mi, mikor és kivel esik jól neki, a szexet valamivel kevesebb kíváncsiság jellemezheti. Tovább csökkentheti az éves számot, ha egy pár életében valamilyen nagy változás áll be: gyerekvállalás, költözés stb. Az ebbe a korcsoportba tartozók átlagosan évi 86 együttlétről számoltak be, ami a heti kettőnél kevesebb, de a heti egy alkalomnál azért lényegesen több, és mintegy 30 százalékkal marad el az eggyel fiatalabb korosztály által megadott mennyiségtől.
A 40–49 közötti korosztály
Az ebbe a korcsoportba tartozó megkérdezettek a másik két csoportnál kevesebb szexről, a heti egy alkalomnál szűken több, évi 69 alkalomról számoltak be a kísérlet levezénylőinek. Vagyis életkorunk előrehaladtával egyértelmű csökkenést mutat a szexualitással kapcsolatos aktivitásunk. Legalábbis a fizikai, mert fejben nagyon is aktív ez a korosztály. Egy másik vizsgálatból ugyanis az derült ki, hogy az együttlétek alacsonyabb száma egyáltalán nem jelenti a szexszel kapcsolatos kisebb érdeklődést. Ha a fantáziáikról van szó, a negyvenes, ötvenes korosztály simán túl tudja szárnyalni a fiatalabbakat.
És mi van az ötven felettiekkel?
Bár a Kinsey Intézet ezt a korcsoportot ebben a kutatásban nem vizsgálta, más kutatásokból vannak ide vonatkozó adatok. Ezek szerint azoknak a pároknak, akik több mint 25 éve együtt vannak, körülbelül 40 százalék az esélyük arra, hogy heti két vagy három alkalommal együtt legyenek – ez a fentiek tükrében kifejezetten impozáns adat. És bár azoknak az esetében, akik több mint 50 éve együtt vannak, ez az arány 35 százalékra esik vissza, érdekes módon azonban megint 42 százalék fölé megy azoknál a pároknál, akik hatvannál is több éve vannak együtt. A hosszú, egészséges élet záloga egyik záloga lenne, hogy ha megtehetjük, ne szokjunk le a szexről?
Mi van a háttérben?
Annak, hogy életkorunk előrehaladtával jellemzően egyre kevesebbet szexelünk, nagyon sokféle oka lehet. Vannak élettaniak: a nemi hormonok szintje nők és férfiak esetében is jelentősen csökken a negyvenes években, ez pedig a libidó csökkenésével, erekciós problémákkal, a nők esetében hangulatingadozással vagy hüvelyszárazsággal járhat, vagyis csupa olyan tényezővel, amitől kevesebb lehet a szex. Az életkor előrehaladtával megszaporodnak a különböző krónikus betegségek, jellemzően romlik a kondíciónk is, ezek pedig megint csak olyan tényezők, amik megölhetik a lelkesedést. Ok lehet emellett, hogy negyvenes-ötvenes éveinkben a legtöbben hosszú távú párkapcsolati formában élünk, amiben a szex – amennyiben a párok tagjaiban nincs meg az ennek visszafordítására vonatkozó igény – már nem tűnik annyira izgalmasnak.
És akkor baj, ha jelentősen csökken az együttlétek száma?
Ha neked és partnerednek nem, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy semmiképpen. Ha pedig az aggaszt, hogy másoknál jóval kevesebbet vagy többet szexelsz, megint megnyugtatnánk kicsit: érdemes fenntartással kezelni az önbevalláson alapuló felméréseket. A most idézett kutatás megjelenésével csaknem egy időben jött ki egy másik, hasonló felmérés eredménye, amiben a 36 év feletti nők esetében nemhogy csökkenést nem állapítottak meg, de ezt a korcsoportot a szexuálisan legaktívabbra hozták ki, vagyis nemcsak ahány ház, annyi szokás, de csaknem annyi eredmény is, ahány felmérés. Amit tanulságként mégis magaddal vihetsz: az életkor előrehaladtával alapvetően normális, hogy csökken a libidód, és még a legaktívabb éveiket élőknél sem az az átlagos, hogy a hét minden napján, sőt naponta többször essenek egymásnak. Ha neked, ötvenes éveidben bőven jó a heti egy alkalom is, nemcsak elégedett, de nyugodt is lehetsz: nem vagy messze az átlagtól.
