Az intelligencia rendkívül összetett jelenség, épp emiatt nehéz elképzelni, hogy az agy bizonyos területei felelősek lehetnek az intelligencia mértékéért. Az idegi képalkotás és az agyi elváltozások kutatása azonban lehetővé tette, hogy meghatározzuk azokat az ideghálózatokat, amelyek nagy valószínűséggel részt vesznek az intelligencia alakulásában.
Vannak, akik számára furcsának tűnhet a gondolat, hogy az agyunk – ez a nagyjából 1-1,5 kilós valami a koponyánkban – aktívan meghatározza azt, hogy kik is vagyunk. Ha azonban picit közelebbről vizsgáljuk a dolgot, már sokkal könnyebben emészthető ez az elgondolás. Az agyunk ugyanis körülbelül 86 milliárd idegsejtet tartalmaz, ezek között pedig több mint 100 billió kapcsolat alakul ki. Már csak a kapcsolatok sűrűségét tekintve is egyértelmű, hogy lenyűgöző jelenség az agyunk, olyannyira, hogy hiába az évtizedek óta tartó kutatás, sok minden még ma sem egyértelmű a tudósok számára.
Az intelligencia helye az agyban
A 20. század elején Charles Spearman angol pszichológus érdekes összefüggésre lett figyelmes. Azok az egyetemi hallgatók, akik egy bizonyos tantárgyból jól teljesítettek, jellemzően egy másik, az előzőhöz látszólag a legkevésbé sem hasonlító tárgyból is jó eredményt értek el. A hallgatók különböző tárgyakban jelentkező teljesítménye között nem volt negatív összefüggés, egy olvasásban tehetséges diák tehát hajlamos a matematikában is sikereket elérni, bár talán kevésbé látványosan. És épp ez az, ami egy olyan tényező létezésére enged következtetni, ami korábban rejtve maradt a tudósok előtt.
Spearman vizsgálatai alapján megalkotta a „g” faktort, amelyet az általános intelligencia faktoraként azonosított. Ez szerinte az intelligencia meghatározója, szerinte az intelligenciatesztek is ezt a faktort mérik. Ezzel tehát mindenki eltérő mértékben rendelkezik.
A kutatók sokáig keresték, hogy az intelligencia az agyunk melyik részén található. Tudták, hogy a félelem érzésének kialakulásáért az amigdala felelős, míg az emlékeink kódolásában nagy szerepet játszik a hippokampusz, sőt az is világos volt számukra, hogy a prefrontális kéreg teszi lehetővé, hogy gondolkodjunk, mielőtt cselekszünk. Bár a prefrontális kéregnek feltételezhetően van köze az intelligencia alakulásához, az az agyterület, amely meghatározza, hogy valaki mennyire képes felismerni bizonyos mintákat, kritikusan gondolkodni vagy meggyőzően beszélni, sokáig rejtély volt.
Most, az idegi képalkotásnak köszönhetően sok tudós úgy gondolja, hogy az agyi régiók közötti hálózat felelős az intelligenciáért. A parieto-frontális integrációs elmélet szerint az intelligencia egy olyan hálózatból származik, amely többnyire a frontális és a parietális lebeny között helyezkedik el.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Az intelligenciára összpontosító, több mint 1500 emberen végzett 37 idegi képalkotó vizsgálat áttekintése során a kutatók arra jutottak, hogy a parieto-frontális hálózat aktivitása összefüggésben van a Wechsler-féle felnőtt-intelligenciateszten elért magasabb pontszámmal. A kutatók megállapították, hogy a hálózat kommunikációs hatékonysága felelős az egyén intelligenciájáért, a hálózat variációi pedig megfelelnek azoknak a különbségeknek, ahogy az egyének megközelítik a különböző problémákat.
„A legfrissebb idegtudományi eredmények azt sugallják, hogy az intelligencia összefügg azzal, hogy az információ hogyan halad át az agy egészén – mondja Richard Haier professzor, aki részt vett a parieto-frontális hálózat azonosításában. – A képalkotó vizsgálatoknak köszönhetően azonosítani tudjuk a különböző állomásokat az intelligens információfeldolgozás útvonalain. Miután kiderül, hogy hol vannak ezek az állomások, megvizsgálhatjuk, hogy hogyan viszonyulnak az intelligencia mértékéhez.”
Mennyire pontos a P-FIT?
Az elmélet jelentős mértékben a funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) képeire épül, ez pedig bizonyos szempontból problematikus lehet, hiszen attól, hogy az agy adott területe egy bizonyos tevékenység elvégzése közben aktív, nem biztos, hogy csupán ez a régió felel a feladat elvégzéséért.
Ezenkívül a modern fMRI-gépek nyomon követik az agy különböző területeinek a véráramlását, de nem követik a specifikus idegsejtek aktivitását. És bár a neuronaktivitás és a véráramlás összefügg, de kizárólag a véráramlás mérése nem mutat pontos képet az idegsejtek aktivitásáról.
Az agyi elváltozások tanulmányozása tehát az idegtudomány fontos része. Elváltozásnak számít bármilyen szövetkárosodás, ezek pedig azért fontosak az agykutatók számára, mert konkrétan meg tudják mutatni, hogy az adott régiónak milyen funkciói vannak. Például, ha az úgynevezett Wernicke-területen elváltozás lép fel, az érintett egyénnek nehézségei lesznek a nyelv megértésével, de beszélni továbbra is képes lesz. Ennek oka, hogy a Wernicke-terület a nyelv megértéséért, míg a Broca-régió a nyelv összeállításáért felelős.
Kutatók 182 agykárosodást szenvedett vietnámi háborús veterán agyát vizsgálták. Meghatározták az agyi elváltozások helyét, majd megmérték a résztvevők IQ-ját és megvizsgálták a végrehajtó funkciókat is. Az eredmények szerint az IQ mértékére és a végrehajtó funkciók működésére kapott pontszámok valóban attól függően változtak, hogy az elváltozás a parieto-frontális hálózatban található-e.
A kérdés még mindig nyitva áll
Természetesen a P-FIT korántsem az egyetlen elmélet az intelligencia kialakulásával kapcsolatban. Vannak például, akik szerint az agyhullámok az intelligencia legfontosabb alkotóelemei, hiszen ezek az adott feladattól függően koordinálják az idegi aktivitást. Mások úgy gondolják, hogy az intelligencia egyetlen agyi hálózat helyett az idegi plaszticitás – az anatómiai és funkcionális változásra való képesség – és az agyi hálózatok dinamikus átszerveződésének függvénye. Tehát minél rugalmasabb az agyad, annál intelligensebb vagy.
Még mindig messze vagyunk attól, hogy biztosak lehessünk abban, hogy az agyunk melyik része alakítja az intelligenciánkat. Jelenleg úgy tűnik, hogy a P-FIT a legpontosabb elmélet, de ahogy a technológia és az orvostudomány fejlődik, a jövőben biztosabb választ kaphatunk a kérdésre.
