A szexuális/romantikus kapcsolatok, a vágy és a vonzalom sokfélesége (helyesebben az azzal kapcsolatban bővülő tudásunk) szinte zavarba ejtő. Az ember néha csak kapkodja a fejét, amikor az irányultságnak, beállítódásnak egy-egy újabb típusát ismeri meg. Itt van például a pánszexualitás. Az meg vajon mi?
A pánszexualitás
A pánszexualitás fogalma bár sokunknak újdonságként, de legalábbis új keletű kifejezésként hat, tulajdonképpen nem is olyan fiatal. Már a múlt század húszas éveiben leírták a jelenséget, igaz, a későbbi évtizedekben jóval kevesebb szó esett róla.
Ezért hathat újdonságként a mintegy százéves fogalom amikor a 21. század elején egyre többet hallunk róla. Cara Delevigne, Janelle Monáé, Tess Holliday: csak néhány azok közül az ismert emberek közül, akik az utóbbi években pánszexualitásukról beszéltek, kiállásuk pedig mára éppen elég ahhoz, hogy a szélesebb nagyközönség is felkapja a fejét, és tudni akarja, mi fán terem ez az egész.
Ingerküszöbünket már elérte a dolog, de ez messze nem jelenti azt, hogy annyit tudnánk már róla, mint a heteroszexuális, homoszexuális vagy biszexuális vágyak természetéről. A pánszexualitás (többek közt az aszexualitással, a demiszexualitással vagy a szürkeszexualitással együtt) ma még a legtöbbek szemében inkább furcsa és gyanús feltűnősködésnek tűnik.
Mi az oka a kavarnak?
Bár egyre többen alkalmazzák magukra a pánszexuális meghatározást, sokszor még a szakértők sem egészen biztosak abban, hogyan is kellene kialakítani a fogalom kereteit. Ha nyelvészkedni akarunk, könnyű dolgunk van: a görög eredetű pán előtag ugyanis azt jelenti mind, az összes, közös. Magyarul tehát mindenszexuálisoknak kellene hívnunk azokat, akik a pánszexualitás ernyője alá sorolják magukat? Vagyis olyasvalakik ők, akik boldog-boldogtalanhoz vonzódnak? Természetesen nem.
Az egyik legismertebb definíció szerint a pánszexuális személy olyasvalaki, aki képes szexuális és/vagy romantikus vonzalmat érezni egy neki tetsző személy iránt, a másik biológiai nemétől függetlenül. Emily Lenning kicsit kiterjeszti ezt a definíciót, amikor arról ír, hogy a pánszexuális emberek a másik biológiai, illetve társadalmi nemétől függetlenül is képesek vonzalmat érezni iránta. Megint mások még tovább mennek, amikor kiemelik, hogy a pánszexuálisok számára a nem vagy a gender eleve nem tényező: vonzalmuk kialakulásában nem elsődleges a másik fél férfiassága vagy nőiessége sem.
De hát erre már van szavunk, ők a biszexuálisok, nem?
Kérdezhetnéd, de nem lenne igazad. Tény, hogy a pánszexuálisok sem a hetero-, sem a homoszexuális kategóriába nem illeszthetők, mégsem az a legigazabb rájuk, hogy férfiakra és nőkre is tudnak vágyni, vagy mindkét nem tagjait meg tudják kívánni. Helytállóbb az, hogy a nemüktől teljesen függetlenül tudnak vonzalmat érezni a másik ember iránt. Azok között egyébként, akik sem hetero-, sem homoszexuálisként nem definiálják magukat, a nők között nagyobb az aránya a magukat pánszexuálisoknak mondóknak, emellett gyakrabban vannak köztük fiatalok és olyanok, akik valamilyen, a társadalom által kevésbé elfogadott módon élik meg a nemiségüket.
Mit mondanak az érintett véleményvezérek?
Miley Cyrus 2015-ben áll a nyilvánosság elé azzal, hogy pánszexuális. Egy ennek kapcsán adott interjúban így fogalmazott:
„Mindig is utáltam a biszexuális kifejezést. Úgy éreztem, hogy ez skatulya, doboz. Én ugyanis eleve nem úgy gondolok a másik emberre, hogy ő férfi vagy nő. Ötödikes lehettem, amikor először észrevettem ezt magamon. Az első partnerem biológiailag csaj volt, de egyébként olyasvalaki, aki nem határozta meg magát se lányként, se fiúként, és én sem ezeket láttam benne, pontosabban mindkettőt felfedeztem. Egyszerre volt feminin és maszkulin.”
Ez még mindig homályos. Tényleg nincs erre valami pontosabb definíció?
Nemigen. A pánszexualitás még mindig valami olyasmi, amit leginkább az egyén saját önértékelése határoz meg. Vannak emberek, akik alapvetően heteroszexuálisnak határozzák meg magukat, és csak egy-egy egyénhez kapcsolódóan ébrednek rá pánszexualitásukra, és olyanok is szép számmal akadnak, akik számára a vonzalom kérdésköre sokkal tágabban értelmezendő annál, mint hogy az illető nemére fókuszáljanak.
A pánszexuálisok egy része gendervakságként aposztrofálja saját irányultságát: vágyuk tárgya tehát lehet nő, férfi, transznemű, kétnemű, vagy akár nem bináris is. Éppen ezért, bár sokan a pánszexualitást és a biszexualitást határfogalomnak tekintik, egyre többen gondolják úgy, hogy érdemes megkülönböztetni egymástól a két dolgot.
Adjuk át a szót nekik!
Ha még mindig nehezen érted, miről is van szó, meséljenek azok, akik magukat pánszexuálisként határozzák meg.
„Nos én úgy vagyok vele, hogy nem határozom meg magam sem heteróként, sem biszexuálisként, sem melegként. Ha igazán megtetszik nekem valaki, ha erősen vonzódom hozzá, akkor egyáltalán nem is játszik szerepet, hogy az illetőnek mi van a nadrágjában.”
„A gender nem számít. A személyiség az, ami számít.”
„Nálam minden az adott embertől függ, hogy ő mennyire vonzó a számomra emberileg. Alapvetően a lányok jönnek be kicsit jobban, és nagyobb az esélye, többször esett már meg, hogy lánnyal essek szerelembe, de ez nem amiatt van, hogy milyen neműek vagy milyen nemi szerveik vannak a partnereimnek, hanem amiatt, mert a számomra fontos emberi tulajdonságok sok esetben inkább a nőkben vannak meg. De ha ezeket épp egy fiúban, férfiben találom meg, számomra semmilyen akadályt nem jelent a neme.”
„Pánszexualitás? Lehet, hogy épp az vagyok, de egy másik napon meg épp heteró, mert egy ellenkező nemű ember tetszik meg? Nyilván nincs így. Hanem inkább úgy, hogy ami a nadrágban van, számomra másodlagos.”
„Nőként számomra felszabadító, hogy létezik a pánszexualitás kategóriája. Úgy gondolom, hogy ez fedi le a legjobban azt a szabadságot, vagy inkább korlátok nélküliséget, amit a szexualitásommal kapcsolatban megélek. Először a középiskolában esett meg velem, hogy belezúgtam egy lányba, de azt hiszem, kimondhatom, hogy ennek nem sok köze volt a neméhez. Ha valaki erőt sugároz, ha olyan a vibe, egy percig sem gondolkodom azon, hogy ő milyen nemű. És hogy mi különböztet meg a biszexualitástól? Az, hogy abszolút nem zárom ki, hogy valaha transz vagy genderfluid partnerem legyen, és akárhogy is lesz, nem transzsága vagy nem transzsága miatt fogom kiválasztani.”
„Kisebb korom óta nagyon érdekeltek a szexi emberek, simán beindított Bruce Springsteen éppúgy, mint Madonna. Életem nagy részében biszexuálisként határoztam meg magam, de amikor találkoztam a pánszexuális kifejezéssel, rájöttem, hogy sokkal jobban illik rám. Merthogy nem az van nálam, hogy nők és férfiak is, hanem az, hogy egyszerűen nem ezt számít. Csak hát az emberek nagyobb többsége beleesik a vagy nő vagy férfi kategóriába.”
Ja vagy úgy, tehát a pánszexuális elvtelen szexmániás?
A pánszexuálisokat érő egyik fájó igazságtalanság, hogy azt, hogy nemüktől és genderüktől függetlenül képesek vonzalmat érezni, sokan egyfajta túlszexualizáltsággal is összekötik, és azzal vádolják az érintetteket, hogy nekik tulajdonképpen mindegy, kivel bújnak ágyba. A valóságban viszont természetesen nincs így: az, hogy vágyuk tárgyával kapcsolatban nem fontos szempont a neme, nem kijelenti azt, hogy könnyebben vagy nagyobb gyakorisággal találják meg azt, ami a másikban a vonzó a számukra. A „pán” előtagot nem kell szó szerint érteni. Ahogy egy heteroszexuális nőnek sem tetszik a világ összes férfija, éppígy egy biszexuális férfi sem nyitott az összes nőre és férfira. Így vannak vele a pánszexuálisok is. Az, hogy párválasztáskor nem az az elsődleges a számukra, hogy mi van a másik nadrágjában, még nem feltétlenül bővíti a számukra vonzó emberek körét.
