Dr. Justin Lehmiller, kedvenc szexuálpszichológusunk kutatásai során meglepődve tapasztalta, hogy sokan annak ellenére lépnek félre, hogy harmonikus, már-már tökéletesnek tűnő kapcsolatban élnek.
Ezt pedig nemcsak a pszichológus tapasztalatai, de más kutatások is alátámasztják: a Floridai Egyetem által végzett tanulmány során 233 párt vizsgáltak – közülük 232 pár heteroszexuális volt –, a kutatás pedig 3 és fél éven át tartott. Az eredmények szerint a házasságon belüli szexuális elégedettség valóban hozzájárul a hűtlenség esélyének növekedéséhez, mind a férfiak, mind pedig a nők esetében.
De hogy miért inkább azok lépnek félre, akik elégedettek a kapcsolatukkal? Erre több elmélet is létezik.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Elmélet #1
Az egyik elmélet szerint azok az emberek hajlamosak megcsalni a párjukat, akiket általánosságban is jobban érdekel a szex. „Azok az emberek, akiknek magas a libidójuk, és nagyobb igényük van a szexre, általában elégedettebbek is a szexuális életükkel, hiszen jobban értékelik az együttléteket” – mondja David Ley, A szexfüggőség mítosza című könyv szerzője.
Elmélet #2
Egy kutatás során azt is megvizsgálták, hogy a résztvevők mennyire vonzók, majd összefüggést kerestek a külső megjelenés és a hűtlenség között. És ugye minél vonzóbb valaki, annál valószínűbb, hogy félrelép – gondolhatnánk, a válasz azonban közel sem ilyen egyértelmű. A nők esetében azok, akiknek az arcát vonzóbbnak ítélték meg, valójában hűségesebbek voltak, mint kevésbé vonzó társaik. A férfiak körében, úgy tűnik, nincs összefüggés a megjelenés és a hűtlenség között, az azonban számít, hogy partnerüket mennyire találják vonzónak. Minél kevésbé tartotta vonzónak partnerét egy férfi, annál nagyobb eséllyel lépett félre a kutatás ideje alatt.
Elmélet #3
Esther Perelnek 2017-ben jelent meg a témába vágó könyve, The State of Affairs: Rethinking Infidelity (kb. Viszonyok: gondoljuk újra a hűtlenség kérdését) címmel. A könyv többek között arra is kitér, hogy sok esetben nincs összefüggés a kapcsolat minősége és a félrelépés között, a megcsalást a hűtlen férj identitásválsága eredményezi. Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy milyen érzés lehet először félrelépni, vagy mi lett volna, ha más partner mellett kötnek ki, mások pedig a szorongásaik miatt döntenek a hűtlenség mellett – így ugyanis egy rövid időre kiszakadhatnak a megszokottból, maguk mögött hagyhatják a mindennapok problémáit.
Már a fenti három példa alapján is egyértelműen látszik, hogy a hűtlenséget nem minden esetben kapcsolati problémák okozzák, és egy látszólag tökéletes házasság sem garancia arra, hogy valamelyik fél nem fog félrelépni.
