Ugye milyen csodálatos érzés teljesen megnyílni valaki előtt, és milyen elkápráztató dolgok sülnek ki abból, ha jól működik a kémia? A legtöbben úgy vagyunk összerakva, hogy keressük a másik emberhez való kapcsolódás, kötődés lehetőségét, ennek pedig két felnőtt ember között az egyik legjobban eső módja a kölcsönös beleegyezéssel, sőt lelkes igenléssel folytatott szexuális együttlét lehet.
De nem mind vagyunk ennyire felspannolva, ha a páros szexről van szó. Nincsenek kevesen azok sem, akik – Woody Allen után szabadon – úgy fogalmaznak: Mit nekem páros szex? Hiszen a maszturbálás is szex, ráadásul olyasvalakivel, akit tényleg szeretek.
Bár elsőre talán nehezen érthető álláspontról van szó, vannak, akik nagyobb kielégülést találnak a maszturbálásban, mint a páros, vagy n számú másik partnert igénybe vevő szexben, és ha választaniuk kell vagy lehet, rendszerint az előbbire szavaznak. Számodra teljesen elképzelhetetlen ez a megközelítés? Vagy épp ellenkezőleg, örülsz, hogy valakik végre kimondják azt, ahogyan te is érzel? A végén szavazhatsz is! Addig is nézzük, milyen érveik vannak azoknak, akik inkább maguknak szereznek örömet, és hogyan felelnek ezekre azok, akik szex közben kevésbé szeretnek egyedül lenni.
Önismeret
Az önkielégítést favorizálók táborába tartozók egyik alapérve, hogy nincs más, aki olyan jól ismerné a testüket, mint ők maguk. Mivel zsenge kamaszkoruk óta rendszeresen kísérleteznek azzal, hogyan szerezhetnének maguknak instant örömet, többnyire behozhatatlan előnnyel rendelkeznek bármely potenciális partnerrel összehasonlítva. Pontosan tudják, mikor és hova kell nyúlni, mikor kell lassítani vagy gyorsítani, és azt is, hogy mikor kell kicsit finomabb vagy erősebb ingert alkalmazni. Ezzel szemben – mondják – egy új kapcsolatban mindig, de sokszor hosszabb távon is buktatókkal van tele a közös szex, mert a másik legjobb szándéka ellenére is sokszor a dolgok rosszabbik végét fogja meg. Nem úgy és nem akkor mozdul, nem oda nyúl, ahova kellene.
A páros szexet favorizálók szerint viszont hibás a számítás. Ők úgy gondolják, nem önkielégítési tudományuk kandidátusi szintjéről szól az, ha az önörömfanoknak egyedül jobban megy, inkább arról, hogy rettenetesen vagy sehogyan sem kommunikálnak a partnerükkel. Ha ugyanis képesek lennének beszélni arról, mit és hogyan szeretnek az ágyban, megadnák a lehetőséget a másiknak, hogy ő is a testük mestere lehessen. Innen pedig már csupa hozzáadott érték lesz az, ha egy szeretett másik ember közelségét is át lehet élni, nem csak szexuális örömet.
Nincs annyi macera
Bár meglehetősen önző érvnek tűnik, a logika felől közelítve nem nagyon találni fogást a következő gyakori érven sem. „Ha önkielégítek, nem kell tekintettel lennem a partnerem örömére.” Nos, ezzel tényleg nehéz vitatkozni. Szólóban nincs más cél, csak a saját öröm, és csak rajtunk múlik, hogy ezt lassan, módját megadva, vagy néhány perc alatt abszolváljuk, befejezve pedig szintén mi magunk döntünk arról, hogy horkolva tovább alszunk, pizzát rendelünk, zenét bömböltetünk, vagy kreatív energiáktól duzzadva visszaülünk az íróasztalhoz. Ha viszont párban nyomjuk, nemcsak szex közben kell figyelnünk a partnerünkre és – feltéve, hogy jó szeretőnek szeretnénk gondolni magunkat – az ő kielégülésére, de szex után sem lehet csak úgy leválni. Beszélgetni, vagy csak nyugisan, de együtt heverészni szokás ilyenkor.
De még milyen jó szokások ezek – mondják azok, akik aligha értik, mi a jó a maszekolásban. Számukra a szexnek épp ezek a pillanatok és a szoros egymásra hangolódás adja meg a savát-borsát, a maszturbálás pedig gyenge – igaz, néha szükséges – pótszere lehet csak az együttléteknek.
Az lehetek, aki vagyok
Sokan vannak, akik számára a maszturbálás a szexuális önmegvalósítás terepe. Míg párosban igyekeznek konformak lenni, közben valójában másra, számukra izgalmasabbra, esetleg olyasmire vágynak, amit párosban nem mernének felfedni. Az egyedülszexhez ráadásul sokan használnak pornót és segédeszközöket, ami megint csak lehetőséget teremt arra, hogy a nekik leginkább tetsző zsánerben mélyüljenek el anélkül, hogy emiatt kínosan kellene érezniük magukat. Ha egyedül vannak, arra keresnek rá és arra élveznek, amire csak akarnak.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Az ellentábor azonban siet kiemelni, hogy itt megint kommunikációs problémáról, nem pedig valami áthatolhatatlan falról van szó. Ők azt mondják, tessék olyan partnert választani, aki osztja a különlegességek iránti szenvedélyünket, vagy legalábbis kellően nyitott arra, hogy meghallgassa és fontolóra vegye újító kedvű ajánlatainkat. Szerintük ha különböző titkos vágyainkhoz, fétiseinkhez találunk valakit, akivel ezeket biztonságban átélhetjük, nagyságrendekkel jobb élményben lesz részünk, mintha magányosan kísérletezgetnénk. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne kockáztassunk.
Ebben még nem csalódtam
Kétségtelen, hogy önkielégítés során az ember azt kapja, amire számít. Nincs meglepetés, és így nincs csalódás sem. Az ember, ha már eléggé rutinos, nagyjából csukott szemmel tudja, hogy mit kell csinálnia ahhoz, hogy jó, sőt nagyon jó legyen, nincs unott arcú vagy zavaróan hangos partner. Ha viszont párosban vagyunk, bizony, előfordulnak bakik. Az első alkalommal kiderül, hogy egyáltalán nem passzoltok össze szexuálisan, nincs meg a kémia, vagy fizikálisan nem illetek össze. A hosszú kapcsolatban megint félgőzzel vagytok csak együtt, olyan ímmel-ámmal megy az egész, és inkább megjátszod az orgazmust, csak hogy vége legyen? Nem túl lélekvidító pillanatok. Amikor egyedül van az ember, ilyesmi fel sem merül.
Igen ám, de pozitívan se nagyon tudsz csalódni, mondja az ellentábor. Nem élheted át azt az érzést, amit egy különösen hozzád illő partnerrel: hű, ilyen jó még sose volt! Merthogy nagy hiba azt feltételezni, hogy az önkielégítéssel az ember kimaxolhatja a benne rejlő szexuális potenciált. Azt egy megfelelő partner simán négyzetre is emeli, ha minden jól megy.
Feltárulkozás
Eddig főleg önös érdekekről írtunk, amikor az önkielegítés-pártiak érveit soroltuk, de sok olyan eset is van, amikor a puszta kényelemnél több tart vissza valakit a páros szextől. Nem kérdés, hogy ennyire közel kerülni valakihez és a jó szexhez elengedhetetlen módon feltárulkozni valaki előtt bátorságot igényel, és sokan vannak, akik számára egy ilyen helyzet inkább bénító, semmint felszabadító. Így az egyedülszexre szavaz sok olyan ember is, aki bár vágyna a másik közelségére, nem mer vagy fizikailag képtelen belelazulni egy ilyen helyzetbe. Ők nagyobb eséllyel választják az egyedül szexet. Sőt, mivel könnyen lehet, hogy nehézségeik miatt egyébként sem nagyon ismerkednek, választásuk se igen van.
A páros együttlétekért rajongók ugyanakkor őket is biztatnák. Szerintük egy ilyen problémára nem az a megoldás, hogy az ember elzárkózzon az egyik legklasszabb élménytől, ami egy szerelmi kapcsolatban megadathat, hanem hogy kiszállva tenger balsorsa ellen szakember segítségét kérje, és egy terápiás folyamat végén eljusson addig, hogy igenis merje vállalni magát és a szexualitását egy másik ember előtt.
Nem vagyunk egyformák, de a legtöbbünk számára a szex kifejezetten fontos dolog még akkor is, ha nem mind ugyanazt keressük benne. Azok, akik számára a szeretett (vagy legalábbis vágyott) másik közelsége, figyelme és felé fordulása nélkül nem ugyanaz az élmény, el sem tudják képzelni, hogy vannak, akik számára a maszturbálás a páros szex jó, sőt jobb alternatívája lehet. Ők úgy vélik, partner nélkül épp a lényeg vész el, és az egész sürgető fizikai késztetéssé degradálódik. Azok viszont, akiknek nem megy olyan könnyen a másik félre való ráhangolódás, akik sokszor csalódtak már abban, amit egy közös szexuális élmény nyújtott, akiknek az a tapasztalata, hogy nagyobb eséllyel jutnak orgazmushoz, ha maguk veszik kezükbe a sorsukat, sok esetben inkább választanának az önkielégítés rutinját.
