Vajon mitől függ, hogy mennyi idő vagy hányadik randi után döntünk úgy, hogy ennyire közel akarunk kerülni a másikhoz? Hogy hat az időzítés a párkapcsolat későbbi minőségére, tartósságára és a vágyra hosszú távon? Baj, ha az első szex nem annyira nagy szám? Ezekre a kérdésekre keressük a választ szokásos szombati szexcikkünkben.
Mi olyan nagy dolog az első szexszel?
Amikor egy új kapcsolat elején vagyunk, amikor minden a lehető legjobban alakul, és a másikban egy bennünket mágnesként vonzó, elragadó és szeretetreméltó személyiséget ismertünk meg, az első szex jelentősége nagyon felértékelődik. Ha addig minden klappolt, ráadásul még ez is működik, az sokak számára ásó, kapa, nagyharang kategória. Ha viszont rosszul sül el, hiába a szimpatikus személyiség vagy a vonzó külső, el van rontva az egész. De vajon tényleg így van? Kétségtelen, hogy ahogy az első benyomásnak is nagy jelentősége van, fontos, hogy az ágyban mit élünk meg az első alkalommal, de a téma szakértői sietnek előrebocsátani, hogy messze nem dől el minden ilyenkor. Tartós és tiszavirág-életű, harmonikus és csapnivaló, túlfűtött vagy lagymatag kapcsolatok egyaránt születhetnek a legjobb és legrosszabb első szexekből. Még a romantikus filmekben is mennyi bénázás van:
Jó, ha tudod, hogy az első alkalom a legritkább esetben olyan, mint a következők. Könnyen előfordulhat például, hogy mindketten ittatok, ezért nagyon nem, vagy a normál ügymenetnél lényegesen felfokozottabban működik az egész. Megtörténhet, hogy mivel nem ismeritek még egymást, úgy nyúltok a másikhoz, ahogy azt egy előző kapcsolatban megszoktátok, de nem jön be a dolog. Az újdonság varázsa azt az érzetet is keltheti, hogy ilyen jó még sose volt, a szürke hétköznapokban viszont az is kiderülhet: soha nem is lesz. Innen nézve tehát nincs is olyan nagy jelentősége a dolognak, ugye? Csakhogy nem mindenki innen nézi.
Dedikáltak és nem dedikáltak
Ahhoz, hogy jó kedvvel vágjunk bele a szexbe új partnerünkkel, nemcsak vonzalomra, de nagy adag biztonságérzetre is szükségünk van. Legalábbis az emberek egy részének. Mások számára a vonzalom, a szex nem ekkora kunszt. Ők a szexualitásukat nem feltétlenül tartogatják a nagy Őknek, jóval kevesebbet foglalkoznak azzal, hogy hosszú távon hova vezet, ha túl hamar vagy csak nagy sokára történik meg a dolog, és úgy vannak vele, hogy a szex szerelem nélkül is teljesen jó móka lehet. Nagyon eltérő a két szemlélet, így nem csoda, hogy a szexuálpszichológusok ilyetén hozzáállásunk mentén is két csoportba osztanak bennünket.
Az egyik csoportba a (kissé szerencsétlen fordítással) dedikált szexet űzők tartoznak, vagyis azok, akik magukat és szexualitásukat tartós, szerelmi alapú párkapcsolatra tartogatják. A (még furcsábban hangzó) nem dedikált szexet űzők pedig azok, akik számára mindez teljesen oké szerelem nélkül is, és nagyobb a bizalomigényük a fodrászuk vagy a fogorvosuk, mint a szexpartnereik felé. Egyik felfogás sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de alapvetően határozza meg azt, ahogy az első szexhez állunk. Az, hogy hányadik randi után kerülhet terítékre a testiség, eleve inkább az első csoportnál merül fel, hiszen sokszor a kapcsolat tartóssága és hosszú távú szexuális megbecsültségünk miatt halogatjuk az első együttlétet. Azok, akik számára a szex nem feltétlenül igényel elköteleződést vagy kizárólagosságot, már nem is akkora probléma ez. Az, hogy hány randevú után ildomos lefeküdni a másikkal, épp ezért elsősorban azok számára fontos, akik hosszabb távra terveznek.
Miért olyan fontos ez?
Így vagy úgy, a szex persze a legtöbbünk számára nagyon fontos dolog, ha párkapcsolatról van szó. Az emberek egy része ezért eleve nem is érti a dilemmát. Ők úgy gondolkodnak, hogy a párkapcsolatoknak annyira központi és elengedhetetlen része a szexualitás, és az, hogy az jól működik-e, annyira fontos a kapcsolat minősége szempontjából, hogy nem érdemes halogatni a kipróbálást. Ha kiderül, hogy szex-összeférhetetlenek vagyunk, inkább mondjunk búcsút hamar az egésznek, mint hogy innen nézve felesleges energiát öljünk valamibe, amiről csak hetek múltán derül ki, hogy nem működik. Naná, hogy az első néhány alkalommal ennek is utána kell járni, mondják.
Annak, hogy az emberek egy másik részének nagyon is sarkalatos kérdés, mikorra időzítsék az első szexet, több oka is van. Elsősorban a nőkre nehezedik társadalmi nyomásként, hogy a túl gyors „odaadással” leértékelik magukat, hogy nem fogják kellően respektálni őket férfi partnereik. Hasonlóan a szüzességhez, sokak szemében érték az is, ha valaki nehezen kapható, és még többen gondolják úgy, hogy minél tovább várnak az első szexszel, az annál értékesebb lesz a partnerük és saját maguk számára is. Mások a szex előtt időszakot azért nyújtják el, mert ebben a szakaszban van a legtöbb felvillanyozó izgalom, amikor a beszélgetések mögött rendre ott lappang a szex lehetősége, és mindaddig, ameddig nem történik meg, hatalmas pluszt jelent a flörtölésben. Mások partnerük állhatatosságát teszik próbára azzal, hogy hosszabban várnak a szexszel: úgy vannak vele, hogy ha „csak azt” szeretné tőlük a partner, akkor hamar feladja majd, ha viszont hosszabb távra tervez és a belső értékek is fontosak a számára, több türelme lesz várni a sokadik randiig is. De hogy hány randi is az annyi?
Mi számít randinak?
Ha a Szex és New Yorkból indulnánk ki (ami párkapcsolati, szexuális, és úgy egyáltalán, életvezetési ügyekben azért nem mindig jó tanácsadó), a három randi szabályt vehetnénk alapul. Carrie és barátnői szerint ugyanis három randi pont elég ahhoz, hogy valamennyire megismerjük a leendő partnert, ugyanakkor ügyesen egyensúlyozzunk a könnyen kaphatóság és az indokolatlan várakoztatás között. De vajon a való életben is működik ez a számítási mód? Ahhoz, hogy randevúk számában adjuk meg, hogy „általánosságban” mikor van itt az ideje az első szexnek, először a randevú fogalmát kellene egységesíteni, ami eleve lehetetlen küldetés.
Randevúnak csak azokat az alkalmakat számítjuk, amikor kettesben, egymásra figyelve, beszélgetve vagyunk együtt, vagy valamilyen klassz programban veszünk részt? Vagy randi az is, amikor nagyobb társaságban találkozunk, vagy amikor épp csak egy kávéra futunk össze? Randinak számítanak azok az alkalmak is, amiket eredetileg nem feltétlenül randevúnak terveztünk, amikor csak együtt lógunk, vagy munkatársként beszélgetünk ebéd közben? Nem is olyan könnyű megválaszolni. Érdemesebbnek tűnik ezért az idő felől megközelíteni a kérdést, és azt vizsgálni, hogy a megismerkedéstől vagy épp a randizástól számítva mennyi időnek kellene eltelnie addig, amíg oké nem lesz a szex. Persze ez sem egészen precíz kiindulási pont. Egyes kapcsolatokban egymást érik az intenzív randik, és akár 1-2 hét alatt nagyon szorosra fonódhat a viszony, másoknál viszont csak jóval ritkábban, esetleg rövidebb időre van csak lehetőség összefutni, így lehet akár hónapos is az ismeretség, mire eljön a fentebb említett harmadik randi.
És mit mondanak a kutatások?
Először is azt, hogy nem biztos, hogy jó, ha mások tapasztalatai vagy elvei mentén akarod kialakítani a sajátodat, és nem az adott partnerhez fűződő érzéseid és vágyaid alapján dönthetsz. Nemcsak minden emberre érvényes recept nincs, de olyan sem, amit egy adott ember minden párkapcsolatánál használni tudna. Az ugyanakkor biztos, hogy a randevú meghatározását övező kérdések miatt a tudósok inkább az ismeretség hosszát veszik alapul, amikor azt akarják megtudni, mi számít átlagosnak vagy épp különlegesnek a párkapcsolatok szempontjából.
A Journal of Sexual Research nevű szaklapban közölt kutatásban 11.000 felnőtt, tartós párkapcsolatban élő embert kérdeztek meg arról, hogy mennyi idő elteltével került először sor szexre köztük és partnerük között, és azt is firtatták, hogy az időzítés vajon hogyan hatott (ha hatott egyáltalán) a kapcsolat későbbi minőségére. A megkérdezettek többsége (76 százalék) a vizsgálat idején már legalább egyéves partnerkapcsolatban volt, 96 százalékuk esetében a vizsgálat időpontját megelőző hetekben is volt szex, vagyis nem múlt el a vágy.
A megkérdezettek 51 százaléka nyilatkozott úgy, hogy néhány hetet várt ő és partnere a szexszel, 38 százalékuk úgy, hogy az első néhány alkalom egyikén, vagy akár az első randin megtörtént a dolog. 11 százalék pedig arról számolt be, hogy az első szex tulajdonképpen megelőzte az első randit, vagyis egyéjszakás kalandnak indult a dolog, amiből aztán párkapcsolat fejődött. Összességében tehát csaknem fele-fele arányban voltak a megkérdezett tartós kapcsolatban élők között olyanok, akik hamar nekiveselkedtek és olyanok, akik fontolva haladtak inkább.
Hogy mennyire hatott az időpont arra, hogy a párok mennyire érezték magukat elégedettnek? A megkérdezettek többsége elégedettnek érezte magát, de azok, akik tovább vártak a szexszel, egy paraszthajszállal nagyobb elégedettséget mutattak. Ugyanakkor ez a különbség a kutatást elemző Justin Lehmiller szerint nem számottevő. A szaki szerint azzal lehet összefüggésben, hogy a szexuális vágy jellemzően a kapcsolat első szakaszában a legintenzívebb, akkor, amikor még az újdonságot keressük. Így minél hamarabb jön el az az időszak, amikor már nem újdonság a számunkra a partnerünk az ágyban, annál hamarabb jöhet a fakulás is. Feltéve, ha nem teszünk ellene.
Hogy mi ebből a tanulság?
Az első szexnek akkor van itt az ideje, amikor mindketten úgy érzitek, hogy ez a következő lépés, és amikor nem valamilyen külső elvárás miatt siet vagy vár egyik fél sem. Bár a fentebb említett vizsgálat tanúsága szerint egy lehelettel elégedettebbek azok, akik kicsit többet vártak az első szex előtt, tartsd észben, hogy minden párkapcsolat más, és nem érdemes a tiéteket másokéhoz hasonlítani. A külső elvárások éppúgy félrevihetnek, ha a Tinder-korszak villámrandijaiból és első alkalmas szexeiből indulsz ki, de akkor is, ha régi korok elvárásainak akarsz megfelelni. Párkapcsolatod hosszú távú minőségét pedig egy sor dolog sokkal jobban befolyásolja, mint az, hogy mikor került sor az első együttlétre. Ilyen a jó kommunikáció, az egymásra figyelés és az, ha hajlandóak vagytok energiát fektetni a kapcsolat működtetésébe.
