Nehogy félreértsd, nincs ezekkel a bejegyzésekkel semmi baj. Bármilyen nehéz is ezt egy homlokegyenest ellentétes nézőpontból elhinni, tényleg vannak most olyanok, akiknek több idejük lett, mint eddig bármikor. És tényleg vannak olyan szerencsés alkatok is, akik szuper ügyesen menedzselik a mindennapokat a megváltozott körülmények között is. Ezekben a hetekben sokan töltenek több időt a konyhában és válnak amatőrből középhaladóvá, vagy fejlesztik épp most tökélyre a kovászkészítést. Olyanok is vannak, akik az egyformának tűnő karanténnapokba is át tudják menteni a sport iránti lelkesedést. Rendet meg már én is raktam.
Mégis, az oldalakat böngészve sokszor elhatalmasodik rajtunk egy kellemetlen érzés. Mindenki megvalósította magát, mi meg még semmit se húztunk ki a to-do listánkról? Mintha nem felelnénk meg. Nem jól gazdálkodunk a ránk szabott idővel, ha magunk nem jutottunk ilyen messze? Ezt a benyomásunkat tovább erősítik olyan „motivációs” idézetek is, mint „Ha ebből az időszakból nem új készséggel vagy tudással jössz ki, nem az idő hiányzott eddig sem. Inkább a fegyelem.” Most kicsit olyan, mintha gyomorszájon vágtak volna, nem? Nem elég, hogy benned is nap nap után az motoszkál, hogy többet, jobban kellene csinálni, még az orrod alá is dörgölik, hogy kevés vagy.
De vajon igazuk van? Szerintünk nincs. Több olyan tényező is jelentős most, ami nemhogy könnyítené, inkább nehezíti az önmegvalósítást.
Bizonytalanság
Ha a vírussal kapcsolatos megélésünk nagyon sokféle is, kétségtelenül közös élményünk a bizonytalanság. Nemcsak azt nem tudjuk, mi lesz egy-két hónap múlva, vagy a következő évben, de a következő nappal kapcsolatban sem vehetünk semmit százszázalékosra. Egy ilyen helyzetben sokunknak nehéz elköteleződnünk valamilyen rendszeres, állhatatosságot igénylő tevékenység mellett, és a motivációt is nehéz fenntartani úgy, ha tulajdonképpen gőzünk sincs, milyen lesz a körülöttünk lévő világ mondjuk egy hónap múlva.
Nem mindenkit ugyanúgy érint a dolog
Sem örömeinket, sem nehézségeinket nem egyenlő mértékben kapjuk: az én karanténom semmit sem mond a tiédről és fordítva. Nyilvánvalóan máshogy éli meg az egész szituációt az, akinek tragédia történt a családjában, akinek idős, ellátásra szoruló szerettét most hirtelen otthon kell ellátnia, aki elvesztette az állását, vagy aki szülőként információk és eszközök nélkül kell hogy szavatolja gyereke otthoni tanulását, mint az, aki eddig is home office-ban volt, és nem érti, miért olyan nagy para, ha csak 12 után lehet a boltba menni. Utóbbinak se könnyű, de a két perspektíva azért nagyon távol áll egymástól.
Máshol vannak a hangsúlyok
Egyébként is: mindannyiunk életében máshol vannak most a hangsúlyok, mint békeidőben. Amikor nem lebeg ilyesmi árny a fejünk fölött, nagyvonalúbban élünk, nagyobb kedvvel szánunk időt és pénzt magunkra. Egy ilyen helyzetben viszont sokaknak nem az a legfőbb gondja, hogy kifogástalan formában vagy még öntudatosabban jöjjön ki a karanténból. Sokan a túlélésre játszanak csak, és örülnek, ha komolyabb károk nélkül ki tudnak jönni a dologból. Egészen irreális elvárás, ha épp a mostani nehézségek idején szeretnél a legproduktívabb lenni.
Nem lett mindenki időmilliomos
Nagyon sokan vannak ráadásul, akik az átlagos időszaporulatból semmit nem éreznek. Miért lenne egy másodperccel is több ideje annak az egyedülálló szülőnek, aki 2 gyereket próbál otthon oktatni a kényszerűen hazavitt munka mellett? Vagy az egészségügyi dolgozónak, akire most minden korábbinál több teher hárul? Vagy annak a vállalkozónak, aki hetek óta próbál valahogy fennmaradni az elsöprő erejű gazdasági átalakulásban? És értékes-e az a pluszidő, amit magányosan, a négy fal közé zárva kellene kihasználni?
Nem csak idő kell
De még akinek több ideje van is: nem csak az időről van szó. A tervek véghez viteléhez egyszerűen sokan nincsenek most a megfelelő mentális állapotban. A hosszas otthon tartózkodás egyik jellemző mellékhatása a fásultság, tompaság, így egyáltalán nem meglepő, ha valaki nem most olyan éles, hogy megtanuljon egy új nyelvet vagy valamilyen más készséget. Ha a produktivitás egyfajta cél lesz, az inkább hátráltat, mint előrevisz. Nem érdemes ezzel nyomasztani magunkat.
Szociális vákuum
Igen, vannak, akik prímán elvannak kevés szociális interakcióval, de olyanok is, akiknek az elemeit a személyes találkozások, a jóízű élő beszélgetések töltik. Ők teljesen reményvesztettnek érezhetik most magukat. Amikor kamaszainktól várjuk, hogy végre valami értelmeset csináljanak, érdemes arra is gondolni, hogy ők például épp egy olyan időszakban lettek elválasztva a barátaiktól, amikor a kortárs közösség iránti igényük a valaha volt legmagasabb. Ehelyett a szüleikkel vannak összezárva. Senkinek nem egyszerű.
Szóval nyugi. Teljesen normális, ha nem érzed magadban a kirobbanó energiákat, ha sok füstbe ment a másfél hónappal ezelőtti terveidből, és az is, ha nem kovácsolsz épp újabbakat. Azt javasoljuk tehát, hogy nyugodtan feküdj egész nap a kanapén? Persze hogy nem. Vagy legalábbis nem egész nap. Inkább azt, hogy engedd el a közösségi média által sulykolt karanténcélokat, és apró lépésekkel verekedd át magad ezeken a napokon.
Nem kell most megcsinálnod életed legeslegnagyobb takarítását
Ha az Instát pörgeted, az lehet a benyomásod, hogy nem is ember az, aki ezekben a hetekben nem tette patikatisztaságúvá és ázsiai módra rendezetté az otthonát. Idő van, eleve otthon vagyunk, mi kellhet még, nem igaz? Képek színek szerint csoportosított holmikról (mondjuk nekem eleve nincs annyi ruhám, hogy nagyon csoportosítani kelljen), olyan konyhapadlókról, amikről csak azért nem lehet enni, mert a háziasszony félti a tisztaságát, stb. Ezek nagyszerű dolgok, és ha neked is ehhez van kedved, vágj bele bátran. De attól, hogy most többet vagy otthon, egyáltalán nem biztos, hogy több időd jut ilyesmire. Én például azt vettem észre, hogy mióta egész nap házon belül vagyunk, itthonról tanulunk és dolgozunk és többet főzök, sokkal intenzívebben használjuk, amortizáljuk a lakást. Jó, nem tettük tönkre, de többet kell pakolni, le- és feltörölni, mint korábban, amikor csak reggel volt egyórányi és este még 4-5-nyi mozgás. Ha szabadultak is fel energiáim, azokat simán elviszi a szinten tartás.
Mindeközben persze soha ilyen zavaró nem volt a káosz, mint most. Hiszen egész nap szembesülünk vele, amikor ebben kell dolgozni. Szóval tényleg valós igény, hogy az ember kicsit rendet tegyen maga körül és ezzel együtt a fejben is. Ebben azonban nem a nagy nekibuzdulás segít, hanem az, ha emészthető mennyiségben mindennap csinálsz valamit. Ne konkrét feladatot tűzz ki, mondjuk, hogy kitakarítod a konyhát, inkább határozz meg időkeretet, amit rászánsz. Oké, most 20 percig takarítok a konyhában. Meg fogsz lepődni, mennyi mindennel végzel majd.
Nem vagy béna, ha nem most pótolod a kortárs irodalmi lemaradást
Ha tudsz sokat olvasni, ha van rá időd, mentális kapacitásod és figyelmed, szuper. Csak profitálhatsz belőle. De ha úgy vagy, mint én, hogy tíz oldal elolvasása után csak pislogsz, mint béka a kocsonyában, mert fogalmad sincs, mit olvastál, illetve mire eljutnál addig este, hogy elővegyél egy könyvet, olyan álmos vagy, hogy inkább alszol, ne kenődj el. Vagy ha az van, hogy amíg szalad a lakás és nincs kész a gyerek összes házija, nem ülsz le olvasgatni. Senki nem kérhet számon ezért. Még te magad se.
Ha mégis szeretnél irodalomhoz jutni, próbálkozhatsz könnyebb olvasmányokkal – éljenek a Rejtő- vagy Verne-regények! De választhatod a hangoskönyveket is. A boltban válogatva, takarítás közben vagy főzéskor úgy olvashatsz ki egy-egy könyvet, hogy közben nem érzed, hogy valami ennél is fontosabbtól veszed el az időt. Míg ezt meghallgatom, pont odaérek a boltba, és máris jókedvűbben csalinkázok a sorok között.
Nem gáz, ha nem tanulsz nyelvet
Adná magát, hogy a (kinek létező, kinek ismeretlen) pluszidőben elővegyük valamelyik nyelvoktató appot, és nekiálljunk megtanulni a nyelvet, ami régóta restanciánk. Ezek az alkalmazások amúgy tényleg nagyon jók, én nagyon szeretem, hogy már 10 perc gyakorlás is ér, klassz, hogy lehet egymással versenyezni is, ráadásul a helyzetre való tekintettel most több ilyen app prémium verziója is ingyen elérhető. Szóval ha van kedved, vágj bele! Nekem mostanában az a bajom ezzel, hogy így is annyi online tevékenységem van, mivel a gépnél végzem a munkám, itt korrepetálok és itt jön a lecke, hogy nincs kedvem még egy nyomkodós szeánszhoz.
Mivel szeretném fejleszteni vagy legalább szinten tartani a nyelvtudásom, inkább a szorgos zenebömböltetést és a filmnézést építem be a napirendembe, főleg mivel ezek közös programok is lehetnek a család többi tagjával. (Nem, nem olyan rózsaszín nálunk se a helyzet, hogy a férjem tűkön ülve várná, mikor táncolhat velem a nappaliban, és a lányom is kinőtt már. De ha kisebb gyerekem lenne, tuti egész nap ropnám.)
Ha pedig csak le szeretnéd kicsit foglalni az agyad, ha tornáztatnád, de a nyelvtanulás annyira most nem jön be, elő a kirakókat. Mi egy itthon fellelt ezerdarabossal kezdtünk, és azóta már rendeltünk is egy újat, annyira illeszkedik a mindennapjainkba. Mintha kifejezetten karanténra találták volna ki a kirakózást. Ha úgy van, el lehet benne mélyülni, de bármikor félbe lehet hagyni, világos célja van a dolognak, ráadásul a család minden tagja részt tud benne venni. Szerintem még matekórának is simán elmegy. Bónusz, hogy ha nagyon rákattansz, könnyen lehet, hogy még álmodban is a színes darabokat rakosgatod. Addig se a járvány jár az eszedben.
Nem para, ha nem most éred el a fitneszcéljaidat
Ha a járvány előtt rendszeresen sportoltál, bizonyára hiányzik a mozgás, de az is könnyen lehet, hogy hiába vágysz a sportra, otthon valahogy nem találod a módját. Sokan itt is túlzásokba esnek, és bár a karantén előtt heti 1-2 alkalommal sportoltak csak, most a mindennapos gyúrás nem mindig elérhető ideálját tűzik ki. Mivel most összességében élünk kevésbé aktív életet, jövünk-megyünk kevesebbet, érthető a késztetés, hogy otthoni edzéssel kompenzáljunk, ugye? Szuper, ha meg tudod oldani a rendszeres, napi sportot, de ne érezd magad rosszul akkor sem, ha nem jön össze.
Azt javasoljuk inkább, maradj aktív a nap folyamán. Mostanában bizonyára kevesebbet sétálsz, jössz-mész, mint egyébként. Ha van rá módod (ja, és ne szégyelld magad akkor se, ha nem a Balatonnál, Nagykovácsiban vagy valamelyik zöld kerületben laksz és így közel s távol nincs sportra alkalmas szabad tér), menj el néha sétálni. Menj gyalog a boltba (feltéve, ha haza tudod szenvedni a tele cekkert), és próbálj otthon is aktív maradni. Állj fel rendszeresen a gép mellől munka közben, sétálj egy kicsit, nyújtózz, csináld meg a húszperces takarítást, táncolj kicsit. Ha van lépésszámlálód, azt is bevetheted. Tűzz ki kisebb célokat, majd növeld a mennyiséget. Ha napközben aktív maradsz, nem kell arra törekedned, hogy mindennap lenyomj egy kétórás edzést. Simán otthonra adaptálhatod ezeket az irodai gyakorlatokat is.
Nem kell egész nap főznöd
Igen, az otthonlétben csaknem mindannyian többet főzünk, mint eddig, hiszen azok, akik rendszeresen étterembe jártak, ezt most nemigen tehetik meg, és gazdasági okai is vannak annak, hogy be kell húzni a féket. Jobban, okosabban kell gazdálkodni, és ha főzöl otthon, nemcsak olcsóbban kijöttök, de jobban kézben tudod tartani a minőséget is. De azért ne roppanj bele. Nemcsak a quiche számít reggelinek, de a vajas kenyér is, ebédre nem kell három fogás, és egy vacsorát nem csak te tudsz összedobni.
Mert ugye nemcsak te fejlődhetsz a karanténban, de például a gyerekek is, akik még élvezik is, ha kicsit több szabadságuk van, és kitölthetik azt a müzlit. Ha anyagi lehetőséged engedi, bátran rendelj néha. Ezzel nemcsak magadat tehermentesíted kicsit, de segítesz azoknak a vendéglátóipari vállalkozásoknak is, amelyek most teljesen át kellett hogy szabják mindennapjaikat.
Nem muszáj Zoom-meetingelned
Igen, az igazán haladó és modern karanténozónak nem kottyan meg, hogy különböző online felületeken, csaknem élőben tartsa a kapcsolatot a szeretteivel, és nagyon jó, hogy vannak ezek a lehetőségek. Tényleg nagyszerű érzés, ha láthatod is a nagyon hiányolt arcokat. De ez se megy mindenkinek. Vannak emberek, például én is ilyen vagyok, akiket ezek az online meetingek nagyon le tudnak fárasztani. A szemem kifolyik, alig hallok, és a beszélgetés sem tud olyan gördülékeny lenni. Látok némi arckommunikációt, de az félreérthető, későn jön, inkább ne is lenne – így szoktam érezni.
Ha te is ilyen vagy, semmiről nem maradsz le, ha nem ugrasz be a Skype vagy Zoom-konferenciák világába. Vedd elő nyugodtan a telefont vagy az e-mailt, és tartsd úgy a kapcsolatot.
Nem most kell megírnod a regényed
Vannak régóta dédelgetett, nagy terveid? Olyan óriási léptékűek, mint a regényed megírása vagy a szakdolgozat elkészítése? Az tény, hogy valószínűleg a járvány elmúltával egy ideig nem lesz olyan, hogy ennyit lehetsz otthon. De hallottál már valaha olyat, hogy valakinek megjött az ihlete, csak azért, mert ideje lett? A legtöbbször épp másképp működik a dolog. Az ihlet, amikor parttalanul folyik az idő, nem megjönni szokott, hanem a legtöbbször egész egyszerűen nyomtalanul eltűnik.
Mit tehetsz? Az írás rutinjából jó, ha nem jössz ki, de nem érdemes úgy leülnöd, na most aztán megírok egy fejezetet. Készíts inkább naplót, írd le az érzéseidet, a gondolataidat, vagy akár küldj magadnak e-mailt esténként, amiben összeírod, mi volt aznap. A szakdolgozatod készültét inkább azzal segítheted, ha az eddig meglévő szövegeidet olvasod újra, illetve elkezded mondjuk napi egy órában bújni a szakirodalmat.
Nem most kell megtanulnod kenyeret sütni
Végigpörgetve a közösség oldalakat, azt látom, hogy az ismerőseim olyan csodálatos kenyereket sütnek, hogy az nem igaz. Hogy a fenébe, hát a péknél nincsenek ilyen csodák. Tovább fokozza a a sütögetésfétist az is, hogy mindenhol azt olvasod, hogy nincs élesztő. Jó ég! Mindenki kézműves kenyeret süt, te meg csak kidobod a penészes részt a szeletelt kenyér csomagjából. Nem feltétlenül a saját sütés a következő lépés a számodra, kezdhetsz inkább azzal, hogy eggyel jobb kenyeret veszel. Ha meg a sütés gondolata csábít, abba sem kell a legbonyolultabb költeményekkel belevágnod, és semmiképpen nem kell az Instára sütnöd.
Akárhogy is, ne érezd rosszul magad, ha ezekben a hetekben nem új életet kezdesz élni, csak a régit szeretnéd valahogy egyben tartani.
