Amy Alkon a Psychology Today-en idéz fel egy kutatást, ami elsőre talán meglepő dolgot állít, de ha jobban megfontoljuk, ez az eredmény reménykeltő is lehet. A kérdés most is az: mi kell a hosszú távú jó kapcsolathoz? Ki viszi át a szerelmet?
Nálunk talán kevésbé, Amerikában annál inkább csinálnak a Valentin-napból egyfajta szerelmi parádét, mintha az ezen az egy napon, ajándékokban és kiváló programokban kifejezett szeretet és odaadás elég lenne az év többi napjára is. Pedig, kevéssé meglepő módon, nem a nagy ajándék, az évi egy nászútszerű utazás kell ahhoz, hogy a másik szeretve érezze magát.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Sokkal inkább a figyelemnek, a törődésnek a naponta megnyilvánuló tucatnyi jele. John Gottman és Janice Driver vizsgálatában ezeket a figyelmi jeleket nagyon egyszerűen fogták meg. Tök mindegy, hogy a párod azt mondja, hogy hadd meséljem el, milyen végtelenül rossz napom volt, vagy azt, hogy nézd már, ez az ember mit vett fel vagy azt, hogy háromkor kezdődik a balettbemutató, ugye ott leszel? – neked háromféleképpen van lehetőséged reagálni. Reagálhatsz közönnyel, vagyis sehogy, ez az elfordulás, amivel azt fejezed ki, hogy kisebb gondom is nagyobb annál, hogy mit karattyolsz. Válaszolhatsz idegesen, irritáltan: kifejezve, hogy mennyire idegesít már megint a hülyeségével – ez az ellene fordulás. És választhatod az odafordulást: témától, jelentőségtől függően válasszal, egy bólintással, ühümmel, kis gesztussal, amivel jelzed, hogy hallod, érted, érdekel, jelen vagy. Ez az odafordulás.
A szerelem cselekvés
Az odafordulást gyakorlatilag az összes interakcióban alkalmazni kellene ahhoz, hogy a kapcsolat szeretetteli legyen. Ahogy Erich Fromm mondja: a szerelem cselekvés. Vagyis nem érzelem. A szeretetet csinálni kell. Persze érzelem is kell hozzá, de az elmúlhat, ha nem tesszük meg a szeretet gesztusait. És mind közül ez az odafordulás a legfontosabb – és ha jobban belegondolunk az egyik legkisebb is. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez kiábrándító, és azt a varázslatos valamit, ami a szerelem, lecsupaszítja, akkor nézze meg a kijelentés reményteli oldalát is. Van kontrollunk, befolyásunk arra, hogy szeretetben élünk-e.
Akik nem fordulnak egymás felé, nagyobb eséllyel válnak el
Gottmanék a vizsgálatukban friss házasok egymással való kommunikációs mintázatait elemezték. Majd megnézték hat év múlva, mi a helyzet a párral. Hat év múlva azok voltak házasok még, akik átlagosan a beszélgetéseik 86 százalékában az egymás felé odafordulást alkalmazták. Akik addigra elváltak, csak az esetek 33 százalékában fordultak egymás felé már a kapcsolat elején is.
Alkon azt javasolja, hogy ha úgy érzed, hogy elmúlt a rózsaszín köd, ha azt érzed, hogy valami kezd hiányozni a kapcsolatotokból, akkor tegyetek egy kísérletet. Meséld el a párodnak ezt az odafordulás dolgot, és próbáljátok ki, hogy egy hétig ezt gyakoroljátok. Fogadjátok meg, hogy akármilyen fáradtak és gondterheltek is vagytok, tesztek majd annyi erőfeszítést, hogy a másik szavaira, kapcsolatkezdeményezéseire odafordulással reagáltok. Egy hét múlva beszéljétek meg, hogy mik a tapasztalataitok. Milyen volt a közérzetetek a hét során, hogyan éreztétek magatokat együtt. Hátha ez egy olyan szokás, amit szívesen beemeltek ezután is a készletbe.
Mert a szerelem nem (csak) romantikus vacsorákon és szépen retusált képeken élhető át, hanem akkor is, amikor a DM-ben álltok sorban, vagy amikor izgulsz egy tárgyalás miatt, és tudod, hogy a párod melletted áll.
