Justin Lehmiller amerikai szexuálpszichológus korábban már cikkezett arról, hogy bárlátogatás során a férfiak vonzóbbnak találják a helyszínen található nőket, ha közeleg a záróra. Ilyenkor ugyanis az a tudatalatti benyomás alakul ki bennük, hogy nincs már sok idejük és lehetőségük partnert találni az este folyamán. Ugyanez a helyzet az internetes, okostelefonnal történő szexpartnerkeresésben: ha fogyóban az aksi, könnyebben engednek a csábításnak.
Szorít az idő
A szerző által idézett kanadai kísérletben a szakemberek a sexting, vagyis a szexuális tartalmú üzenet- és képváltás pszichológiájába ásták bele magukat. A kísérletben részt vevő 262, átlagban 31 éves férfinak, akik mindannyian homoszexuálisnak vallották magukat, vagyis más férfiak társaságát keresték, sexting üzenetváltásokról készült képernyőfotókat mutattak. Arra kérték őket, éljék bele magukat a szituációba, és mondják el, mennyire valószínű, hogy élnének a számukra felkínált szexuális ajánlattal. Ugyanazokat a képernyőfotókat az alanyok egy részének 100 százalékos, másoknak 20, illetve 5 százalékos töltöttségi szintet jelző akkumulátorikonnal mutatták meg.
Mint kiderült, minél inkább merülőben volt az aksi, annál könnyebben mondtak igent a résztvevők. Ennek az oka Lehmiller szerint ugyanaz, mint a záróra-szituáció esetében. A telefon alacsony töltöttségi szintje miatt az a veszély fenyeget, hogy kifutsz az időből és kifogysz a lehetőségekből, ezért nem habozol annyit, ha eléd kerül egy potenciális jelölt. A kísérlet természetesen csupán egy kevés főből álló, nemét és szexuális irányultságát tekintve homogén csoport részvételével zajlott, és nem vett figyelembe olyan tényezőket, mint például a résztvevők eltérő személyisége. Hiszen biztosan vannak olyan, gátlásosabb vagy éppen megfontoltabb emberek, akik lemerülő aksinál is haboznak, míg mások töltöttségi szinttől függetlenül azonnal ráhajtanak a kínálkozó lehetőségre.
