Rosszul érti a szeretetet, akit nem szerettek

Peg Streep terápiás tapasztalatai alapján foglalta össze, mik azok a mérgező tévedések, amik miatt a nem szeretett gyerekből felnövő emberek szenvedést élnek át. Sajnos nem működik az, hogy volt egy rossz gyerekkorom, lépjünk túl rajta, én majd másképp csinálom. Sok betegítő hit, gondolat alakul ki a szeretetnélküliség traumájából, amelyek tudatosan vagy öntudatlanul ott élnek a felnőttekben is. Peg Streep cikke nyomán már két cikk szólt ezekről a súlyos tévedésekről, itt a harmadik, befejező rész. Az első kettőt itt és itt olvashatod.

9. tévhit: Mindig valakinél kell legyen a kontroll

A szülők, akik nem képesek szeretni a gyerekeiket, kétféle formában tehetik ezt. Jellemző, hogy túlságosan domináns, erőszakos módon csak az elfogadható számukra, ha a saját akaratuk, igényeik érvényesülnek. Ők hibáztatják, büntetik, megszégyenítik a gyerekeiket. A másik kategória azoké, akik elhanyagolják a gyerekeket: nem feltétlenül uralkodnak rajtuk, egyszerűen csak nincs meg bennük a figyelem és gondoskodás képessége, nem törődnek velük. Mindkét szülői viselkedés azt eredményezi, hogy a gyerek nem tanulja meg, hogy ki is ő valójában. Nem legitimek az érzései, hiszen vagy elnyomják, vagy nem törődnek velük, nem tapasztalja meg, hogyan lehet a rossz érzéseket csökkenteni. Érzelmeiben, cselekvőképességében alárendelődik másoknak, nincs meg benne az autonómia bátorsága. Aki így nő fel, az felnőttként is hajlamos túlságosan kontrolláló és/vagy érzéketlen partnert választani. Eleinte még biztonságot ad, hogy a másiknak „nincs szüksége rá”, ő irányít – de később ez fájdalmas elnyomáshoz, sokszor abúzushoz vezet.

Kulcsfontosságú a gyógyuláshoz, hogy ezt a kontrollról alkotott képet kitörölje az ember a gondolatai közül. Az előző, határokról és falakról szóló résszel együtt felismerje, hogy lehetséges a másikra figyelve, partnerként lenni egy kapcsolatban, nem természeti törvény, hogy valakinek alul, valakinek felül kell lennie.

10. tévhit: az emberekben nem lehet megbízni

Nem csoda, hogy ez a mélyen gyökerező hit kialakul bennük. Gyerekként az az ember hagyta cserben őket, akiben mindenképpen meg kellett volna bízni, akivel az ősbizalom kialakulhatott volna. Így aztán a sötét gyerekkorból jövő felnőtteknek nem nagyon megy a bizalom. Bárkivel kapcsolatban, de különösen azokkal a neműekkel, amelyik nemű szülőjük volt a gyerekkori szenvedéseik fő okozója. A szeretet nélküli anyák lányainak nehéz lányokkal, nőkkel barátságot kötni. Talán fogalmuk sincs arról, hogy a gyerekkorukban megtapasztalt anyai viselkedés az oka annak, hogy rendre meghiúsulnak a barátnőségre tett kísérleteik. A férfiaknál az ilyen anya a nőkkel való bizalmatlanságot okozhatja, szerelmi kapcsolataikban tapasztalják meg újra és újra, hogy átverték őket. Vagy azért, mert erre hajlamos párt választanak, vagy azért, mert a párjuk egészséges függetlenségét árulásnak élik meg.

11. tévhit: a szeretet egy adok-kapok viszony

Ettől a gondolattól, érzéstől is nehéz megszabadulni. Aki gyerekként csak feltételekhez kötötten kapta meg a szeretetet, akinek mindig valamit teljesítenie kellett, hogy szeressék, vagy legalább ne bántsák, akinek a szeretetet „ki kellett érdemelnie”, az nem igazán érzi, milyen is a valós szeretet. A valamit valamiért elvben gondolkodik, úgy érzi, mindig adnia, viszonoznia kell, hogy ő kaphasson.

12. tévhit: nem lehet ebből kigyógyulni

Itt két téves gondolat is van, az egyik az, hogy valaki eleve hibás áru, és nincs lehetőség ezt helyrehozni. A másik pedig az arról való félreértés, hogy mit is jelent a gyógyulás.

Sokan azt várják, hogy meggyógyulni a lelki sebekből azt jelenti, hogy valaki teljesen újjászületik, a múltat eltöröljük, és olyan lesz, mintha az életében csupa szép és jó dolog történt volna vele. Pedig a gyógyulást érdemesebb úgy értelmezni, hogy valaki átírja a fejében azokat a téves hiedelmeket és érzelmi reakciókat, amelyek tudattalanul is az útjában állnak. Ez megvalósítható. Ahogy az ember szívében a lyuk egyre kisebb és kisebb lesz, úgy töltik fel a meglévő helyet új tapasztalatok, élmények, helyet kap az öröm. Végül a lyuk annyira kicsivé válhat, hogy éppen csak emlékeztetőként marad ott, hogy lásd, hogy mitől szabadultál meg, és büszke lehess magadra, mert megérdemled az új elégedettséget.