Azokban, akik vannak annyira szerencsések, hogy sosem kerülnek hasonló helyzetbe, a legtöbbször felmerülő kérdés, hogy mégis miért marad benne valaki egy számára méltatlan kapcsolatban, ahol sokszor nemcsak szavakkal, de fizikailag is bántalmazzák. Számukra elképzelhetetlen, hogy az első pofont követően is részesei maradjanak a kapcsolatnak, emiatt pedig sokszor az áldozatot hibáztatják. Egy bántalmazó kapcsolatból kilépni viszont jóval nehezebb, mint ahogy az kívülről látszik. Sokszor fizikailag is gátolva vannak az áldozatok, így esélyük sincs segítséget kérni, kilépni a kapcsolatból.
Volt egy másfél éves kapcsolatom, amiben nagyjából fél év után kezdtek eldurvulni a dolgok. Igen, jól számolod, az első bántalmazást követően még közel egy évbe telt, mire ki tudtam szállni belőle. Nem azért, mert nem akartam eléggé vagy élveztem volna az áldozati szerepet, de általában nem tudtam segítséget kérni, mert ha megpróbáltam, a telefonom és a kulcsaim darabokban végezték, így sokszor még a lakást sem tudtam elhagyni, hogy esetleg valamelyik szomszéd segíthessen. Bár vannak azonos minták a bántalmazó kapcsolatok dinamikájában, fontos szem előtt tartani, hogy minden eset más.
Nincs két egyforma eset
Amerikában pár éve indult egy mozgalom, a #whyistayed, aminek keretein belül az áldozatok megosztották, hogy miért maradtak benne egy bántalmazó kapcsolatban. Akad, aki elhitte, amikor a partnere megígérte, hogy megváltozik, de olyan történet is napvilágot látott, amikor a bántalmazó az áldozat lábtörlőjén aludt, így az nem tudta elhagyni otthonát. Egy nő elmesélte, hogy minden alkalommal, amikor megpróbálta elhagyni akkori párját, a férfi utánament, majd addig zaklatta és verte, amíg a nő vissza nem ment hozzá. Pszichológusok több száz esetet elemeztek, hogy kiderüljön, mi a leggyakoribb oka annak, ha valaki nem száll ki rögtön egy bántalmazó kapcsolatból.
#1 Torzított gondolatok
A folyamatos kontroll alatt tartás, bántalmazás traumatizálja az embert, ezért egy idő után nem látja reálisan önmagát és a helyzetét, a környezetét sem. A bántalmazók sokszor zaklatják, hibáztatják a partnerüket, akik egy idő után elhiszik, hogy valóban megérdemlik, ami történik velük.
#2 Sérült önértékelés
A megalázó bánásmód nemcsak a gondolkodást torzítja, de az önértékelést sem kíméli. Rengeteg nő érzi értéktelennek magát, ebből kifolyólag pedig sokan hálásak a bántalmazónak, amiért az mégis mellettük van.
#3 Félelem
Ha a párod reális indok nélkül is bánt, eszedbe sem jut valós indokot adni rá. Egy bántalmazó kapcsolatban folyamatos a félelem, nem tudod, mire hogy fog reagálni a párod, ezért igyekszel mindent megtenni azért, hogy a másik kedvében járj. A bántalmazó emberek gyakran fenyegetik meg áldozataikat, általában azzal, hogy megölik őket vagy bántani fogják a gyerekeket.
#4 Remény
Sok áldozat gondolja, hogyha eléggé akarja, ha eléggé szereti a partnerét, az megoldást jelenthet. Gyakran próbálunk mentségeket keresni partnerünk viselkedésére, hiszen annyit sérült a korábbi kapcsolataiban, és az apja is verte az anyját, hát természetes, ha rosszabbul reagál bizonyos dolgokra. Az igazság azonban az, hogy ezeket az embereket nem tudjuk megmenteni, bármennyire is szeretjük őket, nem miattunk fognak megváltozni.
#5 Gyerekek
A legtöbb nő bármit megtenne a gyerekeiért. Azért, hogy őket biztonságban tudhassa, feláldozza saját biztonságát, épségét is. Sok esetben azért tűrik a nők a bántalmazást, mert félnek, hogy ha nem őket, akkor majd a gyerekeiket fogja bántani a párjuk. Emellett közrejátszik az is, hogy a társadalom stigmatizálja azokat a nőket, akik elváltak, egyedül nevelik a gyereküket – pedig ez a felállás sokkal jobb, mint egy bántalmazó szülővel együtt élni.
#6 Tapasztalatok és elvárások
Rengeteg nő számol be arról, hogy korábbi tapasztalatai torzították az egészséges párkapcsolatról alkotott képét. Ha már gyerekként azt látta valaki, hogy az apja agresszív, lekezelő, durva az anyjával szemben, sokkal nehezebben veszi észre később, ha ő maga is egy bántalmazó kapcsolatban él, hiszen éveken keresztül ezt hitte normálisnak. Emellett szerepet játszik az is, hogy hajlamosak vagyunk szüleinkhez hasonló partnert választani, így nagyobb eséllyel köt ki bántalmazó mellett az, akinek a szülei is hasonló mintát követtek. A vallásosság, a válás stigmatizálása szintén nehezíti a bántalmazó kapcsolatból való kilépést, ezért is fontos, hogy megértéssel forduljunk az áldozatok felé.
#7 Pénzügyi korlátok
Az Európai Tanács ajánlása szerint minden 10 ezer emberre kellene jutnia egy olyan háznak, ahova a családon belüli erőszak áldozatai menekülhetnek. Ezzel szemben a gyakorlatban európai átlagban nagyjából 100 ezer emberre jut egy ilyen menedékház. Magyarországon egyetlen, a nemzetközi standardoknak megfelelő menedékház sem működik. A családok átmeneti otthonai tartanak fenn 30 napos krízishelyeket a bántalmazottaknak, ebből jelenleg 40 fő számára van hely. Ha tehát valakinek nincs jelentős megtakarítása vagy segítőkész családi háttere, szinte lehetetlen kilépni a bántalmazó kapcsolatból.
#8 Izoláció
A bántalmazó partnerekre jellemző, hogy igyekeznek minél jobban elszigetelni az áldozatot a barátaitól és a családjától. Van, amikor ez hetek, akár hónapok munkája: az én korábbi partnerem például egyesével írt rá a barátaimra, hogy legyenek kedvesek engem békén hagyni, különben baj lesz. Mások viszont kategorikusan kijelentik: vagy őt választja az áldozat, vagy a családját/barátait. És mivel ekkorra már jellemzően porig van rombolva az áldozat önértékelése, nem kérdés, hogy a partnerét fogja választani, hiszen mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa, mennyire szereti.
Annak ellenére, hogy ezek a leggyakrabban előforduló indokok, nem minden áldozat helyzete illik bele ebbe a képbe. És bár az elkövetők jelentős többsége férfi, az erőszak valójában nemtelen, kortalan, társadalmi helyzettől független. Bárki lehet erőszakos, éppúgy, ahogy bárkiből válhat áldozat. Ezért is rendkívül fontos, hogy áldozathibáztatás helyett segítsük azokat, akik bajban vannak, akik félnek. Hiszen minél több ember emeli fel a hangját, minél többen támogatják az áldozatokat és minél többen utasítják el az elkövetőket, annál közelebb kerülünk egy olyan világhoz, amely nem legitimálja az erőszakot.
