A társadalom nagyon szigorú, gyakran teljesíthetetlen elvárásokat támaszt a férfiak és a nők külsejével szemben. Ráadásul azt is kilátásba helyezi, hogy a heteroszexuális boldogság eléréséhez jobban teszed, ha megfelelsz ezeknek a normáknak, különben könnyen pár nélkül maradsz. Mindez azt eredményezi, hogy sok ember elégedetlen azzal, ahogyan kinéz: negatív képet alakít ki a testéről, nem érzi jól magát a bőrében, étkezési zavarokkal, testedzésfüggőséggel küzd.
A férfiasnak és nőiesnek tartott vonásokról szóló tanításokat korán elsajátítjuk, és ez beszűkíti azt, hogy mit tartunk vonzónak az egyik, illetve a másik nem esetén. „Kutatások kimutatták, hogy egy női arcon mind a nők, mind a férfiak kívánatosabbnak gondolják a hagyományos értelemben vett feminin vonásokat (például vastag ajkak, kicsi áll, nagy szemek), mint a tradicionálisan maszkulin vonásokat” – nyilatkozta a PsyPostnak Farid Pazhoohi pszichológus, a Brit Columbia Egyetem oktatója. Mi a helyzet a testarányok terén? Mennyire számít egy férfi vagy egy női felsőtest nagysága a férfiak és a nők szemében? Ennek jártak utána nemrég publikált vizsgálatukban a kanadai kutatók – és egészen meglepő eredményeket kaptak.
Hogyan hat a vállszélesség az észlelt vonzóságra?
Pazhoohi és munkatársai 82 heteroszexuális, cisznemű (akinek a születéskor kijelölt neme és a nemi identitása megegyezik) egyetemistát kértek meg arra, hogy értékeljenek férfi és női testekről készült 3D-modelleket a fizikai vonzóságunk mentén. A 3-3 modell a váll-csípő arányban tért el egymástól, szemből és hátulról is bemutatták őket a résztvevőknek. Azt találták, hogy a nők a hátulról készült felvételeken a férfiaknál és a nőknél is a közepes felsőtestméretet preferálták, a szemből készült képek vonzóságának megítélésére pedig egyáltalán nem hatott a vállak szélessége. Ez a férfiak számára volt csak fontos: ők vonzóbbnak tartották a kis vállal rendelkező női alakot, illetve a nagy felsőtesttel bíró férfit.
Más férfiak felsőtestét inkább a férfiak mustrálgatják
A vizsgálat külön érdekessége volt, hogy a feladatok végrehajtása során mutatott szemmozgásokat is nyomon követték, így mérni tudták, hogy ki mennyi időt töltött a különböző felsőtestek szemrevételezésével. Az derült ki, hogy a férfiak sokkal nagyobb vizuális figyelmet szenteltek más férfiak mellkasi régiójának, mint a nők. A férfiak hosszabb ideig nézték a széles vállú, keskeny csípőjű férfiakat, míg a nőknél nem volt kimutatható különbség sem a különböző nemű, sem a különböző testarányú modellek megtekintésének hosszában.
A potenciális vetélytársak nyomában
Bár a kutatás meglehetősen kevés résztvevővel dolgozott – így semmiképp sem vonhatók le messzemenő következtetések belőle –, azért érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy mi állhat az eredmények hátterében. A szerzők magyarázata szerint egy férfi azért nézi sokáig a kiterjedt felsőtestű férfiakat, mert így méri fel, hogy mekkora fenyegetést jelenthetnek rá nézve: mennyi erőt sugároznak, mennyire tűnnek magabiztosnak, vagy éppen legyőzhetőnek a nőkért és a hatalomért folytatott versenyben. Az evolúciós alapokon történő érvelés egyik nagy hiányossága azonban, hogy nem igazán tud számot adni arról, hogy a nők miért nem díjazták jobban a szélesebb vállú férfiakat.
Persze fontos, hogy az egészségünk érdekében karbantartsuk az izmainkat, a testépítés pedig nagyon izgalmas sportág, sok tiszteletre méltó képviselővel. A probléma inkább ott kezdődik, ha egyetlen fajta női, illetve férfitest válik ideálissá, a többit pedig leértékeljük. Úgy tűnik, hogy a hagyományos nemi szerepeknek megfelelő testarányok elvárása (erőteljes férfi, törékeny nő) valamiért inkább a férfiak körében maradt népszerű, legalábbis ebben a vizsgálatban. Meglehet azonban, hogy amikor hatalmas izmokat növesztenek, inkább egymásnak üzennek a férfiak, nem pedig a nőknek, akik közül sokan már nem egy őket gyámolító, erős figurára vágynak, hanem egyenlőségen alapuló, partneri kapcsolatokra.
