Arisztotelész gondolatai nagyban befolyásolták a kultúránkat: a politikai elméletektől kezdve a közgazdasági fogalmakon át a nyugati esztétikáig hatottak a vélekedéseinkre. Nagy Sándor nevelőjének azonban nemcsak rendszerszintű kérdésekről volt mondanivalója, hanem az élet mindennapi dolgait illetően is. A Nikomakhoszi etika című mű 8. könyvében a barátság három típusát különbözteti meg. Ezek mindegyike különböző körülmények között köttetik, és talán választ adhat nekünk arra, hogy miért tartósabbak egyes kötődéseink, mint mások.
Nem ugyanazt érti barátság alatt, mint mi
Amikor régmúlt idők jeles alakjaihoz nyúlunk vissza inspirációért, mindig fontos tudatában lennünk annak, hogy az általuk használt fogalmak – még ha ismerősek is a számunkra – korántsem jelentik ugyanazt, mint amit ma értünk alattuk. Az, ahogyan egy személy a szerelemről, a gyerekekről vagy éppen a barátságról gondolkodik, mindig arra az adott korra és társadalmi kontextusra jellemző, amiben az illető élt és alkotott. Ahogyan például Várőri Tímea filozófus is kiemeli az Arisztotelész munkásságáról készült jegyzetében: a modern európai tudomány atyja még sokkal több mindenre alkalmazta a barátság kifejezést, mint ahogyan az napjainkban használatos. Ezzel a szóval illette a polgárok poliszbeli együttműködését, a családi-rokoni viszonyokat, az úr-szolga kapcsolatot, vagy akár a királyok, istenek tiszteletét. Az ókorra jellemző hatalmi dinamikáknak megfelelően írásaiban végig a férfiakról beszél. Mindezt figyelembe véve kérdéses, hogy a barátságról alkotott nézetei mennyiben alkalmazhatók a más nemű és/vagy több ezer évvel később élő emberek helyzetére. A jelennel való összehasonlítás így inkább egyfajta izgalmas gondolatkísérlet, semmint megingathatatlan következtetések sora. Ez következik most.
#1 A barátságoknak is részét képezi a gyönyör
Az egyik barátságtípus Arisztotelész rendszerében a gyönyörűség érzésén alapuló barátság. Ezt a mai fejünkkel nem is olyan könnyű értelmezni, noha tagadhatatlannak tűnik, hogy a barátságainkban is van egyfajta vonzalom. Dr. Garaczi Imre filozófus kiemeli, hogy ebben a típusban már a szerelmi kapcsolat érzése is szerepet játszik. Ha azonban a gyönyör cseréje valamiért elakad, és elmúlik az az örömérzés, amit a másiktól kapunk, akkor jó eséllyel megszűnik a barátság látszata is. Niklas Gökle, a Medium egyik szerzője szerint a barátságnak ebben a fajtájában valóban az öröm és az élvezet dominál, de nem csak szerelmi értelemben. Ő főleg azokat a barátságokat sorolja ide, amiket fiatalkorunkban kötöttünk. Ezek rendszerint azért formálódtak, mert sok időt töltöttünk azonos helyen, illetve ugyanazon az életszakaszon mentünk keresztül: együtt ittuk meg az első söröket, éjszakába nyúlóan tanultunk, netán közösen éltük meg az első munkavállalás nehézségeit és izgalmát. Sok barátságunknak egyébként pont akkor lesz vége, amikor lezárunk egy életszakaszt. Persze vannak olyan emberi kapcsolataink, amiket át tudunk menteni életünk következő fejezetébe, de az is teljesen természetes, hogy azok az emberek, akik eddig az útitársaink voltak, más irányba haladnak tovább.
#2 Azért szeretem, mert kapok tőle valamit
A hasznosságalapú barátságok sokszor olyan személyek között jönnek létre, akik már elfogadták, hogy az életben vannak kompromisszumok, az emberi kapcsolatokban pedig tranzakciók. A haszonelvűség nem feltétlenül azt jelenti, hogy azért vagyok jóban a másikkal, mert anyagi értelemben várok ettől előnyöket. Az is előfordulhat, hogy más módokon jutalmazó a vele való kapcsolat. Például sok mindenben nem értek vele egyet, de amikor vele vagyok, megnevettet. Épp gyászolok, és ő ott van mellettem, végig támogat. Kisgyerekes szülő vagyok, és van egy másik anyuka, akivel be tudunk egymásnak segíteni, meg tudunk osztani gyakorlati tippeket, megértjük egymást. Az előbbi típushoz hasonlóan itt szintén járulékos dolog lesz a barátság Arisztotelész szerint. Az esetlegességet az okozza, hogy amint megváltoznak a szükségleteink, vagy a másik nem képes reagálni rájuk, okafogyottá válik a barátság. Mondjuk amikor a két ember közötti kötődésben mindig az egyik volt a támasz, a másik a gyászoló. Mi fog történni a kapcsolatukkal, ha a gyászoló jobban lesz, és már másféle kapcsolódást igényelne?
#3 Amikor az erkölcsi jóság számít a másikban
Az Arisztotelész által tökéletesnek nevezett barátságban nem kapni szeretnénk valamit, hanem adni akarunk, és önmagáért szeretjük a másikat: azokért a kvalitásokért, amiket magában hordoz. Ez a kapcsolat nem azon múlik, hogy a barátod mit tesz meg érted, vagy hogyan érzed magad a jelenlétében, hanem egyszerűen azért létezik, mert mélyen értékeled a személyiségét. Csodálod a bátorságát, amivel kiáll különböző helyzetekben. A szorgalmát, amivel azért dolgozik nap mint nap, hogy másokat segítsen. Persze ebből a kötődésből is nyerünk örömöt és hasznosságot, de ez inkább egyfajta melléktermék, nem a fő cél. Az érzés itt a másik lényegére vonatkozik, az ő erkölcsi jóságára. Az ilyen tartós barátságokban az emberek Arisztotelész szerint önmagukkal és a barátjukkal is jók. Ez az egyenlőségen alapuló viszony ennek megfelelően csak jó emberek között lehetséges. Persze előfordul, hogy kezdetben az egyik fél több erkölcsi jósággal bír, de a másik felfejlődhet hozzá, hogy létrejöjjön köztük a szimmetrikus kötelék.
A barátságok értékét nem csak a hosszuk határozza meg
Az arisztotelészi tökéletes barátság nem terem minden bokorban. Mivel definíciószerűen alapeleme a maradandóság, így általában a létrejöttéhez is hosszú idő szükséges. Valóban jó érzés, amikor van egy olyan barátod, aki látott fiatalabb korodban tombolni és őrültségeket csinálni, veled volt minden bánatod idején, neki mondtad el a gondjaidat, és együtt örültetek a sikereidnek. Mivel annyi mindent megéltetek együtt, egyben lát téged, és meg tudott erősödni a köztetek levő bizalom. Ugyanakkor az is fontos, hogy értékelni tudjunk másféle barátságokat is. Az emberek közti kapcsolatok súlyát ugyanis nem csak az együtt eltöltött évek száma adja. Attól még, hogy valaki csak egy meghatározott ideig volt a barátod, még lehetett nagyon jelentőségteljes számodra. Hálás lehetsz neki azért, hogy mennyi mindent tanultál tőle, mennyi örömteli élményben volt részetek együtt, vagy mennyit segített neked akkor, amikor úgy érezted, mindenki más magadra hagyott. Ennyiben tehát érdemes szakítanunk az ókori hagyományokkal: a barátságok nem tökéletesek vagy tökéletlenek, hanem sokfélék. Néha pedig az a legméltóságteljesebb gesztus, ha elfogadjuk, hogy végesek.
