Sokan egész életükben a nagy szerelmet keresik, és amikor végre megtalálják, nem tudnak mit kezdeni vele. A pozitív érzések mellett mindig ott van egy jó nagy adag bizonytalanság is, amitől hajlamos meginogni a lélek. Most Lisa Firestone pszichológus cikke alapján gyűjtöttük össze, miért is félünk ennyire az intimitástól.
#1 A szerelem sérülékennyé tesz
Egy új kapcsolat a vadregényes dzsungel maga: nincs hozzá pontos térképünk, és jócskán különbözünk abban, hogy kinek milyen eszközei vannak a túléléshez. Bár az ismeretlen vidék felfedezésre csábít, veszélyes helyzetekbe is keveredhetünk. Amikor beleszeretünk valakibe, az önmagunkra való fókuszálás biztonságos burka repedezni kezd. Belső világunkban helyet kap a másik, és óhatatlanul hatni fog ránk. Valójában sosem tudhatjuk, hogy felrázni vagy feldúlni fog. Sőt, az is elég valószínű, hogy idővel szakítás lesz a dolog vége. A kapcsolat bátor megélése tehát ezzel a felismeréssel kezdődik: tudom, hogy a kudarc esélye nagy, de ennek ellenére nekem megéri az együtt töltött idő.
#2 Az új szerelem feltépi a régi sebeket
Amikor közel engedünk magunkhoz valakit, hajlamosak vagyunk újraélni azokat az emlékeinket, ahogyan az előző kapcsolatainkban – akár a gyerekkori kötődéseinkben – bántak velünk. Az újbóli intim kapcsolat eszünkbe juttathatja mindazt a fájdalmat, veszteséget, dühöt vagy éppen visszautasítást, amit már megtapasztaltunk. Beindulhatnak olyan negatív dinamikák is, amikről nem is tudtuk, hogy még bennünk vannak. Ez befolyásolni fogja, hogy miként látjuk a másikat. Könnyen előfordulhat az is, hogy nem az ő viselkedésére reagálunk, hanem arra a képre, amit rá vetítünk. Ezért elengedhetetlen, hogy egy konstruktív romantikus kapcsolathoz kellő önismerettel rendelkezzünk: csak így lehet megállapítani, hogy egy veszekedés kapcsán hol ér véget a mi részünk, hol kezdődik a partneré.
#3 A szerelem megkérdőjelezi, amit önmagadról gondolsz
Sokakban él egy kritikus belső hang: egy szívtelen edző, aki azt kiabálja, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég szerethető, nem érdemled meg a boldogságot. Ezt az edzőt a gyerekkori, illetve a későbbi fájdalmas élményeink táplálják. Az üvöltése bármennyire kellemetlen és bántó, mégis ad egyfajta komfortot az ismerőssége miatt, így hajlamosak vagyunk azonosulni azzal, amit mond. Amikor azonban jön egy ember, aki csodálatosnak tart minket és értékesnek, néha nehezen hiszünk neki, hiszen ez megkérdőjelezi azt a negatív véleményt, amit elsajátítottunk önmagunkkal kapcsolatban. Könnyen úgy érezhetjük, hogy nem ismer minket igazán, vagy csak idő kérdése, hogy rájöjjön a tévedésére. Mindez persze bizalmatlanságot szül, illetve önbeteljesítő jóslatként funkcionálva növeli annak az esélyét, hogy a partnerünk végül tényleg csalódjon bennünk.
#4 Ritkán szereti egymást két ember pont ugyanannyira
A szerelem sokszor egyenlőtlen. Időszakosan változik az, hogy ki mennyire van oda a másikért. Sokan azért nem akarnak egy új kapcsolatba belemenni, mert attól tartanak, hogy a másik túlságosan kedveli őket. Persze fontos, hogy az érzelmek alakulásáról legyen átlátható kommunikáció a felek között, de az is, hogy legyen tere kibontakozni ezeknek az érzéseknek. Ha folyton amiatt aggódunk, hogy mit fogunk érezni, a szorongás meggától minket abban, hogy az érzelmeink természetesen fejlődjenek. Ha előre bűntudatod van amiatt, hogy talán egy napon visszautasítod a másikat, akkor elszalasztod az alkalmat, hogy igazán megismerd őt, és olyan kapcsolatot építsetek együtt, amitől mindketten boldogabbak lesztek.
#5 Ha szerelmes vagy, az a többi kapcsolatodra is hat
Sok fiatal életében az első komoly párkapcsolat a felnőtté válás fontos szimbóluma, a származási családtól való érzelmi távolodás kezdete. Az ember a partnere személyében kap egy új nézőpontot, amivel más fényben látja az eddigi családi dinamikákat. Mások inkább attól félnek, hogy a párkapcsolatuk teljesen bekebelezi őket: alig lesz idejük a barátaikra, a hobbijaikra, az életük elkezd beszűkülni. Lényeges, hogy a szerelemben legyen elég tér, legyenek külön megélt élmények, hiszen a tűz is csak akkor tud égni, ha van körülötte elég oxigén.
#6 A szerelem eszünkbe juttatja, hogy van vesztenivalónk
A nagy szerelemnek nagy tétje is van: minél több mindenünk van, annál több mindent tudunk egy csapásra elveszíteni. Nem csupán attól félhetünk, hogy a másikkal valami baj történik, hanem a saját halandóságunk tudata is felerősödhet. Nemcsak a szerelemnek, de a létezésünknek is vége lesz egyszer, és ezt a terhet el kell tudnunk bírni. Csak így tudunk belefeledkezni a pillanatba, kiszívni az élet velejét.
