Tény, hogy nem könnyű manapság megadni a módját a dolgoknak. Kinek van már ideje kiadós reggelikre, nyugodt kávézásokra, vagy arra, hogy egy-két órát szánjon újságolvasásra vagy hímezgetésre. Felgyorsultunk, és az általános nagy rohanásban talán kevésbé tűnik fel, hogy van az embereknek egy csoportja, amelyik még az átlagnál is jobban igyekszik.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
A tranzakcióanalízis nevű pszichológiai irányzat drivereit (parancsait) bemutató cikkek sorában ez a következő, a Siess! parancsé. Eddig már volt szó a és a Szerezz örömet! driverekeről. Ezek olyan mélyen rögzült, gyerekkori hiedelmeink, amik tudattalanul is nagyjából minden cselekedetünkben vezérelnek, amikhez igazodunk akkor, amikor eldöntjük, hogyan leszünk jó emberek. Annyiból hasznunkra vannak, hogy igazodási pontot adnak, bízhatunk abban, hogy ha ezeknek megfelelően viselkedünk, akkor rendben lesznek a dolgok.
Szinte minden embernek vannak ilyen parancsai (az öt parancs közül egy vagy több, különböző erősséggel), amik a szülőktől, nevelőktől jönnek, akik szintén nem tudatosan közvetítik ezeket. Akkor van baj velük, és akkor érdemes dolgozni rajtuk, hogyha kontraproduktívvá válnak, megakadályozzák az embert abban, hogy szabadon hozzon döntéseket. Azért hívják drivernek őket, mert szinte kényszerítő erejük van – ezért szinte mindenkinek érdemes megismernie, tudatosítania a maga parancsait, hogy rátaláljon az autonómiájára, és ne legyen kiszolgáltatott a tudattalan hajtóerőinek.
Mindenki siet
A Siess! drivert nehéz tetten érni manapság, mert olyan, mintha az egész társadalom ennek hódolna. Itt van nekünk a FOMO (fear of missing out) mint általános jelenség, főleg a fiataloknál, és egyébként is az élet, a munkahely, minden mintha rohanásra kényszerítene. Kedvencem például a sense of urgency (mondjuk, sürgetettségkompetencia, amit vállalatok előszeretettel várnak el a dolgozóiktól. De ebbe az irányba hat például az is, hogy többnyire alulbecsüljük egy munka időszükségletét, amikor azt mondja a főnök, hogy tegnapra kérem, és hogy a két felmondott kolléga munkáját vegye át a maradék három, öt ember korábbi feladatait végezve ezentúl.
Talán ott válik el, hogy ki az, aki hozza magával a siess parancsot, és ki az, akire a világ kényszeríti, hogy mennyire állnak bele az elvárások gyors teljesítésébe, és mennyire szenvednek tőlük. Mert Nyuszi példájából látható, hogy a Siess! által vezérelten még a Százholdas Pagonyban is lehetett élni, pedig ott aztán nem volt nagy hajsza, simán elmehetett egy nap egy kipukkadt lufi csodálásával és fel-le sétálgatással.
Nem bírnák ki a tétlenséget
Akiket a Siess! parancs hajt, azok általában mindig abban a helyzetben találják magukat, hogy nincs idejük, rohannak, elborítja őket a munka. Panaszkodni ők is szoktak, általában arra, hogy nincs elég idejük, sok a munka – amit könnyen lehet, hogy ők maguk vállaltak el. Viszont ha ott találnák magukat egy réten, hogy ülj le, ma semmi dolgod, csak nézegessél, akkor úgy éreznék, ebbe bele fognak bolondulni. Általában gyorsan beszélnek, türelmetlenek, sokszor hivatkoznak az időre, gyakran néznek az órára, és borzasztó (mármint az indokoltnál lényegesen erősebben) idegesek lesznek, ha feltartják őket. Nehezen kapcsolódnak ki, és általában kevéssé vannak jelen, fejükben már a következő tennivaló jár.
Látod, ő már tudja, te mégis mikorra tanulod meg?
Milyen módon ültetjük el a gyerekünkben a Siess! parancsot? Egyrészt saját példánkkal. A rohanós szülőknek, akik fejben már mindig előrébb tartanak, mint ahol vannak, gyakran lesz ilyen a gyerekük is. Másrészt viszont az elvárások megfogalmazásával is, ami már egészen korán tetten érhető. Ha például szülőként azt szeretnéd, hogy gyereked azzal bizonyítson, hogy előrébb tart a koránál. Aki elvárja, hogy a gyereke az elsők között járjon, beszéljen. Akire jellemző, hogy gyakran mond ilyet a gyerekének: „nézd, Gergőke már tud páros lábbal ugrálni/olvasni/szorozni/már megvan a nyelvvizsgája/már megházasodott, te még miért nem?”, az elülteti a gyerek fejében a gondolatot, hogy jobban kell sietnie, mert már le van maradva.
Örökös versenyzés
Könnyen látható, hogy a Siess! parancs követése gyors teljesítményekhez vezetheti az embert, ugyanakkor a rossz érzés, az, hogy le vagyok maradva, már máshol kéne tartanom, állandósul. Mert az ember mindig talál valakit, aki az élet egy bizonyos területén előrébb tart nála. Ez egyrészt lehangoló, mert ezek szerint mindig le vagyunk maradva. Másrészt pedig megakadályoz abban, hogy a saját igényeid és érdeklődésed szerint alakítsd az életed. Hiszen külső elvárások, mércék, versenyek vannak, amikben jó lenne elsőnek lenni.
Ugyanúgy, mint a többi drivernél, itt is érdemes meglátni magadban, hogy mennyire a saját döntésed, illetve mennyire a driver kényszerít bizonyos életmódra, és megvizsgálni azt, hogy az adott késztetés meddig van hasznodra, vagy hol és milyen mértékben lenne jó inkább elengedni.
