Túlsúly és rossz egészségügyi állapot összefonódása ugyanakkor csak az egyik oka a teltebb embereket érintő negatív megkülönböztetésnek. Nemcsak felmérések, de napi tapasztalataink is azt igazolják: sokan hajlamosak lustának, igénytelennek, akaratgyengének bélyegezni az elhízott embereket, és vannak, akik a testpozitív szemlélet elterjedésében sem a jó irányú változást, hanem egy egészségesnek nem mondható testalkat reklámját látják.
Heti kérdésünk így szól: lehetünk-e túlsúllyal is egészségesek?
Testpozitivitás
Annak, hogy az elmúlt évtizedekben az újságok, a tévé, majd az internet is szinte kizárólag tökéletes alkatú nőket és férfiakat láttatott, nagyon súlyos következményei lettek. Nemcsak a teljesen átlagos testalkatú kamaszok önértékelésére, az egészséges felnőtt nők és férfiak testképére lett mindez negatív hatással, de a ducik számára egyfajta kényszerű száműzetést is jelentett. A túlsúllyal rendelkező nők és férfiak nemigen kaptak szerepet, akár kultúráról, akár művészetről, divatról, sportról vagy az egészséges életmódról volt szó: láthatatlanok voltak.
A helyzet a közösségimédia-felületek, a videó- és képmegosztó oldalak elterjedésével sem lett jobb: a legtöbb felhasználó ezeken a fórumokon szintén egyfajta kozmetikázott valóságot mutat be követőinek. Olyat, amiben a legtöbbször csak a tökéletesnek van hely.
Te is kérdeznél?
Van olyan téma, ami erősen foglalkoztat, és amivel kapcsolatban már régen el szeretnéd mondani a véleményed?
Írd meg nekünk, és legyen a te kérdésed a hét kérdése! Ötletedet a balazs.barbara@divany.hu címre várjuk, és ha bennünket is megmozgat, a hét kérdése rovatunkban a többi olvasónak is bemutatjuk.
Az, hogy privát felhasználóként milyen üzenetet közvetítünk, persze magánügy – legalábbis addig, míg követőink számának növekedésével hatásgyakorlóvá, szemléletformálókká nem válunk. Azt viszont sokan fájlalják, hogy a média, illetve a nagyobb befolyással bíró vállalatok vagy szervezetek sem igen tolonganak (vagy igyekeztek egészen a közelmúltig), hogy kevésbé kisportolt vagy karcsú embereket is szerepeltessenek. Tudva, hogy a fejlett országokban a lakosság nagyobb része túlsúlyos, és elenyésző azoknak a száma, akik meg tudnának felelni a média által sulykolt szépségideálnak, adódik a kérdés: mégis kikhez, kikről szólnak a reklámok és filmek? Merthogy az átlagemberről nem, az biztos.
A testpozitív szemlélet a fenti kérdések feltevőinek válaszol, amikor azt üzeni: mindenféle testalkatnak helye van nemcsak a hétköznapjainkban, de az újságok címlapján vagy a főműsoridejű reklámokban is. Az elmúlt évtized valódi robbanást hozott ebben a tekintetben, volt már plus size modell neves amerikai sportújság vagy világhírű női magazin címlapján, és az egyik legismertebb közülük, Ashley Graham nagy sikerű videóklipben alakította a vágy tárgyát a kisportolt énekes mellett.
Egyre többen hisszük el, hogy egy túlsúlyos nő vagy férfi is lehet vonzó, főleg, ha olyan szép arca van, mint a klipbéli modellnek. De hogy egészséges is? Ezt már a legtöbben kétlik.
Sport és túlsúly? Ugyan már!
Nemrégiben nagy nyilvánosságot kapott, hogy az egyik legismertebb sportruházati cég plus size edzőruhákat dobott a piacra, és üzleteiben a szokásos kisportolt testalkatot megjelenítő babák mellett túlsúlyosnak minősíthető próbababákat is kiállított. A visszhang nem volt mindenestül pozitív.
Sokan üdvözlik az újítást, mert úgy vélik, a nagyobb testsúllyal rendelkezőknek is épp annyira – vagy még inkább – fontos lehetőséget teremteni a sportolásra, illetve arra, hogy közben jól érezzék magukat. Ők arra hívják fel a figyelmet, hogy egy túlsúlyos, sztereotípiákkal és szégyennel is sújtott ember számára a legkisebb lépés is óriási a sportosabb életmód felé, és sokat segíthet, ha mindezt nem lepedőnyi mackónadrágban és pólóban kell megtennie. Ezek az apróságok sokat segíthetnek azoknak, akik komolyan gondolják az életmódváltást.
Mások viszont úgy vélték, a világ egyik legnagyobb sportruházati márkája nemcsak eladásaiért és a testpozitív szemléletért felelős, hanem azért is hogy az egészséges életmód nagykövete legyen, és ne állítson be egészségesnek/sportosnak olyan testalkatot, ami a kutatások legtöbbje szerint egész egyszerűen nem az. Ők egyébként is vonakodnak hinni, hogy nagy túlsúllyal rendelkező emberek rendszeresen sportolnának. Úgy látják, plus size modellekkel sporteszközöket vagy a sportos életmódot reklámozni olyan, mintha a gyorséttermi menüt csontsovány modellekkel akarnánk promotálni. Egyszerűen nem hiteles, mondják.
Az ellenzők viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy éppen így teljesül a fentebb számon kért misszió: a sportszergyártók épp azokat igyekeznek bátorítani és mozgásra ösztökélni, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.
Influencerkultúra
Abban, hogy sport és túlsúly, egészség és túlsúly kapcsolata ilyen erőteljesen jelen lehet a közbeszédben, természetesen nem csak és nem is elsősorban a sportmárka akciója az oka. A dologban napjaink influencerkultúrája is nagyon nagy szerepet játszik.
A filterezett, kozmetikázott álvalóságot – amennyiben azon csinos és fitt embereket látunk – már elfogadtuk, hiszen az öröm, a boldogság az Instagramon a legtöbbször „ideális” testsúlyú, egészséges emberekkel együtt jelenik meg. Ha viszont egy túlsúlyos, akár elhízott ember hasonló esztétikai elvek mentén oszt meg saját, szintén tökéletes vagy annak mutatott életével kapcsolatos képeket, sokaknál kihúzza a gyufát, mert oldalukat pörgetve azt kellene elhinnünk, hogy a kicsattanó boldogság, a ragyogó arcbőr, a sok utazás és egyéb élmény kényelmesen megfér a túlsúllyal vagy az elhízással. A legismertebb magyar plus size influencer például nem néz ki betegnek, sőt kifejezetten sportosan fest ezen a korábban említett kampányra reagáló képen. Ezt sokan egyszerűen nem veszik be.
Ilyen nincs, mondják, és érvként statisztikákat hoznak, amelyek alapján tényleg valószerűtlennek tűnik, hogy egy 30-40 kiló túlsúllyal (vagy akár még többel) rendelkező nő vagy férfi olyan gondtalanul élvezze az életét, ahogyan az az influencerek oldalán látszik.
De így van ez mindenkinél, mondják azok, akik emlékeztetnek: a többi Insta-sztori sem a mindennapokat mutatja be, és álságos, hogy azt valahogy mégis könnyebben lenyeljük. Ők úgy vélik, igenis lehet nemcsak egészséges, de maradéktalanul boldog élete is egy túlsúlyos embernek, főleg, ha a többség nem sújtja előítéletekkel, és ha lehetősége van nagyobb méretei mellett is sportolni és helyesen táplálkozni.
Ők azt emelik ki, hogy bár a túlsúlyos embereket és a rájuk nehezedő egészségügyi kockázatokat már sokszor vizsgálták, az egészségesen élő, sportoló túlsúlyos emberek körében nemigen végeztek még alapos kutatást. Lehet, hogy az ő egészségügyi mutatóik lényegesen jobbak lennének, mint azokéi, akiknek nincs lehetőségük vagy – a folyamatos megszégyenítés miatt – kedvük sportolni, és akik a kirekesztés miatt jelentkező pszichés problémákat is junkfoodba fojtják? – kérdik.
A tradicionális japán küzdősport, a szumó művelői között például történt ilyen felmérés, és az eredmények az utóbbi tábort igazolják. Bár ezek a harcosok naponta mintegy 7000 kalóriát visznek be a szervezetükbe, hogy testtömegüket megtartsák, a rendszeres mozgás, és az, hogy a kalóriákat magas minőségű ételekből fedezik, azt eredményezi, hogy egészségügyi mutatóik messze nem úgy korrelálnak a súlyukkal, mint az európai vagy amerikai túlsúlyosaké. Más kutatások pedig arra utalnak, hogy háromból egy elhízott ember az anyagcseréje szempontjából egészséges marad, és vélhetően nem tapasztalna pozitív egészségügyi fejleményt akkor sem, ha lefogyna.
Ki a kövér?
Sokszor vitás kérdés az is, kit tekinthetünk egyáltalán túlsúlyosnak vagy elhízottnak. Ennek megítélése alapvetően ízlésünk, neveltetésünk és társadalmi hátterünk függvénye is, és ha nagyon objektív mércét szeretnénk, nincs könnyű dolgunk. A testtömeget és a magasságot összevető, széles körben használt testtömegindex például messze nem ad hiteles képet, ha egy az átlagnál izmosabb, vagy egy egész nap az irodában ülő, súlyra talán ideális, de arányaiban sok zsírt rejtő testalkat kerül a mérlegre. Pusztán a testtömegindexre alapozva fals ítéletek születhetnek, ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk, már komplexebb, a testzsírt, az izom- és csonttömeget egyaránt vizsgáló mérések szükségesek.
Nem mindegy az sem, milyen életmódot folytatunk – mondják azok, akik szerint nem lehet túlsúly és rossz egészségi állapot közé egyenlőségjelet tenni. Vélhetően igazuk van, ha úgy gondolják, jobb lehet az egészségi állapota annak, aki 10-20 kiló túlsúllyal rendszeresen túrázik vagy kerékpározik, mint annak, aki ideális súlyú, de semmilyen sporttevékenységet nem végez, illetve értéktelen, junk ételeken él. Ha viszont a számok nem orientálnak pontosan, hogyan döntjük el, kit minősítsünk túlsúlyosnak? Kihez képest túlsúlyos az, akit annak nevezünk? Az egyik legismertebb férfi „ducimodell” például valószínűleg leszerepelne, ha BMI-indexét vizsgálnánk, viszont valószínűleg nem vallana szégyent, ha egészségi állapotát, erőnlétét egy átlagos harmincas férfihez mérnénk.
Az ellentábor szerint mindez csúsztatás, és kivételes eseteket felvonultató okoskodás. Ők úgy vélik, a fentebb említett indexérték minden hibája mellett jól orientál, főleg amikor jelentős súlytöbbletről van szó: 35-40-es BMI-indexszel nem kell zsírszázalékot nézni: szemmel látható, és az érintett számára nap mint nap érezhető, hogy már komoly gondot okoz az elhízás.
Nem csak a zsír a hibás
Azok, akik szerint igenis lehetséges még nagyobb túlsúly mellett is egészségesnek lenni, sokszor kiemelik, hogy a túlsúllyal összekötött betegségek kiváltó okai között sok olyan is van, ami csak közvetetten kapcsolódik az elhízáshoz. Míg a nagyobb súly cipelése például biztosan hat a vázizomzatra és az ízületekre, a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás oka nem önmagában a túlsúly, hanem az egészségtelen táplálkozás és a kevés mozgás, a dohányzás, sokszor épp a kövérség által kiváltott stressz vagy a depresszióhoz is kapcsolható stresszevés.
Az ellentábor viszont nem fogad el kibúvót. Még ha el is ismerik, hogy elképzelhető olyan, hogy valaki túlsúllyal magas kort, jó egészségben érjen meg (mint ahogy megrögzött dohányosok is egészségben őszülhetnek meg), ezek a szabályt erősítő kivételek kevesek ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk a túlsúlyban rejlő egészségügyi kockázatokat.
Aki karcsú, az rögtön egészséges is?
Azok, akik szerint a túlsúly nem minden esetben jár együtt rossz egészségi állapottal, sokszor hivatkoznak arra, hogy éppígy nem lehet egyenlőségjelet tenni a karcsú alak és az egészség közé. Nemcsak a hétköznap nyolc órákat ücsörgő, szemre valóban karcsú, de zsigeri elhízástól szenvedő irodista lehet jóval rosszabb kondícióban, mint egy rendszeresen bicikliző túlsúlyos ember, de az élsportolók közül is soknak van akár komolyabb egészségügyi problémája, éppen az életmódjából adódóan.
A túl nagy fizikai terhelés, a sokszor egyoldalú táplálkozás akkor sem vezet jóra, ha karcsú, formás test az eredménye, és az elsőre vaskosabb test lehet, hogy sokkal jobban funkcionál, mint egy törékeny – emelik ki. Ráadásul a sportolók körében is csaknem annyiféle alkat létezik, amennyi sportág. A nehézatlétika például robusztus, erős testfelépítést igényel, míg hosszú távot futni filigránabb (BMI-indexszel mérve akár alultáplált) alkattal érdemes. Azt viszont, hogy mind a hosszútávfutó, mind a súlylökő atléta vélhetően egészségesebb, mint a modern társadalmak átlagos polgárai, nemigen kérdőjelezi meg senki. Akkor nem is a súlyban, hanem az életmód más összetevőiben lenne az egészség kulcsa? - kérdezik.
És te mit gondolsz?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
