A szakemberek szerint rengeteg pozitív hozadéka van annak, ha napi szinten közeli kapcsolatban élsz másokkal, megosztod velük örömödet, bánatodat. Manapság, az online kapcsolatok korában sokan mégis jobban érzik magukat, ha nem kell szemtől szemben együtt lenniük embertársaikkal. Egyre többen kívánják az érzelmi távolságtartást, de ennek különböző okai lehetnek – ezekről ír dr. Roni Beth Tower pszichológiaprofesszor a Psychology Today hasábjain.
Átértékelődik a kapcsolatok természete
Egyre többen nőnek fel úgy, hogy képtelenek biztonságos kötődést létesíteni másokkal, vagyis nehezükre esik megbízni embertársaikban, érzelmileg közel kerülni hozzájuk. A folyamatos szorongás, a konfliktusoktól való félelem akadályozza őket a kapcsolatteremtésben. Egyesek úgy is gondolhatják, nem éri meg időt és energiát fektetni a biztonságos kötődések kialakításába, de olyanok is vannak, akik nem képesek értékelni a stabil emberi kapcsolatok pozitív hozadékait.
Napjainkban túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a társadalmi státusnak, a karrierbeli és anyagi felemelkedésnek. Sokan úgy gondolják, az őszinte emberi kapcsolatoknál többet ér a networking, vagyis a jobb pozíciók elérésének érdekében kötött ismeretségek. Az emberek nem azt tartják szem előtt, mennyire képesek érzelmileg kötődni egymáshoz, hanem hogy mennyi haszonnal jár számukra ismerni valakit.
A közösségi médiának köszönhetően minden eddiginél könnyebben tudjuk fenntartani a kapcsolatot másokkal, köztük a rég nem látott ismerőseinkkel. Ennek hozadékaként sokan úgy gondolják, fontosabb az ismeretségek mennyisége és az érintkezés gyakorisága, mint az, hogy valójában milyen mélységűek ezek a kapcsolatok.
Félnek a negatív következményektől
Az is előfordul, hogy valaki azért nem enged közel magához embereket, mert úgy hiszi, hogy a másik valamilyen anyagi, érzelmi vagy egyéb hasznot vár el tőle az érzelmi közelségért cserébe. Sokan viszont félnek feladni a saját érdekeiket és önzetlenül segíteni másoknak.
Van, aki úgy gondolja, rossz hatással lehet másokra vagy épp saját magára az érzelmi közelség. Betegség, baleset vagy másféle szükség esetén egyesek jobban megbíznak a hivatásos szakemberek – orvosok, ápolók, bébiszitterek – szakértelmében, mintsem hogy barátaiktól, családtagjaiktól kérjenek segítséget. Tartanak tőle, hogy személyes ismerőseik megismerik a sebezhetőségüket, és ez megronthatja a kapcsolatot velük.
Az is létező félelem, amikor érzelmi közelségbe kerülünk másokkal, és közben olyan személyiségvonásaink derülnek ki, amelyeket inkább elrejtenénk. Ez azt jelenti, hogy az ilyen ember túl nagy fontosságot tulajdonít a személyes imidzsének és önképének, és fontosabbnak tartja annak fenntartását, mint az egészséges érzelmi kapcsolatokra való törekvést.
De ezeken kívül is sok oka lehet még a kötődés hiányának. A pszichológus úgy véli, sokan visszariadnak a lehetséges rossz következményektől, ezért nem veszik észre azt a számtalan pozitív dolgot, amit a valódi, értékes emberi kapcsolatok nyújtanak, és így elszigetelik magukat, ami pedig hosszú távon ártalmas.
