Brianna Wiest önismerettel foglalkozó író a Mediumon gondolkodott el azon, hogyan is áll ő, és mi többiek még sokan a barátválasztással. Felidézte, hogy együtt ült egy meditációs tanfolyamon egy nővel, akivel gyakorlatilag egy pillanat alatt jó barátságba keveredett. Úgy beszélgettek egymással, mintha száz éve ismernék egymást, órákat lógtak a telefonon, megismerték egymás barátait, sok időt töltöttek együtt. Varázslatosnak tűnt, hogy talált egy embert, akivel ennyire egy hullámhosszon vannak, akivel lelki társak – míg egyszer csak kipukkadt a dolog. Nem vesztek össze, semmi dráma nem történt, egyszerűen csak nem találkoztak többet, nem is keresték egymást, mentek tovább az életükben egymás nélkül.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Mi volt ez? – gondolkodott Brianna, mert mégiscsak furcsa volt ez a fellángoló szoros barátság, és annak semmibe tűnése. Rájött, hogy amikor hirtelen egymáshoz sodródtak, nagyon hasonló helyzetben voltak. Mindketten egy se veled, se nélküled kapcsolat éppen „nélküled” szakaszában, illetve mindkettőjük döntési helyzetben volt, hogy folytassák a kapcsolatot, vagy engedjék el végre. Persze beszélgetéseik jó részében a szerelmi életüket tárgyalták meg, és Brianna rájött, hogy folyamatosan olyan tanácsokat osztogatott a másik lánynak a kapcsolatáról, amiket ő maga szeretett volna hallani. Ő úgy érezte, döntésképtelen, nem tudja, mit tegyen – de azt világosan látta, hogy barátnője tiszta hülye, ha visszamegy a pasihoz, és ezt jó gyakran el is mondta neki. A barátnő Brianna saját pszichológiai szükségletét elégítette ki: olyan valaki volt, akire kivetíthette a saját hibáit, és azáltal, hogy jó tanácsokat osztogatott neki, úgy tűnhetett fel a saját szemében, mintha bölcsebb lenne. Utólag jött csak rá, hogy a barátnő éppen az ő tükörképe volt.
Hasonló a hasonlóval
Régóta tudjuk, hogy párválasztásnál sem a legészszerűbben döntünk. Sokszor olyan partnert választunk, aki mellett hamarosan ugyanolyan szörnyű helyzetbe kerülhetünk, mint amiből menekülni igyekeztünk. Például drog- vagy alkoholfüggők gyerekei gyakran maguk is függő párt választanak, nem azért, mert ezt akarják vagy mert nem ismertek meg más embereket, hanem valahogy ez az ember vonzotta őket. Talán azért, mert a szeretetkapcsolat milyenségéhez a fejükben hozzátartozik, hogy a másik függő, hiszen ebbe nőttek bele, ez az egy, amit megismertek. Amit egy kapcsolatban keresünk, az nem a szeretet, hanem az ismerősség.
Amikor úgy érezzük, hogy valakivel nagyon egy húron pendülünk, akivel rögtön értjük egymást, az valamilyen szempontból hasonló hozzánk. Hasonló helyzetben van, hasonló képe van a világról, vagy pedig hasonló hibái vannak, mint nekünk.
Mennyire jellemző már az, hogy barátok egymásról másoknak rosszakat mondanak! Szidnak valaki a megbízhatatlanságáért, a naiv döntéseiért, a rossz választásaiért, azért, hogy miért nem hagyja ott a munkahelyét.
De miért maradnak mégis barátok, ha ennyi kivetnivaló van a másikban?
Hát éppen ezért – mert a másik hibái egy fontos pszichológiai célt töltenek be: ne kelljen szembenéznünk a magunkéival. Sokkal könnyebb a másikat szidni azért, hogy miért marad a vacak munkahelyen, mint azzal szembenézni, hogy a miénk is éppen elég rossz, és ideje lenne változtatni.
Persze ez nem igaz minden barátságra, minden helyzetre. Vannak kölcsönös tiszteleten, szereteten alapuló barátságok. Lehet szuper barátság abból, ha a közös nehéz sorsunk hozott ugyan minket össze, de mégis ezen túllépett a kapcsolat, és már megtaláljuk benne mindazt a bizalmat, támogatást és vidámságot, amire egy barátság való. Ha azonban azon kapod magad, hogy egyik vagy másik barátod rendszeresen frusztrál, hogy kritizálni van kedved őt, hogy úgy érzed, mennyivel jobban megoldanád az életét, mint ő maga – akkor ő valószínűleg a pszichológiai tükör szerepét tölti be az életedben. Rávetíted, amivel önmagadban nem akarsz szembenézni. Persze lehet, hogy az adott dolgok rá is igazak, sőt valószínű, de a barátságotokat az indokolja, hogy betöltheti ezt a szerepet az életedben.
A kapcsolatainkból tanulhatunk a legtöbbet magunkról, és minél többet tudunk magunkról, annál jobb esélyünk van jó kapcsolatokra. Érdemes a barátságaidat ilyen szemmel megvizsgálni: vajon a te barátaid milyen szükségleteidet elégítik ki?
