Persze nincs teljes információhiány. Az elmúlt évtizedekben azért jelentek meg olyan tanulmányok is, amelyek érintőlegesen vagy egészében a szexet vásároló nőkről és a magukat kínáló férfiakról szólnak. Egy nemrégiben megjelent átfogó elemzés nyomán mi is összegyűjtöttünk néhány érdekességet.
A szex mint árucikk
Szexet adni és venni az emberi történelem kezdetei óta lehet. És nem csak pénzért. Az ellenszolgáltatásként előfordulhat bármilyen tárgy, érték, drog vagy akár valamilyen információ – akármi, ami a szexszolgáltatást nyújtó fél számára értéket képvisel. Üzletileg szexel nemcsak az, aki rendszeresen így keresi a kenyerét, de az is, aki csak alkalomszerűen ad/vesz ilyen módon szexet, így ezekben a tranzakciókban olyanok is érintettek lehetnek, akik nem is gondolnak magukra szexpiaci szereplőként.
A szexmunkával kapcsolatban az elmúlt évtizedekben számtalan kutatás látott napvilágot, ezek döntő többsége azonban csak a szexet vásárló férfiakra és a kiszolgáltatott nőkre fókuszált. Pedig a férfiak által nyújtott (nem feltétlenül szexet, de mindenképpen társaságot kínáló) escort/dzsigoló/kísérő szolgáltatásoknak is – ha nem is évezredes, de évszázados – hagyománya van.
Férfiak mint szexmunkások
Az elemzésbe bevont kutatások alapján a legszembetűnőbb különbség női és férfi szexmunka között, hogy utóbbi csaknem láthatatlan a globális piacon. Pedig a kutatások tanúsága szerint például a fejlett országokban ma több kamasz fiú megy bele pénzért szexuális kapcsolatba, mint lány, igaz, a tinédzser fiúk és összességében a férfi szexmunkások is elsősorban férfi felhasználók számára kínálják szolgáltatásaikat. Egy 499 eszkortoldalt vizsgáló kutatás azt találta, hogy a férfi eszkortok döntő többsége férfiak, 11 százalékuk nők, 10 százalékuk pedig párok számára kínálta szolgáltatásait. A mostani kutatáselemzés fókuszába azok a tranzakciók kerültek, ahol az eladó férfi, a vásárló pedig nő volt.
Nem csak az online felületeken
Az elemzésből kiderült, hogy a férfiak által nőknek árult szex nemcsak az online világban van jelen, hanem szerte a világban népszerűek az erre alapozó tematikus szórakozóhelyek is. Japánban például évtizedek óta növekszik azoknak a szórakoztató kluboknak a száma, ahol (jellemzően fiatal) férfiak szexuális szolgáltatásokat, jó társaságot, és akár még románc lehetőségét is kínálják az oda látogató jobb módú, elsősorban külföldi vagy bevándorló nők számára.
Románcturizmus vagy szexturizmus?
Az utazás, a turizmus egyébként is fontos hívószó, amikor a nők szexvásárlásáról van szó. Bár természetesen vannak helyben, helyiek között lezajló tranzakciók is, a tanulmányok arra utalnak, hogy a nők szívesen utaznak messzebbre szexet, kalandot, egzotikumot, sőt romantikus viszonyt keresni.
Napjainkban egyre több nő engedheti meg magának az utazás, sőt akár az egyedül utazás luxusát, ez a tendencia pedig, kiegészülve a tömegturizmus megjelenésével és szexuális szokásaink megváltozásával oda vezetett, hogy egyre több nyugati nő látogat a dél-ázsiai, karibi vagy afrikai térségbe, hogy a 4S-t (sun, see, sand, sex), magyarul a napot, a tengert, a homokot és a szexet együtt élvezze. A világnak ezeken a részein dolgozó eszkortok hirdetéseiket a fizetőképes nyugati keresletre igazítják: nem feltétlenül szexmunkásként, hanem randipartnerként, kellemes társaságként kínálják magukat, hirdetéseikben nem kifejezetten szexet, hanem egyfajta (alkalomadtán erotikus) románc illúzióját kínálják. A szolgáltatásokat megvásárló nők pedig a legtöbbször nem gondolnak magukra szexpiaci résztvevőként.
Ki vásárol pénzért szexet?
A fizetős szexszolgáltatások iránti kereslet a fejlett országokban élő, középkorú vagy annál idősebb, jó anyagi körülmények között élő, képzett nők körében jelentkezik, és az igényt jellemzően a fejlődő országokban élő, aluliskolázott, szegény, rossz társadalmi-gazdasági státuszú fiatal férfiak elégítik ki, akiknek sokszor ez az egyetlen kitörési lehetőségük. Egyes nézetek szerint a szolgáltatásokat igénybe vevő nők korunk gyarmatosítói, és attitűdjük nagyon hasonló ahhoz, ahogyan a gyarmati idők fehér elitje viszonyult a kolonizált területek lakóihoz. Érdekes és izgalmas számukra az egzotikus szexpartner, ugyanakkor nagyon aránytalan, és elsősorban hatalmilag egyenlőtlen kapcsolatba mennek bele ezekkel a férfiakkal.
Stigmák
A szexmunkával foglalkozó színes (fekete vagy latin) férfiak nagy többsége számára ez a pénzkereset erősen stigmatizál is. Nem egyeztethető össze ugyanis a konzervatívabb társadalmakban uralkodó felfogással, miszerint épp a férfinak kellene hatalmi pozícióban lennie, és az ilyen jellegű kiszolgáltatódás inkább női attribútum. A megküzdésre a kutatások alapján két jellemző stratégiájuk van: az egyik, hogy megpróbálják a tevékenységüket hétköznapi üzletként felfogni, magukról vállalkozóként, üzletemberként beszélnek, emellett pedig gyakran használnak álneveket is, hogy ne kelljen felfedniük valódi személyazonosságukat.
Veszélyek és a motiváció
A férfi szexmunkások számára az escortolás érzelmi megterhelést is jelent, hiszen szolgáltatásuknak erőteljes része az is, hogy egyfajta érzelmi érdeklődést színlelnek. A felhasználó nők ugyanis azt szeretnék hinni, hogy a fiatal férfiakkal való rövid kapcsolatuk nem csak szex, és rajongást is elvárnak. De míg számukra az egzotikus vidéken töltött napok egyfajta menekülést jelentenek a hétköznapok elől, az üzletben részt vevő férfiak számára mindez a mindennapok valósága. Kemény érzelmi és fizikai munka, ami ráadásul mindkét fél számára veszélyes, hiszen a szexpiacnak ebben a szegmensében jellemzően nem használnak óvszert, ami a szexuális úton terjedő betegségek veszélyének teszi ki a benne részt vevő férfiakat és nőket.
A most átnézett kutatások arra is próbálnak választ találni, miért éppen a nyugati, fehér nőelit számára egzotikus férfiak a fő szolgáltatók, miért nem helyben keresnek maguknak a módos nők nyári románcot. A kutatók szerint ennek részben az az oka, hogy a nyugati társadalomban élő nők körében elég sok sztereotípia él a fekete és latin férfiak szexualitásával kapcsolatban, és a szexturista nők valami olyat keresnek, amit a nyugati férfiak szexualitásában kevésbé találnak meg.
Ezek a férfiak máshogy néznek ki, máshogy beszélnek, máshogy viselkednek, mint az otthoniak, és a legtöbb szexturista nő számára ezek a különbségek igazi afrodiziákumnak számítanak. A vizsgált tanulmányok arról is beszámolnak, hogy a szexért utazó nők kifejezetten ezekre a sztereotípiákra, és egymástól kapott fülesekre alapozva, célirányosan utaznak a fantáziájukat leginkább megmozgató vidékekre.
Motiváció még a tabudöntögetés is: a „crossrace” kapcsolat, főleg ha csak szexre alapul, sok társadalomban még ma sem teljesen elfogadott. Végül pedig sok szexutas van úgy vele, hogy a nagy távolság el is választja őt mindattól, ami a nyaralás időtartama alatt esik meg vele. Ami Tenerifén történik, Tenerifén is marad – szól az egyik kutatás címe.
Vagyis
A női szexturizmus a benne részt vevők társadalmi státuszának különbsége miatt nagyon élesen világít rá a világ egyes részei között húzódó életszínvonal-szakadékra, amelynek mélyülésével ez a piac is tovább nő. És bár ez a szexkereskedelem speciális díszletek között zajlik, egyenlőtlen dinamikájában a hagyományosabb szexüzletet modellezi, ahhoz hasonlóan nagy egészségügyi és érzelmi kockázatokat jelent, és nemcsak alapoz bizonyos kulturális sztereotípiákra, de el is mélyíti azokat.
