Heti kérdésünkben dohányzók és nemdohányzók érveit ütköztetjük azzal kapcsolatban, hogy szabad-e dohányozni a lakásokhoz tartozó erkélyeken.
A nemdohányzók védelme
A dohányzás káros hatásaival mindenki tisztában van, mi is sokszor írtunk már róla, mennyi bajt okozhat a füstölés. Ettől függetlenül ha valaki hódolni szeretne a káros és költséges szenvedélynek, megteheti, arra kell csak figyelnie, hogy a cigarettafüstjét ne lélegezze be az, aki nem akarja. A nemdohányzókat törvény védi a kéretlen füstöléstől, ma már nemcsak a nyilvános épületekben, szórakozóhelyeken, közintézményekben és egyes ilyen intézmények közvetlen környezetében, vagy a társasházak közös használatú területein, de például a BKV megállóiban sem lehet dohányozni. Az elv érthető: a dohányosnak joga van a cigarettázáshoz, de a nemdohányzónak is az egészsége védelméhez.
A legtöbb esetben működik is a dolog: a megállóban vagy bölcsőde előtt várakozva ma már ritkán adódik füstkonfliktus. A társasházakban azonban már egészen más a helyzet.
Mi is a probléma?
A társasházi együttélés alapjait nem hiába szabályozza törvény és a közösségek saját SZMSZ-e is. Az együttélés nagyon sok konfliktuslehetőséget rejt magában. A közös használatú terek, a lift vagy a lépcsőház tisztasága éppúgy lehet vitát kiváltó ok, mint a hangos zenehallgatás, vagy épp a társasházi dohányzás ügye. A dohányos szomszéd mellett/alatt/fölött lakók gyakran panaszkodnak a füstölőkre: cigarettájuk szaga bejut az ő lakásaikba, hamu hullik a balkonládákba, csikk esik a fűszernövényes cserépre. Míg a szemetelést és hamuzást kis odafigyeléssel ki lehet védeni, azt megoldani, hogy a füst ne szálljon át, már jóval nehezebb. A dohányosok (érthető módon) azt kérdik, hogy ha már a saját lakásukhoz tartozó erkélyen sem dohányozhatnak, akkor hol gyújtanak majd rá egyáltalán. A passzív dohányosok viszont úgy érzik, minden egyes kéretlenül beszippantott füstadaggal az ő jogaik csorbulnak.
Mit mond a jog?
Egyszerűen fogalmazva azt, hogy a saját lakóingatlanában mindenki azt csinál, amit akar, amíg nem sért törvényt vagy jogszabályt, illetve nem korlátoz mást saját jogainak érvényesítésében. A Társasházi Törvény csak a közös használatú terek dohányzástilalmáról rendelkezik, és az a lakástulajdonos, aki láncdohányos szomszédja miatt már szellőztetni sem tud, kérhet ugyan hivatalos segítséget, de ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak az üggyel, tettenérésre vagy fotós bizonyítékra van szükség. Mindkettőre elég kicsi az esély: fotóval nehezen bizonyítható, hogy a mi lakásunkba is bejön a füst, a tettenéréshez pedig hatósági jelenlét lenne szükséges. És egyébként is, nagyon nehéz meghatározni, mi a már zavaró füstszennyezés. Míg például a hangoskodással kapcsolatban zajszintet mérünk, és szabályozzuk, hogy melyek a kötelezően csendes időszakok, a füsttel kapcsolatban már nincs ilyen egyértelmű iránymutatónk.
Ingerküszöb
Vannak, akik sokkal érzékenyebben reagálnak a szagokra: valószínűleg alacsonyabb az ingerküszöbe annak a kisgyerekes szülőnek, akinek a gyereke egy rendszeresen füstölő szomszéd feletti szobában alszik. Azok, akik valamilyen légúti megbetegedésben szenvednek, szintén hamarabb érezhetik úgy, hogy elég a kéretlen füstáradatból. A dohányosok viszont úgy érzik, sokszor igazságtalan a kialakult ellenszenv, hiszen mégiscsak szabadtéren füstölnek, nem fújják senkire közvetlenül a füstöt, és nehezen tudják elképzelni, hogy okozhat egy 3-4 méterrel arrébb nyíló ablak mögött élőnek valódi gondot az ő dohányfüstjük. A nemdohányzók ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a dohányosok jóval kevésbé érzékenyek a füstszagra, így az, hogy ők egy ilyen mennyiségű bejövő füstöt észre sem vennének, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az a mennyiség ne lenne zavaró.
Miért nem bent szívja?
A füstszennyezésnek kitett lakók leegyszerűsítenék a dolgot. Ők azt mondják, hogy ha már mindenképpen mérgezni szeretné magát valaki, akkor csukjon be ajtót és ablakot, és füstölögjön házon belül, így senkit sem fog zavarni. A dohányosok viszont úgy érzik, sérülnek a jogaik, ha be kell zárkózniuk. Sokan többek közt azért választanak erkélyes lakást, hogy ne a zárt terekben kelljen a szenvedélyüknek hódolniuk, mert abban még a legerősebb dohányosok is egyet szoktak érteni, hogy autóban és a lakás zárt tereiben dohányozni fullasztó.
Egy erősebb dohányos számára egy sor tevékenységhez szervesen kapcsolódik a füstölés: a reggeli kávé mellé, ebéd után, egy könyv vagy egy pohár bor mellé cigaretta dukál. Ha ezeket a tevékenységeket csak zárt ajtó mellett végezheti, megette a fene az egészet. A nemdohányzók viszont szintén szeretnének sokat kinn lenni az erkélyükön, és ha ezt a szomszéd folyamatos füstölése miatt nem tudják megoldani, ők érzik úgy, hogy meg lettek fosztva valamitől. Mondják azt is, menjen le a ház elé, aki füstölni szeretne, de ez megint nem elfogadható a dohányosok számára: erősebb dohányosok óránként többször is nekiindulhatnának.
SZMSZ, birtokvédelem
A társasházak működését a Szervezeti és Működési Szabályzat szabályozza, ez a lakóközösségek egyfajta házirendje, és mint ilyen, társasházanként eltérő rendelkezései lehetnek (természetesen összhangban a fentebb említett Társasházi Törvénnyel). Ebbe a lakók többségének döntése esetén bekerülhet kitétel a dohányzás szabályozásával kapcsolatban, de a magántulajdonban való dohányzás teljes megtiltása már más, alapvetőbb (szabadság-) jogok megsértésével járhat, és ezzel kapcsolatban még nincs egyértelmű hivatalos állásfoglalás. Ráadásul igazi szankció nincs arra az esetre, ha valaki mégsem tartaná be a szabályokat.
Van ugyanakkor mód arra, hogy a jegyzőhöz fordulva birtokvédelmet kérjen az, akinek a számára már elviselhetetlenné válik lakótársa füstölése. Érdemes ugyanakkor tudni, hogy ezek az eljárások nagyon lassúak, és az sem biztos, hogy a hosszabb távú jószomszédi viszonynak kedvez a perlekedés.
Tűzvédelem
Sokan vannak, akiket nemcsak a füst, hanem az esetleges tűzveszély miatt is aggaszt, hogy jogilag nincs akadálya az erkélyen dohányzásnak, sőt tűzvédelmi szakemberek rendre elmondják, milyen veszélyes a lakásban való dohányzás is. Nemrégiben az alatta lakó erkélyén okozott tűzkárt egy, a csikket figyelmetlenül elpöckölő ember (az ehhez hasonló esetek kapcsán Szombathelyen több társasház is döntött az erkélyen dohányzás tilalmáról), de a nyitott hamutartóban lévő csikket akár a szél is egyszerűen elviheti, fokozva ezzel a tűz kialakulásának kockázatát. A dohányosok szerint viszont a dohányos létből messze nem következik a felelőtlenség, tüzet egy oda nem figyelő lakó cigarettázástól függetlenül is okozhat, vagyis az ilyen jellegű problémák nem egyenes következményei a cigizésnek. Ők úgy gondolják, nem a dohányzást kellene tiltani, hanem a cigarettázási kultúrát fejleszteni.
Mi lehet a megoldás?
Érdemes szép szóval megpróbálni az egyeztetést, mondják a hozzáértők, mert egy esetleges szabálysértési eljárás nagyon hosszú ideig elhúzódhat, az átkopogtatás, bosszúból hangerő-feltekerés pedig könnyen eldurvuló vitához vezethet. Érdemes nyitni dohányzó, nemdohányzó szomszéd irányába, és keresni a kompromisszumos megoldást.
És te mit gondolsz? Cigizhetünk a saját erkélyünkön?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
