Akár megkönnyebbülés is lehetne a szülőknek, hogy végre nem kell annyit foglalkozni a gyerekekkel, végre övék az egész ház, végre van szabadidejük... Sokan azonban épp ellenkező érzelmekkel élik meg azt, amikor a gyerekek felnőnek és elköltöznek otthonról: magányosnak érzik magukat, céltalannak az életüket, és ez súlyosabb esetben akár depresszióhoz is vezethet. A Good Therapy cikke tanácsokat ad, hogyan kerüljük el az üresfészek-szindrómát vagy legalábbis enyhítsük a tüneteit.
Kiket érint a legjobban?
Az üresfészek-szindróma jobban érinti a főállású anyákat, akiknek a legfőbb feladata mindig is az volt, hogy gondoskodjanak a gyerekekről, illetve megteremtsék a családi otthon melegét. Természetes, hogy amikor a gyerekek egyszer csak eltűnnek a mindennapjaikból, hirtelen óriási üresség tölti el őket.
Mára azonban már ez sincs teljesen így – állítja Karen Fingerman pszichológus –, hiszen napjainkban jóval kevesebb az olyan család, ahol az egyik szülő otthon maradt, nem beszélve arról, hogy az internetnek és a mobiltelefonoknak hála sokkal könnyebb tartani a kapcsolatot a gyerekekkel, akkor is, ha messzire mentek. Ehhez járul még az a jelenség, hogy a gyerekek egyre későbbi életkorban hagyják el a szülői házat.
Az is érdekes, hogy a közkeletű vélekedéssel szemben úgy tűnik, az apák körében gyakoribb a tünetek megjelenése, mint az anyák esetében.
A szakember szerint emiatt manapság a teljes családokban ritkábban jelentkezik az üresfészek-szindróma, az egyedülálló szülők esetében viszont nagyon is. Ők nem tudták mással megosztani a gyereknevelés terheit, sok esetben minden szabad percüket rááldozták a feladatra, és így jóval erősebben érzik a változást: gyakorlatilag rájuk szakad a szabadság régóta ismeretlen érzése.
Találj új értelmet az életednek
Karen Fingerman szerint meg kell látni, hogy a gyerekek kirepülésének nagyon sok pozitívuma is van. A hirtelen megnőtt szabadidőnek köszönhetően a szülők több időt tölthetnek saját magukkal, új hobbikba vághatnak bele, új célokat tűzhetnek ki maguk elé, egyedülálló szülők esetén pedig akár új kapcsolatba is kezdhetnek. Sok szülőt büszkeséggel tölt el, amikor a felnőtt gyerekei a saját útjukra lépnek, sőt sokszor a szülő-gyerek kapcsolat is javulhat az új perspektívának köszönhetően.
A gyerekek leválása a szülőkről tehát összetett jelenség, pozitív és negatív érzelmi hatásokkal. A pszichológus azt tanácsolja, hogy az aggodalom helyett inkább végezz önvizsgálatot, gondold át, mit érzel, és ennek segítségével vágj bele életed újonnan induló szakaszába. Sokféleképpen segíthetsz magadon, hogy leküzdd az elválással járó pszichés problémákat.
Próbáld elengedni a gyerek kezét, ne kilincselj nála érzelmi támogatásért, mert ez csak nehezíti az új helyzetre való átállást. Szervezz családi programokat, amelyeken újra összejöhettek anélkül, hogy ez csorbítaná a gyerek önállóságát. Találj új hobbit magadnak, amely segíthet betölteni a hirtelen támadt ürességet. Járj el randizni, olvass egy jó könyvet, vagy iratkozz be egy tanfolyamra. Ha pedig szükséges, kérd szakember segítségét, hogy átlendülj a krízisen, amiről még többet megtudhatsz itt:
