Az Inkontinencia Világhetet a Nemzetközi Kontinencia Társaság kezdeményezésére minden év júniusának harmadik hetében tartják. A világhét központi témája az egyenlő hozzáférés a gyógyításhoz, valamint az inkontinencia előrejelző szerepe. Ha ugyanis az inkontinenciát időben észreveszik, sor kerülhet a mögötte rejlő súlyos betegség feltérképezésére is, így az inkontinencia fontos jelnek számít.
Nagyon gyakori, mégsem beszélünk róla
Az inkontinencia akaratlan vizelet- vagy székletürítéssel járó, megfelelő kezelés nélkül általában tartós és folyamatosan romló állapot. Világszerte hozzávetőleg 400 millió embert, Magyarországon 600 ezer beteget érinthet. A szám nagyságrendileg a magyar cukorbetegek vagy szénanáthások arányához hasonlítható. Nagyobb részt a nők problémája, részben a várandósság okozta élettani jelenségek miatt, és bár rengeteg ember szenved a betegségtől, mégis alig esik szó róla, pedig minden harmadik kismama, ha csak hosszabb-rövidebb ideig is, de biztosan találkozik ezzel a problémával.
A bél- vagy hólyagbetegségekkel járó tünetek a mai napig tabunak számítanak maguk a betegek számára is, emiatt pedig a problémára nagyon gyakran csak későn derül fény, így rengeteg az elszalasztott rehabilitációs lehetőség. Felmérések szerint az érintettek alig fele beszél egyáltalán róla, jellemzően ők is későn fordulnak orvoshoz, sőt sokszor nem is tudják, hogy létezik megoldás.
Érdemes tehát orvosi segítséget kérni már a legkisebb szivárgás észlelésekor is, hiszen minél előbb fordulunk szakemberhez, annál valószínűbb, hogy megszüntethető a probléma. És nem csak a kellemetlen élethelyzetek elkerülése miatt fontos, hogy segítséget kérjünk: jó, ha tudjuk, hogy az inkontinencia tünetei sokszor komoly betegségről árulkodnak.
Átmeneti inkontinenciát okozhatnak bizonyos gyógyszerek vagy étkezési szokások, a tartós probléma hátterében azonban legtöbbször szervi eltérések állnak. A Magyar Kontinencia Társaság hírlevélben hívja fel a figyelmet arra, mi mindenre figyeljünk, hogy csökkentsük az inkontinencia kialakulásának kockázatát.
Kockázati tényezők
A túlsúly az inkontinencia egyik leggyakoribb kockázati tényezője, mert a hasra rakódott zsírtömeg növeli a hólyagra gyakorolt nyomást. A medencefenék izomzata az állandó terhelés hatására meggyengül, és többé nem tudja megfelelően ellátni a feladatát. A kor előrehaladtával és az izmok gyengülésével a túlsúly fokozott kockázatot jelent.
A dohányzás az inkontinencia kialakulásának másik leggyakoribb kockázati tényezője: a vele járó rendszeres köhögés pluszterhelést jelent a medencefenék és a húgycső záróizmaira számára, így azok elgyengülése akaratlan vizeletvesztést okozhat.
A mozgásszegény életmód szorosan összefügg a túlsúllyal, így az inkontinenciával is: megfelelő mozgás hiányában nagyobb az esélye a hastájéki elhízásnak, ez pedig növeli a betegség kialakulásának kockázatát. Emellett a mozgásszegény életmód miatt a már meglévő inkontinencia tovább súlyosbodhat, mert kialakul az ördögi kör: akiknek vizelet-visszatartási problémáik vannak, már azok miatt mozognak jóval kevesebbet.
A babavárás ideje alatt a kitágult méh nyomja a húgyhólyagot, valamint a pluszsúly is többletterhelést jelent a medence izmainak. Ennek következtében akár anélkül is jelentkezhet inkontinencia, hogy a záróizom működésével gond lenne. Az ilyenkor fellépő inkontinencia kezelés nélkül nem múlik el, spontán javulás csak ritkán várható.
Férfiak esetében leggyakrabban a prosztata elváltozásai, megbetegedései okozhatnak akaratlan vizeletvesztést. Bár a férfi és a női hólyagműködés ugyanaz, a férfiak esetében a húgycső sokkal hosszabb, illetve a prosztatán halad át.
Az inkontinencia utalhat cukorbetegségre, de lehet a már meglévő 2-es típusú diabétesz szövődménye is. Ezt a betegséget sokszor csak akkor diagnosztizálják, amikor már előrehaladott állapotban van. Kevésbé ismert tény, hogy a cukorbetegségben szenvedőknél magasabb arányban fordul elő vizelettartási zavar is. Ezekért a tünetekért a diabétesz szövődményeként kialakuló idegkárosodás a felelős: az érintettek vagy nem érzékelik, hogy már tele a hólyagjuk, vagy nem tudják visszatartani a vizelést.
A változókorban a petefészekműködés csökkenése miatt a húgyutak szövetei rugalmatlanná válnak, gyengül a medence izomzata, ezért a hólyag záróizma már nem tudja maximálisan ellátni a feladatát. A klimax következtében fellépő inkontinencia azonban nem feltétlenül jelent visszafordíthatatlan károsodást: rendszeres gátizomtornával, esetleg hormonpótló terápiával a tünetek idővel megszűnhetnek.
A kor előrehaladtával az életfunkciók lelassulnak, és a szervezet nehezebben alkalmazkodik a változásokhoz. A reflexek lassulnak, nehézkesebb lesz a mozgás, sok változás történik a bőrben, a kötőszövetekben és a nyálkahártyákban. Az inkontinencia nem tekinthető az öregedés velejárójának, viszont az öregedéssel együtt járó változások (az izmok gyengébb tartása, rugalmatlanabb kötőszövetek) érintik a húgyhólyagot és a medence izmait is, ami hozzájárulhat a betegség kialakulásához.
A gyógyszerszedés gyakori és jelentős tényező az időskori inkontinencia kialakulásánál. A nyugtatók felhalmozódhatnak, tudatzavart és másodlagos inkontinenciát okozhatnak. Ha altatókat alkalmaznak, akkor előfordulhat, hogy a vizelési szükségletről tájékoztató inger nem elég erős, és ez önkéntelen vizeléshez vezethet. A vízhajtók hatása adott esetben meghaladhatja a hólyag kapacitását, ezzel nagy mennyiségű vizelethez, gyakoribb vizeléshez és kényszervizeléshez vezethet.
Bármely életkorban előfordulhat olyan betegség vagy sérülés, ami miatt a mozgástér beszűkül, a kor előrehaladtával ez egyre gyakoribb. Ez az állapot akadályt jelent a napi tevékenységek végzésében, ami ugyancsak okozhat inkontinenciát, pedig sokszor csupán arról van szó, hogy az érintett nem jut el a megfelelő időben a megfelelő helyre. Ezen pedig könnyű lenne javítani.
