Férfiakra tervezzük a világot, ez pedig sokszor a nők életébe kerül

Caroline Criado-Perez brit feminista szerző, újságíró, akinek nemrég jelent meg a könyve, Invisible Women: Exposing Data Bias in a World Designed for Men (Láthatatlan nők: torzított adatok egy férfiakra tervezett világban) címmel, amiben rengeteg olyan tárgyat, helyzetet és szolgáltatást elemez, amely akaratlanul ugyan, de a férfiaknak kedvez. 

Férfiakra tervezett világ

A Yentl című, 1904-ben játszódó filmben Barbra Streisand olyan nőt alakít, akinek egyetlen vágya az, hogy a férfiakhoz hasonlóan ő is tanulhasson, és a célja elérésének érdekében nem riad vissza attól sem, hogy férfinak adja ki magát. Innen ered a „Yentl-szindróma” kifejezés, amit az orvostudományban arra a helyzetre használnak, amelyben egy nőt a férfiakétól eltérő tünetei miatt diagnosztizálnak félre – ez ugyanis sokszor nagyon súlyos következményekkel jár. Ennek a jelenségnek a hatására ásta bele magát mélyebben a témába Caroline Criado-Perez is.

Kiderült számára, hogy nemcsak az egészségügyi ellátás, de az irodák hőmérséklete és a városok utcái is úgy lettek kialakítva, hogy ahhoz kizárólag férfiak adatait vizsgálták, sőt a gyógyszerészetben használt kísérleti egerek is többnyire hímneműek. Amikor pedig férfiak és nők adatait egyaránt elemzik a kutatók, a legritkább esetben választják külön az adatokat és elemzik a különbségeket, pedig ez sokszor döntő fontosságú lenne. Előfordulhat például, hogy egy fájdalomcsillapító a férfiaknál hatástalan, viszont kiválóan működik a nők körében – ez azonban nem derül ki anélkül, hogy a kutatók ne elemeznék külön-külön is az adatokat. Hatalmas lehetőség lenne, ha a lakosság felének csökkenthetnének a szenvedéseit azzal, ha nem mindent a férfiak adataira támaszkodva terveznének meg.

Criado-Perez könyvéből kiderül, hogy nemcsak az egészségügy területén nehezíti a nők életét az a tény, hogy a fejlesztésekhez férfiak adatait veszik alapul, de nyilván ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Szemléletes példa, hogy a társadalom fejében a szívrohamra jellemző tünetek kimerülnek a kar zsibbadásában és a mellkasi fájdalomban, pedig a nőknél rendszeresen jelentkeznek olyan tünetek, mint például a gyomorfájdalom, a légszomj, a hányinger és a fáradtság. De mivel ezeket a panaszokat az orvosok hajlamosak nem tipikus szívinfarktusra utaló tünetekként kezelni, sokkal több nő hal bele szív- és érrendszeri betegségekbe. Criado-Perez szerint ennek az az oka, hogy az orvostudomány az emberi lényt minden esetben férfiként ábrázolja, és az anatómia is a férfiak anatómiáját vizsgálja. 

Az átlagos felnőtt

Nőként érdemes azzal is tisztában lennünk, hogy számos olyan gyógyszer van, ami másképp hat a női szervezetre: hányingert okoz vagy egyszerűen hatástalan. Ennek is részben az az oka, hogy a tesztelés ideje alatt férfiak adataiból dolgoznak a kutatók, sőt a gyógyszerek adagolása az „átlagos felnőtt ember” tulajdonságaihoz alkalmazkodik. Igen ám, de ez az átlagos felnőtt ember egy fehér, harmincas éveiben járó, kb. 70 kilós férfi... Gondoljunk bele, hogy általában nemcsak a fájdalomcsillapítókat, de például az altatókat és nyugtatókat is ez alapján adagolják az orvosok, ez pedig az ilyen módon „nem átlagos” nőket nem biztos, hogy jól érinti.

Hasonló a helyzet az autógyártásban is. Évtizedek óta ugyanazokkal a paraméterekkel látják el az autók tervezéséhez használt tesztbábukat, emiatt pedig az gépkocsik legtöbb tartozéka, többek között az ülések, a pedálok, de még biztonsági övek is férfiakra vannak tervezve. Ez mind hozzájárul ahhoz a statisztikához, amely szerint a nők 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg közúti balesetben, és 47 százalékkal nagyobb eséllyel szenvednek súlyos sérülést, mint a férfiak. És bár van női tesztbábu, ezt kizárólag az utastér üléseiben használják.

Ez csak egy pár példa a sok közül, hiszen az is előfordult, hogy az Apple az egészségügyi applikációjának tervezésekor egyszerűen megfeledkezett arról a tényről, hogy a nők bizony időnként menstruálnak.

Van remény?

Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is egyre több szabályozás van arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi kísérletekbe be kell vonni nőket is. Ez azonban egyelőre könnyen kijátszható, hiszen a kutatások nagy részét olyan magánvállalatok végzik, amelyekre nem vonatkoznak ezek a szabályok.

Criado-Perez könyvének üzenete egyértelmű: bele sem gondolunk abba, hogy a körülöttünk lévő világ jelentős része a férfiakra lett tervezve, emiatt pedig nők halnak meg. A szerző szerint persze nincs szó összeesküvésről, és óva int attól, hogy ezt az egészet úgy értelmezzük, hogy a férfiak összeesküdtek a nők ellen. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy a társadalom egyik feléről egyszerűen megfeledkeztek.

„Attól azonban, hogy mindez nem szándékos, a nemek közötti adatszakadék létező probléma, ami komoly hatással van a nők életére” – foglalja össze Criado-Perez.