Mindenekelőtt
Dönts jól! Nem, nem kell mindenkinek ínyencnek lenni, és teljesen oké, ha az eddigi legvadabb gasztronómiai kalandod a bécsi szelettől, a cordon bleu-n át a hortobágyi palacsintáig vezetett. Sőt, az sem olyan nagy gáz, ha a másodikat kordon blu néven kerested az étlapon. A fővárosban és vidéken is tele vagyunk remek, hagyományos menüt felvonultató helyekkel, nem kell egzotikus étterembe menned, ha nem szereted az ilyesmit.
Ha viszont mégis ilyen helyre esik a választásod, készülj fel rá, hogy a töpörtyűnek nincs indiai verziója, vagy a japánoknál bajosan fogsz valami pörköltszerűt enni. Mindenképpen szükséged lesz minimális nyitottságra, ha nem akarsz éhen maradni, és nem igazán jó fej dolog amiatt háborogni, hogy „semmi ehető” nincs az étlapon.
Éppígy jó, ha előre felméred, melyik az az árfekvés, ami megfelel a pénztárcádnak, és az az adag, ami szinkronban van a kapacitásoddal. Így olyan helyre esik majd a választásod, ahol várhatóan a számodra megfelelő ár-érték arány jön ki. Ha konyhakonzervatív létedre fine dining étterembe mész, ahol elvárásaidnál sokkal kisebb, teljesen más ízű, lényegesen drágább ételeket szolgálnak fel, a séf és a pincérek minden igyekezete ellenére csalódott és mérges leszel. Ha teljesen más az elvárásod, a legjobb tudásuk ellenére sem tudnak majd a kedvedre tenni, ez pedig senkinek sem jó.
Foglalás
Akár magyaros, akár nemzetközi, akár all you can eat, akár boutique étterem: a jó helyek, ahol a célközönség szájíze és pénztárcája alapján főznek, általában prímán mennek, és sokan akarnak ott enni. Ha kinéztél egy jó helyet, foglalj, mert az is előfordulhat, hogy csak hetekkel később tudsz beülni a várva várt vacsorára. Ha viszont már sikerült lestoppolnod egy asztalt, tartsd tiszteletben az étterem dolgozóit és a többi rajongót azzal, hogy ha közbejön valami, időben lemondod a programot, és az ebéd/vacsora napján pontosan érkezel. Pár perccel előbb ott lehetsz, de 10-15 percnél többet ne késs: ha nem mondod le a vacsorát, vagy sokat késel, az asztal, amit stoppolsz, nem termel bevételt az étteremnek, így ezzel a nemtörődömséggel anyagi veszteséget okozol. Most akkor szeretnél egy jót enni, vagy nem?
Öltözködés
Ne gondold túl. Hacsak nem tényleg osztályon felüli étterembe készülsz, teljesen megfelel a hétköznapi öltözeted, feltéve, ha olyan állapotban van, hogy az otthoni kanapéra is ráülnél, és takar annyit, mint az a cucc, amiben a szülői értekezletre mentél. Igaz, a nagyon menő éttermeken sokszor van dresszkód, de erről általában szólni szoktak az étterem oldalán is. Ha viszont nincs ilyen utasítás, elég a kicsit csinosabb holmik közül választani. Ha olyan a munkád, illetve olyanok a körülményeid, hogy egyáltalán felmerül, nagyon menő étteremben ebédelj vagy vacsorázz, jó eséllyel a ruhád is megfelel az elvárásoknak.
Üljünk le!
Ha asztalt foglaltál, vélhetően odakísér majd egy felszolgáló – nyugodtan várd meg, míg eligazítanak, nem kell egyből teljesen otthon érezned magad. Lehet, hogy fiatalos és laza a hely, de nem feltétlenül kell tegezéssel nyitni, mert a felszolgálók nagyobb eséllyel magáznak, a csendőrpertu meg béna. Ha nem foglaltál, akkor éppen azért érdemes megvárni, hogy odajöjjön egy helyi erő, mert ő tud eligazítani, van-e szabad asztal, vagy ha nincs, akkor körülbelül mennyi idő múlva lesz, és hova tudtok leülni.
Spórold meg magadnak és a már étkezőknek azt a kellemetlenséget, hogy nagykabátban ténferegsz az asztalok között. A kabátodat nyugodtan akaszd fel a legtöbbször a bejáratnál elhelyezett fogasokra. Kényelmetlen és nem is néz ki túl jól, ha a széked karfáján állnak halomban a ruhák. Ha lehet, ne pakolj ki minden ingóságot az asztalra: a kulcsoknak, szemüvegtoknak, pénztárcának nem ott van a helye, és a mobil sem kell, hogy az asztalon legyen, de erről majd később.
Rendelés
Igen, tudom, hogy amikor Szindbád betér a kedvenc éttermeinek egyikébe, simán megkérdezi, hogy nincs-e a konyhán ilyen vagy olyan maradék tegnapról, vagy nem készítenének-e neki egy jó sztrapacskát, mert éppen arra fáj a foga. És azt is tudom, hogy vannak olyan éttermek, ahol van rá kapacitás, hogy a vendégek igényeit figyelembe véve a rendelkezésre álló alapanyagokból elkészítsenek olyat is, ami nincs az étlapon. De sajnos, te nem Krúdy regényhőse vagy, és az éttermek nagyobb részében akkor mennek flottul a dolgok, ha mindenki az étlapon szereplő, sokszor 30-50-70 százalékban már előkészített és csak élesítendő ételekből választ.
Kérlek, te is próbáld ehhez tartani magad. Az észszerűség keretein belül persze nyugodtan változtathatsz, megkérdezheted, hogy kaphatod-e másik körettel vagy laktózmentes tejjel ezt vagy azt az ételt: ha jó étteremben ülsz, mindent meg fognak tenni, hogy elégedetten távozz, máskor is visszagyere, szóval kérdezz, és kérj, de ne vidd túlzásba, egyelőre még nincs személyi szakácsod.
Egy étterem jó színvonaláról árulkodik, ha a pincérrel érdemben lehet az étlapról beszélgetni, ha tud segíteni abban, hogy mit válassz, ezt érdemes is kihasználni. De ha még azt sem tudod, húsevő vagy-e vagy vega, sőt az sem biztos, hogy éhes vagy-e, vagy sem, kérlek, ne rabold az idejét.
Várakozás
Hát igen, az ételnek el kell készülnie. Ha hozzám hasonlóan te is a mekiben szocializálódtál, könnyen lehet, hogy szétvet az ideg, ha pár percen belül nincs az asztalodon az étel. Nyugi. Hidd el, megteszik, ami tőlük telik, és nagyon ritkán történik olyan, hogy elfelejtenek egy rendelést, pláne egy olyan fontos vendégét, mint amilyen te vagy. Kérlek, ezért ne ülj be úgy az étterembe, hogy „gyorsan kérek valamit, mert sietek”, mert biztos lehetsz benne, hogy eleve azon igyekeznek, hogy hamar készen legyenek. (Gondolj bele, ha gyorsan „pörögnek az asztalok”, vagyis hamar kész az étel, nincs hosszú üresjárat két rendelés között.) Most hogy gyorsítsanak ezen? Süssenek neked kétszer olyan forró olajban? Ha sietsz, válassz gyorséttermet, kérj levest vagy készételt, vagy tedd fel úgy a kérdést: „Melyik az az étel, ami a lehető leghamarabb készen tud lenni?”.
Míg várakozol, kényelmesen tudsz beszélgetni az asztaltársaságoddal, és rá is tudsz hangolódni a finomságra, amit rendeltél. Eszedbe jutott még valami? Kérlek, ne csettintéssel, hanem szemkontaktussal és mosollyal vagy „Legyen szíves!” kéréssel jelezz.
Evés
Nincs sok szabály, de ezeket jó lenne betartani: kérlek, egyél úgy, hogy a többieknek ne menjen el az étvágyuk. Ne csámcsogj, ne beszélj tele szájjal, ne csörömpölj, próbáld meg nem leenni magad, használj szalvétát. Haladóbbak és menő helyeken étkezők jó, ha megtanulják, hogy az asztalra kitett sokféle evőeszköz közül melyik mire való, és hogy az asztalkendőt az ölbe illik tenni, a többieknek elég, ha az ügyesebbik kezükben tartják a kést, és szájat törölnek, mielőtt beleinnának az italukba.
A magyar ember is beszél evés közben, csak arra figyel, hogy ne épp akkor mondja a vicc poénját, amikor egy óriási falatot vett be a szájába. Két falat közti szünetben nyugodtan tudsz válaszolni is a kérdésekre, vagy el is sütheted a csattanót. Nincs olyan, hogy nem szabad semmit sem a tányéron hagyni, de olyan se, hogy mindenképpen szükséges. Annyit egyél, amennyi jólesik, és amitől még nem leszel rosszul.
Udvariasság
Kérlek, legyél udvarias. A kérek szépen és a köszönöm soha nem mennek ki a divatból, csakúgy, mint a napszaknak megfelelő köszönések, és az, hogy hangot adsz annak, ha ízlett az étel. Ha gond volt a szolgáltatással, azt sem kell elhallgatnod, sőt. Fontos, hogy elmondd, ha valami olyat tapasztalsz, amin javítani kéne. De kérlek, hogy ne fennhangon tedd az epés megjegyzéseket, hanem címezd annak, akit illet: beszélj a felszolgálóval, az üzletvezetővel, vagy kérd a vásárlók könyvét. A személyes visszajelzés sokszor többet segít a szolgáltatások javításában, mint az étterem Facebook-oldalán hagyott durva komment, esetleg az alacsony értékelés a TripAdvisoron.
Mobil
Ha nem muszáj, inkább ne. Tudom, meg sem történt, ha nincs kinn az Instán, de tényleg minden egyes menüt le kell fotózni? Jó, tényleg van az a szemet gyönyörködtető kategória, amit nem lehet kép nélkül hagyni, de nem kell emléket állítani minden rántott húsnak, igaz? Az asztalnál telefonálni, e-mailezni, csetelni kifejezetten udvariatlan dolog, és nagyon kevés olyan élethelyzet van, amikor tényleg feltétlenül szükséges. Ha te épp egy ilyenben vagy, kérj elnézést, és menj ki inkább, míg elintézed. A hangos telefonálás meg tényleg minősített eset, ez már nemcsak az asztaltársaságodnak, de az étterem többi vendégének is kellemetlen. Képzeld, olyanok is vannak, akik egy egyórás vacsoránál is többet kibírnak okosozás nélkül.
Hangerő
Nem, nem kell suttogni, hiszen azért ültetek be az étterembe, hogy beszélgessetek és egyetek egy jót. Elég csak annyit észben tartani, hogy mások is pontosan emiatt vannak itt, ezért nem biztos, hogy a te családi történeteidre kíváncsiak. Úgy próbáljátok belőni a hangerőt, hogy a szomszéd asztalnál ülők is hallják a saját hangjukat.
Gyerekek
Szuper hangulatúak tudnak lenni a családi éttermezések, főleg, ha jól elő is készítitek a látogatást. Otthon már megy, hogy legalább addig az asztal körül maradjon a gyerek, amíg esztek? Esetleg pár perc türelmet is lehet tőle kérni, amíg a többiek is megeszik az ételt? Ha nagyon nem így áll a helyzet, érdemes várni még az étterem-látogatással, vagy olyan, kifejezetten gyerekbarát helyet keresni, ahol adnak egy-egy színezőt vagy más játékot, esetleg van külön a gyerekeknek berendezett kisebb játszósarok, hogy elfoglalhassák magukat. Ha nem ilyen helyet választotok, egy 2-6 éves gyerek nagyon könnyen elunhatja magát, aminek hamar nyafogás lehet a vége, vagy a többi vendéget idegesítő mászkálás lesz belőle. Inkább ne.
Borravaló
Ha nem voltál megelégedve azzal, amit kaptál, nem szükséges borravalót adnod, de ha minden rendben volt, akkor is szokás körülbelül 10 százalékkal tetézni a számla végösszegét, ha nem volt semmi különösebb extra a szolgáltatásban. Ha nagyon elégedett voltál, akár többet is adhatsz, de azért nézd meg, nincs-e szervízdíj is a számla végösszegéhez csapva. Ha igen, akkor azért erős túlzás lenne még 15-20 százalékot rádobni. Ha úgy jön ki a lépés, hogy csak nagyon minimális borravalót tudsz adni (mondjuk, 9980 forintot tudsz egy tízesre felkerekíteni), akkor azt mondom, inkább ne adj, hogy ne húsz forintért kelljen erősen hálálkodnia a pincérnek.
