Lydia Sohn a San Diegó-i metodista egyház lelkésze. Hivatása egyik legnagyobb előnyének azt tartja, hogy sokat beszélget olyan emberekkel, akik az életük különböző szakaszaiban járnak: nem ritkán nála kétszer-háromszor idősebbekkel is. Szerinte ez a tapasztalat egyre kevesebbszer adatik meg a hétköznapokban, hiszen a gazdaság, a foglalkoztatottság, a közösségi média rétegzettsége miatt mindannyian buborékban élünk, és nem igazán találkozunk olyanokkal, akik nem osztják a demográfiai jellemzőinket.
Személyes ismeretségek hiányában azonban arra sincs alkalmunk, hogy az egyes csoportokkal kapcsolatos előfeltevéseinket felülvizsgálhassuk. Sohn ezért kezdett el interjúkat készíteni idős emberekkel – az öregek pedig minden sztereotípiára rácáfoltak!
#1 Mit bántál meg az életedben?
Ha a te mindennapjaidat is kitölti a munkahelyi stressz, illetve a teljesítményeddel kapcsolatos aggodalom, talán meg fogsz lepődni: visszatekintve az idős emberek örömeinek és bánatainak semmi köze nem volt a karrierjükhöz. Sohn egyszer azt kérdezte az egyik résztvevőtől: „Nem kívánod néha azt, bárcsak többet értél volna el?” Mire a személy azt válaszolta:
Azt kívánom, bárcsak többet szerettem volna.
A megkérdezettek családi kapcsolataik alakulása miatt mutatták a legtöbb megbánást. Örültek volna, ha jobb lesz a gyerekeikkel való viszonyuk, míg mások azért voltak szomorúak, mert a felnőtt gyerekeik nem állnak szóba egymással. Ezek a családi törésvonalak okozták a legtöbb szomorúságot.
Persze az anyagi biztonság és az önmegvalósítás érzése hozzájárul a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok megteremtésének lehetőségéhez, egy ponton túl azonban érdemes a számodra fontos embereket priorizálni az életedben, akár a munkád rovására. Mit ér a legtökéletesebb prezentáció, ha közben nem tudsz időt tölteni azokkal, akiket szeretsz?
#2 Mikor voltál a legboldogabb?
A kutatások többsége eddig U alakú összefüggést tárt fel az életkor és a boldogság alakulása között, azaz a legtöbb eredmény szerint gyermek- és időskorunkban vagyunk a legboldogabbak. Fiatal felnőttként és középkorú emberként sokan válságba kerülünk a megnövekedett családi, munkahelyi, financiális követelmények hatására. Idősebb korunkra azonban elfogadóbbak leszünk, kevésbé ambiciózusak, és mivel már kevesebb van hátra a jövőnkből, ezért jobban tudunk a jelenben létezni.
Sohn vizsgálatában azonban a megkérdezettek azokhoz az időkhöz kötötték a legboldogabb pillanataikat, amikor még élt a házastársuk, így közösen nevelték otthon a gyerekeket. A résztvevők mindegyike elismerte, hogy ezek nagyon stresszes évek voltak, rengeteg tennivalóval, de utólag visszagondolva mégis ekkor voltak a legboldogabbak. Talán te is erőt tudsz meríteni ebből a gondolatból, amikor legközelebb szalad a lakás, határidős munkád van, és a gyereked házijába is be kéne segítened.
#3 Tényleg a házastársuk volt a legnagyobb szerelmük?
Ez némelyek esetében igaznak bizonyult, míg más kapcsolatokra kevésbé volt jellemző. A gyerekek születését követően mindenki inkább a család működésére fókuszált, de ettől még nem szűnt meg szexuális lénynek lenni. Továbbra is vágytak arra, hogy tetsszenek másoknak, hogy flörtöljenek velük. A legtöbben 90-en túl is erős vonzalmat éreznek más emberek iránt. A szex és a maszturbáció fárasztóbb ugyan, mint hajdanán, de a társ iránti vágy ugyanolyan erősen élt a résztvevőkben, mint fiatalságuk idején.
#4 Mit gondolnak az öregedésről?
A testi változásokhoz kapcsolódó veszteségérzést inkább azok éltek meg az idősek közül, akiknek fiatalon is sokat számított a megjelenés. Azok, akik önértékelésük egy részét abból nyerték, hogy mások atletikusnak, vonzónak, szépnek látták őket, negatívabb érzelmeket mutattak az öregedés során, mint azok, akik eleve más kvalitásokra alapozták az önbizalmukat. A kutatás tanulságai szerint azonban 90 éves korára már ennek a gyászfolyamatnak a nehezén is túljutott mindenki.
#5 Mitől félnek a legjobban?
A legtöbben nem magától a haláltól rettegtek, hanem a haldoklás folyamatától. A gyülekezet tagjainak erőt adott a túlvilági életben való hit a halállal való szembenézéshez. Ennél lényegesen felkavaróbb volt számukra az a lehetséges forgatókönyv, amelyben egy kórházi ágyhoz lesznek kötve, a testükből csövek lógnak majd ki, eszméletlen fájdalmak gyötrik őket, esetleg nem ismerik meg a szeretteiket. Ezek voltak azok a kilátások, amiktől igazán tartottak.
Egyébként a legtöbben látták az időskor előnyeit. Azt, hogy több idejük van, a megélt tapasztalataik miatt nagyobb perspektívában szemlélik az aktuálisan zajló eseményeket, már nem kell tülekedniük azért, hogy ők legyenek a legsikeresebbek, a legjobbak. Az élet pedig korántsem halványult el bennük: időnként nagyokat hahotáznak, őrülten szerelmesek tudnak lenni, és hevesen keresik a boldogságot.
