A házasság intézményének jelentősége szépen lassan megváltozik. A nők egyre kevésbé vannak gazdasági függésben a férjüktől, egyre kevésbé változtatják meg a nevüket a férjükére, és egyre több pár dönt úgy, hogy a házasság nélküli együttélést választják.
Egy ausztrál és egy amerikai kutatás azt vizsgálta meg, hogy vajon másképpen gondolkodnak-e magukról és a jövőjükről azok a párok, akik összeházasodnak, mint azok, akik mindenféle papír nélkül egyszerűen csak együtt élnek. Illetve a házasság ad-e hozzá plusz elkötelezettséget az együttéléshez. Ebben a kutatásban nem vettek figyelembe vallási meggyőződéseket vagy értékbeli különbségeket, amik nyilvánvalóan lehetnek a házasok és az együttélést választók között. Itt az időhorizontot nézték, vagyis azt, hogy mennyire terveznek hosszú távon a párok.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
A kiindulási alap az volt, hogy ha úgy gondolod, megtaláltad életed párját, akkor elkezdesz többet gondolni a jövőre, az időhorizont kitágul, nemcsak a mának élsz már, hanem tervezgetsz. Ezzel szemben, amíg egyedül vagy, vagy bizonytalan vagy a kapcsolatod időtállóságában, addig a közelebbi jövő fontosabb, mint a távoli.
Ezt az időhorizontot, vagyis hogy a párok mennyire gondolkodnak hosszú távban, egyrészt kérdőívvel mérték fel, másrészt megnézték a párok pénzügyi döntéseit. Akik messzire néznek, elkötelezettek abban, hogy együtt építsenek közös életet, azok hajlamosabbak hosszan megtérülő befektetésekre.
Nem az esküvőn múlik
Az ausztrál kutatás eredménye az lett, hogy a párra találás valóban megerősítette a hosszú távú gondolkodást, a szinglik, különélők, a kapcsolat elején tartók még nem nagyon tettek félre a jövőre. Az együtt élők, és a házasok annál inkább. A fő kérdés viszont az, hogy mit tesz ehhez hozzá maga a házasság, a kimondott eskü, a papír. Semmit.
A már egy ideje együtt élők és a házasok pénzügyi viselkedésében, hosszú távú befektetési hajlandóságában nem volt különbség. A már régebben együtt élők nem lettek elkötelezettebbek pénzügyi döntéseikben a közös jövő irányába attól, hogy végre összeházasodtak. Na de azért ennél árnyaltabb a kép.
Együttélés közben már tudják, hogy összetartoznak
Onnantól kezdve, hogy két ember úgy dönt, összeköltözik, ahogy telik az idő, a közös jövő iránti elkötelezettségük egyre nő. Vagyis az egy hete összeköltözöttek kevésbé voltak jövőorientáltak, mint a két éve együtt élők. Ha a közös lakás nem bizonyult tévedésnek, akkor az együtt töltött idővel egyre nő az egymás iránti kötődés, a hosszú távon gondolkodás. Ehhez képest nem okoz nagy változást az esküvő, hiszen a pár két tagja már jó ideje úgy gondol a másikra, mint élete párjára.
Jobb, ha már az elején hisztek egymásban
Abban is van különbség, hogy a kapcsolat melyik pontjának döntenek úgy, hogy együtt fognak élni – derül ki az amerikai kutatásból. Azok, akik akkor költöznek össze, amikor közösen eldöntötték, hogy majd egyszer össze is fognak házasodni, sikeresebb házasságra számíthatnak, mint akiknél menet közben jön meg az elhatározás. Vagyis, ha egy pár úgy költözik össze, hogy nézzük meg, majd valami lesz belőle, legfeljebb szétköltözünk, akkor ha ugyan később a házasság mellett is döntenek, kevésbé valószínű, hogy a házasság tartós lesz.
Ennek általában az is az oka, hogy a kapcsolat elején aszimmetria van a felek gondolkodásában. Az egyikük már biztos a közös jövőben, a másik még vacillál. Ez a különbség nem tesz jót egy kapcsolatnak. Fontos itt megint jelezni, hogy ez csak statisztika, amely alól mindig rengeteg egyéni kivétel lehet. Egyáltalán nem biztos, hogy ha nálatok csak menet közben jött meg a kedv a házasságra, akkor az nem lesz tartós.
A lényeg az, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor úgy érzed, rátaláltál életed párjára, és bízhatsz az érzés kölcsönösségében, megváltozik a gondolkodásod az életedről és a jövődről. Az idő kinyílik, a jövő fontosabbá válik. Hagyományosan ezt az érzést a házasság hozta el, de ez ma már nem így van. Manapság lehet, hogy már évekkel a házasság előtt, de akár házasság nélkül is, úgy gondolkodsz, mint aki házas, mint aki révbe ért, és ezen a kimondott igen már nem sokat változtat.
