Az Elizabeth J. Krumrei-Mancuso író és pszichológus nevéhez fűződő tanulmány megvizsgálja az intellektuális alázatosság fogalmát, amely az intellektuális önteltség ellentéte, és leginkább azt értjük alatta, hogy mennyire vagyunk tisztában a saját határainkkal. De hogyan függ össze mindez a valódi tudásunkkal? A Science Alert kereste a választ.
Nem jó a túlzott önbizalom
Intellektuális önteltség, amikor biztos vagy abban, hogy te tudod jól a dolgokat. Míg az önbizalom sok esetben jó, az önteltség valójában az általad birtokolt tudás mértékéről is árulkodik.
„A kutatások eredményei szerint azok az emberek, akik teljesen biztosak a tudásukban, kétértelmű dolgokról sokszor vonnak le téves következményeket” – magyarázza Krumrei-Mancuso. „Tehát az emberek hajlamosak torzítani az információn, hogy az minél jobban illeszkedjen a saját meggyőződéseikhez.”
De mit árul el, ha valaki intellektuálisan alázatos?
„Amikor hitről van szó, az emberek hajlamosak elvárni egymástól a nyitottságot, annak ellenére, hogy sokan gyengének gondolják azokat, akik kevésbé magabiztosak a kérdésben, esetleg megváltoztatják a véleményüket” – mondja Krumrei-Mancuso. „A kutatás egyik célja az volt, hogy megértsük az intellektuális alázatosság értékét. Vajon hasznos felismerni a hibáinkat?”
Krumrei-Mancuso és csapata öt kísérletet folytatott, melyekben közel 1200 embert vizsgáltak meg. A résztvevőknek kérdéseket tettek fel, és az intellektuális alázatosságot egy, a kutatók által kifejlesztett skálán mérték. A skálán különböző jellemvonásokat, a szellemi nyitottságot, az intellektuális önteltséget, valamint a másoktól való tanulásra való hajlamot is jelezték.
Az eredmények szerint az intellektuális alázatosság nincs mindenkire ugyanolyan hatással. Azok, akik intellektuálisan alázatosnak bizonyultak, magasabb szintű általános ismerettel rendelkeznek, de úgy tűnik, hogy ez nincs összefüggésben a kognitív képességekkel. Ez a kutatók számára is meglepetés volt, hiszen azt gondolták, hogy ezek kapcsolatban állnak egymással.
Fontos, hogy tisztában legyünk a hiányosságainkkal
A tény, hogy az intellektuális alázat és az általános tudás szintje összefügg, azonban a kognitív képesség nem, a kutatók szerint arra utalhat, hogy az előbbi a kristályos intelligenciával (a tanult ismereteket, élettapasztalatokat mennyire hatékonyan tudjuk alkalmazni) összefügg, de a folyékony intelligenciával (mennyire vagyunk fogékonyak az új dolgokkal) nem.
Tehát, tisztában lenni azzal (és elismerni), hogy mi az, amit nem tudunk, az első lépés az új tudás megszerzése felé.
Ez szuperül hangzik, de felmerül még néhány kérdés. Az egyik kutatásban a jellemvonások összefüggésben álltak az alacsonyabb iskolai átlaggal. A kutatók számára sem világos, hogy mi miatt alakult ki ez a kapcsolat, de valószínűleg ez is befolyásolta az eredményeket. Egy másik kutatásból pedig az derült ki, hogy az intellektuálisan alázatos emberek alábecsülik a kognitív képességeiket.
A kutatók elismerik a további vizsgálatok szükségességét ahhoz, hogy kiderüljön, milyen összefüggés van az intellektuális alázat és a tudás mértéke, valamint az új tudás megszerzésére való hajlam között, de fontosnak tartják a most elért eredményeket is, Krumrei-Mancuso szerint ugyanis az intellektuális alázatosság számos módon hozzájárul a társadalmi javakhoz.
Az intellektuális alázatosság túlmutat az emberek véleményén és megítélésén, hatással van a társadalmi normákra, viselkedésformákra is. Ezért lenne fontos, hogy megtanuljunk kulturáltan kommunikálni olyan esetekben is, amikor nem feltétlenül értünk egyet egymással.
