Bár az, hogy mire következtetünk egy-egy potenciális partner szexuális előtörténetéből (örömmel fogadjuk, vagy bánjuk-e, hogy túl sok, vagy éppen túl kevés kalandja volt), nemünktől, személyiségünktől és párkapcsolati terveinktől is függ, közös tendenciák határozottan látszanak választásainkban. Mennyi az annyi?
Justin Lehmiller szexuálterapeuta blogján egy 2017-ben, a The Journal of Sex Research-ben megjelent tanulmány kapcsán vezet be bennünket az ide vonatkozó számok világába.
A kutatásról
A walesi kutatók által folytatott vizsgálatba 188 önkéntes, heteroszexuális egyetemistát hívtak meg, hogy azt vizsgálják, mekkora kedvvel vetjük bele magunkat egy-egy (szexuális) kapcsolatba attól függően, hogy a kiszemeltünknek hány szexpartnere volt korábban.
A résztvevőknek fiktív személyek kapcsán kellett választaniuk, mindössze az alapján, hogy az illető hol helyezkedett el a 0 és 60+ közötti partnerszámskálán.
A résztvevőknek mindemellett szocioszexuális irányultságukra vonatkozóan is feltettek kérdéseket (a kissé rejtélyes címke azt hivatott jelezni, hogy egy-egy ember mennyire tudja/akarja szexualitását az érzelmeitől elkülöníteni, illetve tartós kapcsolatán kívül megélni, vagyis mennyire szükséges a számára érzelmi elköteleződés ahhoz, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen), a skála itt az érzelemmentes szexszel kapcsolatban megengedők és azzal kapcsolatban elutasítók között húzódott.
Eredmények
Összefoglalva a kutatás adatai arra utaltak, hogy az emberek többsége nagyobb kedvvel ugrana szexuális kapcsolatba olyasvalakivel, akinek 1 és 6 között volt partnereinek száma, mint olyannal, akinek még nem volt szexuális kapcsolata – ebben a vizsgálatban a szüzesség nem mutatkozott értéknek. A 7-8 korábbi partnerrel rendelkezők felé is kevésbé nyitottak, de velük szemben sem voltak elutasítóak.
Összességében azokat a lehetséges partnereket, akiknek 0 és 14 közötti korábbi (szexuális) kapcsolata volt, a „vonzó-nem vonzó skálán” a középérték felett, inkább vonzónak, míg a 15 vagy annál több partnert számlálókat a középérték alatt, kevésbé vonzónak jelölték meg.
Bár a mintázat a rövid és hosszú távú kapcsolatban gondolkodók körében hasonló volt: a nullánál nagyobb, de nem „túl nagy” szám csábítóan hatott, egy bizonyos érték felett azonban csökkent a vonzerő. Ugyanakkor a rövidebb vagy csak szexuális tartalmú kapcsolatot keresők megengedőbbek voltak a magasabb partnerszámmal szembesülve is.
A CUT vicces videójában 100 embernek szegezték a kutatásban is feltett kérdést. Itt magad is lemérheted, vonzóbb-e egy-egy, a videóban feltűnő nő vagy férfi a számok ismeretében, illetve, hogy a résztvevők megjelenése kapcsán kialakult elvárásaid és az általuk közölt számok mennyire rímelnek.
Hasonló – érzékelhető, de nem jelentős – eltérés mutatkozott férfiak és nők között is. Míg a nők hosszabb és rövidebb kapcsolati tervek esetén is a kevesebb (de nem nulla) partnerrel rendelkező férfit preferálták, a férfiak, nagyobb számokkal is megbékéltek volna, ha csak szexuális kapcsolatról lett volna szó. Hosszú távú kapcsolat esetén mindkét nem a kevesebb, de nem nulla partnerszámot preferálta.
Eltérés mutatkozott a fentebb említett szocioszexuális preferencia mentén is: az érzelmeket és a szexualitást (alkalmanként) különválasztókat kevésbé zavarta, ha partnerük nagyobb számú szexuális kapcsolat tapasztalatát hozta az övékben. Ők inkább a szüzekkel nem tudtak mit kezdeni.
Kritikák
Az eredmények validitásával kapcsolatban fontos tény, hogy a kutatásba csak heteroszexuális és a fiatalabb korosztályhoz tartozó résztvevőket vontak be, azok tehát nem szolgáltatnak információt a nem heteroszexuális és idősebb generáció ilyen jellegű preferenciáiról. Lehmiller továbbá felhívja a figyelmet arra is: nincs információ arról, hogy a kutatás előkészítésekor milyen alapon állították fel az életkori kategóriákat (az összesen 16 csoportban volt olyan, amiben egy konkrét szám, máskor akár 4-5 számon is átívelő -tól, -ig érték szerepel), mint ahogyan arról sem tudunk meg részleteket, hogy a 60+-ban meghatározott felső kategória mennyire befolyásolta a skála többi elemének megítélését. Lehmiller úgy véli, hogy ha a felső kategória értéke nagyban befolyásolhatta a skála 15 többi elemének megítélését is, alacsonyabb vagy magasabb felső érték mellett valószínűleg más szám után következett volna be a visszaesés is.
