Kutatások azt mutatják, hogy a fizetős szolgáltatásokat igénybe vevők köre tágasabb és sokszínűbb, mint ahogyan azt elsőre hinnénk, ahogy a motivációik sem egyformák. A The Guardian és a MentalHelp 5 jellemző okot talált, ami a kupikba vagy az utcasarkokra csábítja az egyszeri embert.
Kik mennek?
Ahhoz, hogy megértsük, mi motiválja a szexuális szolgáltatásokat igénybe vevőket, először azt kellene behatárolnunk, hogy kik tartoznak ebbe a körbe. Ennek feltérképezése viszont nem könnyű, mivel sokan vannak, akik szégyellik, és emiatt tagadják a dolgot, főleg azokban az országokban, ahol szigorú törvényi szabályozás vonatkozik a prostitúciót igénybe vevőkre.
A rendelkezésre álló adatok alapján mindenesetre nagyon heterogén a prostitúciót használók köre, életkortól, társadalmi státusztól, végzettségtől függetlenül rengetegféle ember tartozik ide. A szexuális szolgáltatással élők körében fiatal szakmunkástól a nagypapakorú értelmiségiig, a magasan iskolázott, jó társadalmi státuszú férfiaktól az alvilági figurákig igen sokféle akad. Ráadásul a dolog pontos megértését nehezítik a kulturális különbségek is: nem minden ország lakói mennek ugyanakkora kedvvel a lányokhoz.
Egy 2011-es metaanalízis szerint ebből a szempontból óriásiak a különbségek. Míg – 21 különböző kutatásban – az USA-béli férfiak 15-20 százaléka, az angolok 7-8 százaléka vallott úgy, hogy életében legalább egyszer már járt prostituáltnál, a thaiföldi férfiak esetében ez az arány több mint 75 százalék volt. De akármelyik kultúrkört nézzük is, a számok nagyszámú igénybe vevőt és szintén rengeteg kiszolgáltatott nőt, férfit és gyereket jelentenek. De vajon miért pörög ma is ez az iparág?
2005-ben mintegy hétszáz férfit vontak be abba a hat országon átívelő, komplex vizsgálatba, melynek keretében a miértekről szerettek volna többet megtudni. A 18 és 70 év közötti életkorú, szingli, házas, elvált, élettársi vagy laza kapcsolatban élő, eltérő végzettségű és munkaerőpiaci helyzetű férfiakban csak egyvalami volt közös: életük során több vagy kevesebb alkalommal, de mind jártak már prostituáltnál.
De miért?
A vizsgálat első és legfontosabb tanulsága az volt, hogy függetlenül attól, pontosan mi motiválta a prostituáltakhoz járókat, sokan voltak közülük elégedetlenek azzal, amit kaptak. Többen érzelmi hiányérzetről számoltak be, sokan csalódottak voltak, kidobott pénznek érezték a kalandot, ahogy olyanok is akadtak, akik az állandó párjuk miatt érzett bűntudat miatt voltak úgy vele: annyira nem érte meg a dolog.
De bár a kalandok végén sokan éreztek szégyent és bűntudatot is, a legtöbben mégis visszajártak. A The Guardian cikkét szerző kutató 12 londoni illetőségű férfival beszélgetett arról, miért is.
- Érzelmi plusz
Az egyik résztvevő elmondta, hogy gyerekkorából hordoz olyan sebeket (bántalmazásét, odafigyelés hiányáét), ami miatt felnőttként önértékelési zavarokkal, kötődési problémákkal küzd, ez pedig megakadályozza abban, hogy a való életben jól működő érzelmi és szexuális kapcsolatokat alakítson ki. Ő azt várja a prostituáltaktól, hogy , hanem, ha csak rövid ideig is, de próbáljanak máshogy is kapcsolódni. És nem csak egyikük érzett így, több más megkérdezett is kötődési, intimitási és elköteleződéssel kapcsolatos nehézségeit hozta fel legfőbb mozgatóként. Egy prostituáltnál nem lehet hibázni, és kisebb az érzelmi kiszolgáltatódás esélye is.
- Hatalom
De volt merőben más motiváció is. Az egyik megkérdezett (és sok, a vizsgálat más országaiban választ adó) férfi úgy nyilatkozott, ő azért kurvázik, hogy a hatalmat tapasztalhassa meg. Arra a kérdésre, hogy szerinte vajon élvezik-e a szexet a fizetett alkalmi partnerek, ez a válaszadó úgy reagált: nem hiszi, de igazából nem is szeretné, hogy így legyen. Ő azt veszi meg szolgáltatásként, hogy a prostituálttal olyasmit is megtehessen, amire „sima” kapcsolatban nem lenne alkalma, mert partnerei egyébként „nem engednek meg” neki. A pénzt ebben az esetben a fölérendelt szerepért fizetik.
- Lelkesedés
A férfiak egy része színésznőket keres. A pénzükért olyan együttlétet várnak, amiben a partner élvezi (vagy legalábbis hitelesen alakítja, hogy élvezi) a szexet, úgy, ahogy a pornófilmek szereplői látszanak örülni. Az egyik megkérdezett csalódottan mesélt az egyik kalandjáról, amiért Thaiföldig utazott. Itt egy orosz lányba botlott, akitől a várt „escort élmény” helyett mást kapott, elmondása szerint a lány csak „feküdt, mint egy fadarab”, inkább tőle várta, hogy tegye a dolgát. A prostituáltakhoz forduló férfiak egy része pornós lelkesedést és bevállalósságot akar.
- Intézményesített erőszak
A Londonban megkérdezett férfiak egy része úgy vélte, hogy a prostitúció az erőszak megfékezésének eszköze, helyesebben az erőszak megélésének intézményesített formája is lehet. Ők úgy gondolják, normális, hogy egy férfiban csaknem kezelhetetlen szexuális energia tombol, ennek levezetésére épp a prostituáltaknál van lehetőség. Ők úgy vélik, azzal, hogy prostituáltakhoz fordulva könnyítenek magukon a férfiak, erőszakos cselekmények kerülhetők el.
- Beavatás
Vannak olyan kultúrák és közösségek, ahol az első szexuális aktus egyfajta beavatási szertartásnak is minősül. Az egyik londoni interjúalany arról számolt be, hogy őt és testvérét például édesapja vitte el először prostituálthoz. Ahogy ő fogalmazott:
„Lehet, hogy apánk tudni akarta, nem vagyunk-e melegek.”
De nem is mindig kell idősebb beavató. Sokan vannak olyanok, akiknek fiatal felnőttként nem jön össze, hogy elveszítsék a szüzességüket, ez frusztrálttá teszi őket, a problémájukra pedig prostituáltaknál keresnek megoldást.
És mi van a nőkkel?
A prostitúciót vásárló férfiaknak csak kis része gondolja úgy, hogy a nők, akiknek a szolgálataikért fizetnek, valóban élvezik vagy kívánják a szexet. Több mint a felük világosan látja, hogy ezeknek a nőknek a nagy része megfélemlített, bántalmazott, zsarolt, vagyis valamilyen eszközzel prostitúcióra kényszerített, kiszolgáltatott ember. A megkérdezett londoni férfiak nagyon határozottan meg is tudták fogalmazni, mi a baj: a prostituálódott afrikai és észak-európai nők, akik alig, vagy akcentussal beszélik a nyelvet, az együttlétek során láthatóan bizonytalanok voltak, sokszor túl fiatalnak is tűntek. Egyikük úgy fogalmazott:
Egy idegen országban, ahol alig beszéled a nyelvet, biztos, hogy nem önszántadból vagy prosti.
A prostituáltakhoz járók motivációi sokfélék, és a szolgáltatásokat igénybe vevők közt abban sincs maradéktalan konszenzus, hogy jó-e a rendszer így, ahogy van. A prostitúció viszont, annak ellenére, hogy haszonélvezői is világosan látják embertelenségét, és ők maguk sem mindig kapják azt, amire számítanak, mégis fennmarad. A gyengéket (nemcsak nőket, de gyerekeket és férfiakat is) kihasználó szisztéma a megkérdezettek szerint mindaddig működni fog, míg a használókra leselkedő veszély/kockázat kicsi.
A nyilatkozó férfiak szerint a lebukás lehetősége, a súlyosabb bírságok, büntetés lehetősége érdemben visszaszoríthatná ezt a jelenséget, függetlenül attól, ki és miért veszi igénybe azt.
