Marius Romme és Sandra Escher holland pszichiáterek évtizedek óta segítik olyan emberek felépülését, akik külső ingerek hiányában hangokat hallanak. Kollégáikkal rendkívül inspiráló és reményt adó kiadványban gyűjtötték össze hanghalló emberek történeteit. A Hangokkal élni: 50 felépülés-történet c. kötet az Ébredések Alapítvány kiadásában idén magyarul is megjelent, dr. Mérey Zsolt fordításában és dr. Harangozó Judit szakmai lektorálásával.
A könyvből kiderül, hogy a történelem bővelkedik híres hanghallókban: Gandhi, Rilke, Virginia Woolf vagy éppen a zeneszerző Robert Schumann is beszámoltak ilyen tapasztalatokról, de egyesek ide tartozónak vélik Mohamed, Jézus, Szent Teréz, illetve az orléans-i szűz, Jeanne d’Arc spirituális élményeit is. A hanghallás ráadásul minden kultúrában előfordul, de a nem nyugati társadalmakban sokkal elfogadottabb jelenség.
Azonban az Egyesült Államokban és Európa számos országában, így a miénkben is, hangokat hallani az őrültség egyik első számú jele: pszichiátriai betegség tünete, leggyakrabban skizofrénia következménye. Ebben a szemléletben gyógyszerekkel igyekeznek embereket megszabadítani a hangoktól, amelyeket gyökerestül ki kell irtani. A magas adagolás viszont zombiszerű lényekké változtatja a klienseket. Önmagában alkalmazva a gyógyszerek sosem jelenthetnek megoldást, hiszen elsősorban a tünetek enyhítésében segítenek. Ha jobban is lesz tőlük átmenetileg az ember, a probléma továbbra is fennáll, miközben akár évek is eltelhetnek.
Ráadásul a skizofréniára sokan mint élethosszig tartó betegségre tekintenek, melyből lehetetlen a felépülés. Egy ilyen diagnózist kapni óriási megbélyegzés: ezeket az embereket erőteljes és sokrétű kirekesztés éri. Nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon, gyakran a világtól távol eső nagy létszámú intézetekbe küldik őket, vagy gondnokság alá helyezik, így az életük legalapvetőbb kérdéseiről sem dönthetnek. Ez azt is jelenti, hogy a személyek a betegség passzív áldozataivá válnak, a meglévő képességeik is tovább sorvadnak. Ahogyan a könyv egyik szereplője, Eleanor fogalmazott:
Zavarban lévő, zavarodott, boldogtalan 18 évesként mentem be a kórházba, és a protokollnak mindenben megfelelő skizofrénként jöttem ki.
Ha a segítő szakemberek rögtön meg akarják szüntetni a hangokat, anélkül, hogy érdeklődnének irántuk, egy nagyon fontos információforrásról mondanak le, továbbmélyítve a személy saját tapasztalataitól való elidegenedését, hiszen a hangoknak értelmük van, legtöbbször a személy által megélt traumákról közölnek valamit. Olvass tovább, tudd meg, mi mindent üzenhetnek.
A hangoknak az élettörténethez van közük
A könyvben szereplő kutatások és interjúk tapasztalatai szerint a hangok valamilyen traumatikus helyzethez kötődnek, melyben az emberek tehetetlennek érezték magukat. A hanghalló emberek életük egy szakaszában gyakran fizikai bántalmazásnak, szexuális erőszaknak és/vagy lelki terrornak voltak kitéve. Sok esetben gyermekkorban veszi kezdetét a hanghallás, amikor a bántalmazó felnőtteknek való borzalmas kiszolgáltatottsággal szemben megjelenik a segítő befolyás: egy hang, amely vigasztal és reményt ad a jövőre. Ezek a hangok általában később válnak negatívvá, részben annak hatására, hogy nem fogadják el őket a társadalomban.
A hangok emlékeket és érzéseket tartanak távol
A hangok mondanivalója és sajátosságai utalnak az átélt traumára: ez a kommunikáció azonban sok esetben annyira átvitt és metaforikus, hogy nehezen felismerhető a személy számára. Ráadásul a hangok annyira fenyegető élményekkel lehetnek kapcsolatban, amiket a személy nehezen tud a sajátjaként megtapasztalni, és a hozzá kapcsolódó iszonyatos érzésekkel inkább lehasítva, azaz külső jelenségnek, a hangnak tulajdonítva tud valamelyest szembenézni.
Az is előfordulhat, hogy valaki totális érzelmi elhagyatottságban nő fel. Ez azért is veszélyes állapot, mert látszólag nem történik benne kiugró bántalmazás, így gyakrabban maradnak rejtve a negatív hatásai. Ilyen esetekben a személy nem fejezheti ki és élheti meg az érzéseit, így nem is tanulja meg kezelni azokat. Ezeket az érzelmeket tudat alatt a hangokba helyezheti ki a személy, ahogyan arról a könyvben Patsy is beszámol:
Soha nem vagyok mérges. Amikor mérgesnek kéne lennem, a hangok lesznek mérgesek.
Hogyan lehet megérteni a hangok jelentését?
Külső ingerek hiányában hangokat hallani roppantul ijesztő élmény lehet, magában hordozhatja a megőrüléstől való félelem érzését is. Teljesen természetes, hogy a személy, a hozzá közel állók vagy akár a támogató szakemberek is azt szeretnék, ha a hangok mielőbb eltűnnének. Azonban, ha segítő erőként tekintünk rájuk, a hangok fontos üzenetet közölhetnek eltemetett traumatikus tapasztalatokról és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek átélésének nehézségéről. A hangok jelentésének feltárása hosszú és sokszor kínkeserves folyamat, de a felépülés a múlttal való szembenézésen keresztül vezet.
Mindebben lényeges pszichológus vagy pszichiáter közreműködése is, aki támogatja a személyt a hangok megértésében. Közösen meg tudják vizsgálni a hangok mondanivalójának tartalmát, illetve a hangok olyan jellegzetességeit is, mint az életkor, a nem, a névválasztás vagy éppen a beszédmód (pl. utasítás, kritizálás, hergelés vagy inkább bátorítás, tanácsadás, segítés). Érdemes együtt körbejárni azt is, hogy milyen érzelmeket képviselnek a hangok, mikor jelentek meg először, milyen helyzetekben vagy időszakokban erősödnek fel, illetve összességében milyen változásokon mentek keresztül a megjelenésüktől fogva.
Mit lehet kezdeni a hangokkal?
Ha a személy elfogadja a hangokat, igyekszik megfejteni a jelentésüket, meg tudja változtatni az erőviszonyokat is, így újra visszaveheti az irányítást az élete felett. Kereteket szabhat a hangoknak, időhatárokat, hogy mikor jelenhetnek meg. Ha elkezd szembenézni a múlttal, áldozatból túlélővé válhat, és elkezdheti aktiválni az erőforrásait a felépülés érdekében. Ha valaki próbára meri tenni a hangok hatalmát, könnyen kiderülhet, hogy nem is annyira fenyegetőek, mint gondolta. A könyvben szereplő Debra például a következőt tette:
Elhatároztam, hogy adok a démonoknak néhány feladatot.
Legegyszerűbb feladatként azt kértem, hogy önállóan mosogassanak el. Képtelenek voltak ezt teljesíteni, és ezzel elültették bennem a kételkedés magvait a valódi hatalmukkal kapcsolatban.
Hogyan segíthetsz egy hanghalló embernek?
A kezdeti állapot igazi senki földje lehet a hanghalló ember számára az elszigetelődés, az őrültség és a zárt osztály fenyegető képei között. Sokan nem is mernek beszélni az élményekről, ezért teljesen magukra maradnak nyomasztó érzéseikkel. A legtöbb beszámolóból azonban kiderül, hogy sokak számára a felépülés egy emberi találkozással kezdődik: egyszer csak jön valaki, aki őszintén érdeklődik irántuk, és aki belát a diagnózisuk mögé. A könyvben szereplő Eleanor így emlékszik vissza a terapeutájával való megismerkedés pillanataira: Jó napot, Eleanor, örülök, hogy megismerem. Mondana valamit magáról? Csak néztem rá és azt mondtam: Eleanor vagyok és skizofrén. Ő pedig nyugodt ír akcentusával nagyon erőteljes dolgot mondott nekem:
Nem azt akarom tudni, hogy mások mit mondtak magáról, hanem magát szeretném megismerni.
A pozitív fordulópontnál jelen levő támogató személy azonban nem minden esetben ápoló, orvos, pszichológus vagy szociális munkás: lehet egy barát vagy egy családtag is. Valaki, aki látott egy ilyen műsort a tévében, hallott már a hanghalló módszerről, vagy tud ajánlani egy tartalmas cikket a témában. Esetleg ismeri a Magyarországon működő hanghalló csoportok valamelyikét, amit a másik figyelmébe tud ajánlani. Hanghalló csoport működik például az Ébredések Alapítványnál Budapesten, a székesfehérvári Egyensúlyunkért Alapítványnál vagy a debreceni Kenézy Gyula Kórházban.
Ha eljutottál eddig az olvasásban, ez azt jelenti, hogy megismerkedtél olyan alapvető információkkal, melyek megosztásával egy nap lehet, hogy rengeteget fogsz segíteni valakinek a környezetedben. Néha az apró különbségek azok, amik elbillentik a mérleg nyelvét, és megerősíthetik a másikat abban, hogy élni akar, tartozni valahová, s hogy a hangokat segítő erőként felhasználva, támogató emberekkel körülvéve szembenézzen a múlt fenyegetéseivel.
