Szeretteink és saját biztonságunk megőrzése talán a legerősebb emberi motiváció, amely mélyen kódolva van a génjeinkben. Annyira mélyen, hogy észrevétlenül befolyásolja a gondolkodásunkat és a tetteinket - jobban, mint ahogy azt gondolnánk.
A politikai pszichológiának - melynek egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a politikai elkötelezettségünk mögött meghúzódó motivációkat feltárja és értelmezze - az elmúlt évtizedekben végzett kutatásaiból tudjuk (és saját bőrünkön tapasztalhatjuk), hogy az észlelt fizikai fenyegetettség és a félelem érzésének intenzitása kulcsfontosságú, bár nyilvánvalóan nem az egyetlen tényezője annak, hogy valaki konzervatív vagy liberális beállítottságú lesz.
Közismert, hogy a liberálisok az élet sok területén nagyobb fokú toleranciával rendelkeznek, mint a konzervatívok, gondoljunk például a homoszexualitáshoz, a hajléktalansághoz és a más vallásokhoz való viszonyulásra. Ami pedig a konzervatívokat illeti, sokkal erősebben reagálnak a fenyegető hatásokra, mint a liberálisok, és ez a biztonsággal kapcsolatos aggodalom már az élet korai szakaszaiban megszilárdul. A Kaliforniai Egyetemen végzett longitudinális vizsgálatok szerint minél erősebb félelmet él át valaki négy éves korában, annál konzervatívabb attitűd figyelhető meg nála húsz évvel később.
Agyi képalkotó eljárásokkal azt is megfigyelték, hogy a konzervatív emberek amygdalája (az agy félelemközpontja) nagyobb, mint a liberálisoké. Mindemellett több kísérlet is alátámasztja, hogy amikor felnőtt liberálisok fizikai fenyegetettséget élnek át, politikai és társadalmi attitűdjeik átmenetileg ugyan, de konzervatívabbá válnak. Azzal azonban még senki nem próbálkozott, hogy a konzervatívokat liberálisokká változtassa.
Egészen mostanáig
John Bargh szociálpszichológus a The Washington Post hasábjain részletezte legújabb kísérletük tanulságait. Bargh és munkatársai 145 amerikai lakost kérdeztek olyan fontos témákról, mint a melegjogok, az abortusz, a feminizmus, a bevándorlás, valamint általánosságban a társadalmi változások. A megkérdezettek kétharmada nő volt, háromnegyede fehér ember és az átlagéletkor 35 év volt. A résztvevők 30 százaléka republikánusnak, 70 százalékuk demokratának vallotta magát.
De mielőtt megválaszolták volna a kérdéseket, az alanyoknak egy vizualizációs játékban is részt kellett venniük. A kutatók arra kérték őket, képzeljék el, hogy megjelenik nekik egy dzsinn, akitől valamilyen "szupererőt" kérhetnek. A résztvevők fele a repülni tudást választotta, míg a csoport másik fele fizikai biztonságot és sebezhetetetlenséget kért képzeletbeli jótevőjétől.
A “repülni vágyó” alanyoknak a szociális attitűd-felmérésre adott válaszai alapján egyértelműen kimutathatók voltak a republikánusok és a demokraták közötti különbségek: előbbiek sokkal konzervatívabb álláspontot képviseltek a szociális kérdésekben és sokkal inkább ellenezték a társadalmi változásokat.
“Azok közül viszont, akik egyszerűen biztonságban akarták tudni magukat, a republikánus nézeteket vallók a teszt során sokkal liberálisabbakká váltak; a társadalmi attitűdökre vonatkozó álláspontjuk sokkal inkább a demokratikus nézeteket valló alanyokéhoz hasonlított. És ami az általános társadalmi változást érintő kérdéseket illeti, az eredményeink alapján a republikánusok hozzáállása megkülönböztethetetlen volt a demokratákétól” - írja Bargh.
A kutatók mindkét esetben a politikai attitűdök mélyebb okait, a túlélés és a biztonság alapvető motivációjának erősségét manipulálták, és a kísérletek során beigazolódott a feltételezésük: szociális és politikai attitűdjeink megváltoztathatók pusztán a fizikai biztonságérzetünk befolyásolásával.
Ennek tudatában érthető, hogy a liberális politikusok miért egy kezelhető jelenségnek állítják be a veszélyt. Így tett anno Franklin D. Roosevelt is a nagy gazdasági világválság alatt: Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem - vallotta, amivel arra utalt, hogy a félelem a legfőbb oka annak, hogy nem cselekszünk, nem állunk ki azért, amiért ki kellene állnunk; és ezt hangsúlyozta évtizedekkel később Obama elnök is. És persze mindennek fényében az is világos, hogy Trump és más republikánus politikusok miért szónokolnak előszeretettel a terrorizmus és a bevándorlás veszélyeiről: a félelem- és gyűlöletkeltéssel még több szavazatot gyűjthetnek be.
A bevándorlók mint kórokozók és más hatásvadász metaforák
A szakértők szerint a bevándorlásellenes magatartás is közvetlenül kapcsolódik a fizikai biztonság motivációjához. Az őskonzervatív vezetők évszázadokon át gyakran “mételyként” vagy az országot megtámadó és belülről pusztító “kórokozóként”, “baktériumként” utaltak a kisebbségi csoportokra. Trump elnök is nagy baktériumfóbiás hírében áll, nem véletlenül használta már az “undorító” jelzőt bevándorlókra, politikai ellenfelekre és a Miss Universe egykori versenyzőire is.
Nem vitás, hogy a “bevándorlók mint vírusok” erős metafora, hiszen arra a veleszületett emberi motivációra hat, hogy elkerüljük a fertőzést és a betegségeket. (Az antibiotikumok csak a múlt században jöttek képbe, addig nem tudtunk védekezni a végzetes kórok ellen.)
“Éppen ezért feltételeztük, hogy ha növeljük az emberek biztonságérzetét egy veszélyes influenzavírussal kapcsolatosan, azzal enyhíthető a bevándorlóktól való félelmük. Ha pedig csökkentjük a fertőzés kockázata okozta biztonságérzetüket, akkor a korábbi álláspontjuktól eltérően a bevándorlást sokkal inkább ellenezni fogják” - magyarázza a szociálpszichológus, aki egy 2011-ben készült tanulmányában, a H1N1 influenzajárvány idején be is bizonyította, hogy ez a trükk tényleg működik.
“Először is országszerte emlékeztettük a liberális és a konzervatív lakosokat az influenzavírus veszélyeire, majd megvizsgáltuk a bevándorlással kapcsolatos attitűdjüket. Ezután egyszerűen megkérdeztük őket, hogy megkapták-e már az influenza elleni védőoltást. Kiderült, hogy azok, akik nem oltatták be magukat (fenyegetettség érzése), sokkal negatívabb attitűdöket képviseltek a bevándorlással kapcsolatban, míg azok, akiket beoltottak (biztonság érzése), sokkal pozitívabban álltak hozzá a kérdéshez" - magyarázza Bargh.
Egy másik kísérletben, melyben a kutatók szintén az influenza veszélyeire hívták fel az alanyok, figyelmét, de ezúttal a kézfertőtlenítő-használat volt a független változó, hasonló eredményekhez vezetett: azok, akik a kézfertőtlenítő használata miatt nagyobb biztonságban érezték magukat a vírussal szemben, a bevándorlástól is sokkal kevésbé tartottak.
Mi a tanulság?
Tény, hogy világnézetünk és értékrendünk idővel és a megfelelő környezetben megszilárdul, ám nem árt tisztában lenni azzal, hogy politikai viselkedésünk mennyire könnyen és szinte észrevétlenül átírható a legalapvetőbb és legerősebb motivációnk manipulálásával. A politikusok egy ideje már ismerik és a saját érdekükben jól ki is használják ezt a működésmódot; ez az, amit fontos szem előtt tartani. Hogy nem akkor tudunk felelős döntéseket hozni, ha hagyjuk, hogy befolyásos emberek marionettbábként irányítsanak minket, hanem akkor, ha azon dolgozunk, hogy nézeteinket és véleményünket megbízható forrásokra és tényekre alapozzuk. Kezdésnek itt van ez a szórakoztató és tanulságos online játék, amit a Cambridge-i Egyetem kutatói fejlesztettek ki, hogy kritikai gondolkodásra ösztönözzék az embereket.
